Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 17-18 (1972-1973) (Pécs, 1975)

Helytörténet - Horváth, Csilla: Adatok az Angster orgona- és harmóniumgyár történetéhez

142 HORVÁTH CSILLA Az orgonagyár munkásságának helyzete a munkarend álapján A gyár vázlatos történetéből már kitűnt, hogy a munkáslétszám igen változó volt. A kezdeti 3 fő a 20. század elejére elérte a 100—120 főt. Az első világháború után 10—15-re csökkent ez a szám. A két világháború között 30—50 között ingadozott a dolgozók létszáma. A gyár törzsgárdáját azonban egy 20—25 tagú csoport alkotta, akik az orgonakészítés avatott szakembereivé váltak az évek során. A munka természetéből adódóan a munkások több szakma képviselői közül kerültek ki, orgonaépítősegédek, fémsípkészítők és asztalossegédek. Később a világháborúk között géplakatosok és betanított munkások is dolgoztak az üzemben. Az orgonagyártás két fázisban történt. Az egyik a műhelyekben zajlott le és az orgona tulajdonképpeni elkészítése volt. A második szakasz a megrendelőnél zajlott le, az összeszerelés és a behangolás, így a munkások egy része, kezdetben maga Angster József is, állandóan úton volt, és a hangszerek felállításának kényes, sok gondosságot kívánó munkáját végezték. A későbbiekben a legkiválóbb orgonaépítősegédek járták az országot. Néha több hónapig távol voltak Pécstől. A huzamosabb távollét, különösen a nyári időszakban okozott nehézséget a munkások azon tagjai között, akik kis földdel, szőlővel rendelkeztek és így az otthoni munkájukat nem tudták elvégeznie Az 1894-es gyári törvény szabályozta a gyárak munkarendjét. Ettől kezdődően fokozatosan minden üzemnek, gyárnak el kellett készíteni a saját 18 B. m. L. Angster gyár ir. Dat. 1936 (Weich György orgonaépítő levele.), 4. kép. Termelési grafikon