Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 17-18 (1972-1973) (Pécs, 1975)
Néprajztudomány - Sarosácz, György: Bogdánt anyja házasítja (Ballada)
30GDÁNT ANYJA HÁZASÍTJA' 197 Majka zeni Bogdana Sjéb Bogdan maj kom vecerati Komád kruva i glavicu luka, Cujte, braco, komád kruva i glavicu luka! Ne bil svetac, vec kvatreni peták, Cujte, braco, vec kvatreni peták! Na stolu im puna tikva vina, Rujna vina od sedam godina, Cujte, braco, od sedam godina! Mila majka sinu besjedila: ,,Mili sine aj de se ozeni! Obiso si Baranju i Backu, Od Secuja do grada Pecuha, Cujte, braco, do grada Pecuha!" „Nasao sam majko lijepih djevojaka, Koja ima i dara i stala, Cujte, braco, ima dara i stala ! Samo nece poci za mené Bogdana, Jos sam tuzan, vrlo mnogo duzan, Cujte, braco, vrlo mnogo duzan!" Tuzna majka sluge si poslala, I cetir kon ja osjedlase. Ide majka da prosi djevojaka, Za svoga si sina rodjenoga. Kad je dosla djevojackom dvoru, I jabuku postavila na stol, Cujte, braco, jabuku postavila na stol ! Djevojacki roditelji nisu bili mili, Ni konje mu nisu ispregnuli. Pohvali se majka Bogdanova: ,,I u Bogdana cetir kon ja vrana, Na Dunavu devet vodenica, I na polju devet pluga oru, Cujte, braco, devet pluga oru!" Djevojacki babo odgovara: „Bogdan tuzan, svemu svijetu duzan". I djevojka nije mala sala, Bogdanovoj majci kosarku je dala. I§la majka prosit' devet djevojaka, I dobila devet kosaraka, АГ deseta pametnija bila, Nije majku ni u dvor pustila, Cujte, braco, ni u dvor pustila! Tuzna majka slugi zapovijeda, Neka konje kuci sada okrenu. Progovara Bogdanova majka: „Valda cemo kuci stic' do mraka?" Idu kuci i gladni i zedni, Al na putu prosjaka zatekli : „Stani Pero, i ridje sustavi! Da prosjaka s nama povezemo, Ne bi Г nam on srece doneo?" Gospodja ga pokraj sebe zove, Cujte, braco, pokraj sebe zove! I da je mu sve te kosarove: „Dat cu tebi ove kosarove, Ne bi li ti od korista bile?" Progovara prosjacina stara: Bogdánt anyja házasítja Leült Bogdán anyjával vacsorázni, Darab kenyeret és fej hagymát, Halljátok testvérek, kenyeret és fej hagymát. Nem volt ünnep, hanem kántornapi péntek, Halljátok testvérek, kántornapi péntek. Az asztalukon teli kobak bor, Hét esztendős vörös bor, Halljátok testvérek, hét esztendős. Kedves anya a fiához szólt: „Nősülj meg már kedves fiam, Megjártad Baranyát és Bácskát, Dunaszekcsőtől Pécs városáig, Halljátok testvérek, Pécs városáig." „Anyám szép lányokra rátaláltam, Melynek van hozománya és tehene, Halljátok testvérek, hozománya és tehene, Csak nem jön hozzám Bogdánhoz, Mert bús és nagyon adós vagyok, Halljátok testvérek, nagyon adós vagyok." Bánatos anya a szolgáit elküldte, A négy lovat felnyergelték, Megy az anya, hogy a lányokat megkérje, A magaszülte édes fiának. Amikor a leány udvarához ért, És az asztalra tette az almát, Halljátok testvérek, az asztalra tette az almát. A leány szülei nem voltak kedvesek, A lovait még ki sem fogták, Dicsekedvén Bogdán anyja: „Bogdánnál is négy hollófekete ló, A Dunán kilenc malom, A mezőn kilenc eke szánt. Halljátok testvérek, kilenc eke szánt." A leány apja vissza felel: „Szegény Bogdán, az egész világnak adós." A leánykérés nem kis tréfa, Bogdán anyját kikosarazták, Ment az anya kéretni kilenc leányt, És kapott kilenc kosarat ; De a tizedik okosabb volt. Az anyát az udvarba sem engedte, Halljátok testvérek, az udvarba sem engedte! A bánatos anya a szolgáknak parancsol, A lovakat hazafelé fordítsák. Mondogatja Bogdán anyja: „Talán sötétség előtt haza érünk!" Éhen és szomjan hazafelé mennek, De az úton koldust értek utói. „Állj Péter, lovakat állítsd meg!" Hogy a koldust felvegyük, Ne talán szerencsét hozna!" Űrnő maga mellé szólítja, Halljátok testvérek, maga mellé szólítja, Hogy neki adja a kosarakat. Neked adom a kosarakat, Talán hasznodra lesznek. Megszólal az öreg koldus:
