Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 17-18 (1972-1973) (Pécs, 1975)

Néprajztudomány - Sarosácz, György: Bogdánt anyja házasítja (Ballada)

„BOGDÁNT ANYJA HÁZASÍTJA" 199 Cujte, braco, rano rani i kola opremi!" I prosjaku govorila majka Bogdanova: „Prosjacine, i ti ces rano uraniti, I djevojku za udaj nagovoriti!" Sutra dan su rano uranili, I prosjaka na vrijeme odveli. Ide pros jak da knezu prijavi, I sreo je lijepu Maru rano na bunaru. Dobro jutro Mari nazdravio, Od udaje joj sve predlozio: „Danas Maró dolaze ti gosti, Da se udas, осе da te prosi!" Prosjacina lijepoj Mari véli: ,,Lijepa Maró Hjepo se uredi, I nuz lice poredaj cvita!" Lijepa Mara starom odgovara: „Nemara stari cvitice, ni dara, A za koga bi se ja tuzna udala? Sirotica nikoga ne póznajem!" ,.Doc' ce momak roda gospodskoga, Isprosit ce te od kneza nasega, Lijepa Maró u kneza su brige svakojake, Za seljaka i sirote sto ostanu". ,,Bez oca i majke mené nece knez udati, Nit ce meni darove spremiti, Cujte, braco, meni darove spremiti!" „Udat ce te za gospodskog sina, Da zbog tebe vise brige néma!" Ode Mara pa strini kaziva, Sta joj kaze stari prosjacina. Strina réce; „sve ide po redu, Idi ujni i trazi odijelo!" Isce Mara ruvo majke svoje: „Daj mi ujna kljuca od sanduka!" Lijepo ujna Maru opremila, U knezeve dvore otpratila. Ujna knezu lijepo odgovara: „Sto sam mogla, sve sam sacuvala, Ja gospodu docekat' ne mogu. Sve eu dati sto je savijeno, Da mi znati za koga ces ju udati?" „Ja cu Maru lijepo udomiti, I od te se brige otprostiti!" „Al za koga, reci za milog Boga? U ocaju, za Bogdana, sina gospodskoga? Nije Mara mira nikad imala, Sad ju udaje za Bogdana, stara becara, Cujte, braco, za Bogdana, starog becara!" Knez je svojoj ljubi predlagao: „Idi ljubo i uzinu sprimaj ! Doc', ce prosci da ih pocastimo, I rujnim vinom ponudimo. Sa proscima rujno vino piti, I za Maru brige oprostiti". Ljubo, Maró, sirota velika, Za koga ces sada poci? Pun je duga, kao ovca suga, A odsada kako ces zivjeti? Halljátok testvérek, korán kelj és kocsit moss!" Koldushoz is szólt Bogdán anyja: „Koldus, te is korán kelsz. A leányt férjhezmenésre rábeszéled". Másnap korán keltek, És a koldust időben elvitték. Megy a koldus, hogy bírónak jelentse, A kútnál korán szép Marára talált, Marának jó reggelt köszönt, A házasságról mindent előadott : „Mára ma vendégeid jönnek, Megkérik a kezed, menj férjhez!" A koldus a szép Marához szól : „Szép Mára szépen öltözz fel, Az arcod virággal díszítsd fel!" A szép Mára az öregnek válaszolt: „Öreg nincs virágom, nincs ajándékom, Akihez én árva férjhez mennék, Árva vagyok, senkit nem ismerek." „Eljön a legény úri származású, A kezed megkéri bírónktól, Szép Mára bírónak mindenféle gondjai; A parasztért és akik árván maradtak." „Apa és anya nélkül a bíró nem ad feleségül. De ajándékot sem készít nékem, Halljátok testvérek, ajándékot sem készít nékem !" „Férjhez ad gazda fiához, Hogy rád többé gondja ne legyen." Ment Mára és néninek mondja, Mit mondott néki az öreg koldus. Minden rendjén, válaszol a néni. „Menj a nagynénihez és kérd a ruhát!" Kéri Mára édesanyja ruháit: „A láda kulcsait nagynéni ad oda!" Nagynéni Marát szépen felöltöztette, A bíró udvarába elkísérte, Nagynéni bírónak szépen felelgetett: „Amit tudtam, mindent megőriztem, Én az uraságot fogadni nem tudom, Amit megőriztem, mindent odaadok, Csak tudnám kihez adod férjhez?" „Én a Marát szépen férjhez adom, Minden gondtól megszabadulok." „De kihez, az Istenért mondd meg? Kétségében Bogdánhoz, a gazda fiához, A Marának soha sem volt nyugta, Most Bogdánhoz, a vén betyárhoz adja, Halljátok testvérek, Bogdánhoz, a vén betyárhoz!" A bíró hitvesét kérte, Menj hitvesem és ebédet készíts, Jönnek a kérők vendégül lássuk És vörös borral kínáljuk. A kérőkkel vörös bort inni És Mára gondjaitól megszabadulni". A nagy nyomorúságodba Kedves Mára kihez adtak? Adóssága annyi, mint birkán a rüh! Ezentúl, hogy fogsz élni?