Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 17-18 (1972-1973) (Pécs, 1975)

Helytörténet - Madas, József: Török temető Pécsett

TÖRÖK TEMETŐ PÉCSETT 121 Nyugaton a Zója utca határolja. A határ a Kis Rókus utca mentén északkeletre fordul, majd az utca közepénél északra és felmegy az Alkotmány (korábban Makár) utcáig. Ott keleti irányba for­dulva halad a Rókus utcáig, majd délre fordulva záródik. De korábban megállapítottuk a Z és F betűkkel jelzett telkekről, hogy — a ferencesek adománylevele szerint — a török temető részei voltak. Az a tény pedig, hogy a legelő közepén egészen az Alkotmány utcáig felhúzódik, nyilván­valóvá teszi, hogy a Kasó és Bedekovics telkek is a temetőből lettek lehasítva, csak a tulajdono­sok nem hagyták két évtizedig parlagon, mint a ferencesek tették, hanem oda házat, majort építet­tek, kertet csináltak. A Bedekovics—Kapucsi majortól északra, az Al­kotmány utca északi oldalán T betűvel jelzett, nagyjából háromszög alakú terület keresztény te­mető volt. Erről első hírünk egészen korai, hiszen a jezsuiták birtokadományait a király már 1688­ban megerősítette. De később is, a XVIII-ik szá­zad folyamán ismételten találkozunk a Caemete­rium f idelium elnevezéssel vele kapcsolatban, he­lyét pontosan rögzíti egy 1780-ban készült térkép is. Az bizonyos, hogy ez volt a XVIII-ik század­ban a szigeti külváros temetője. De mivel a je­zsuitáknál, a Rókus dombi birtok leírásánál, már közvetlenül a törökök távozása után is említik, joggal feltételezhető, hogy már a hódoltság alatt ez lehetett a — törökök által a külvárosokban megtűrt — keresztény lakosság egyik temetője. Mindezen megállapításokat az tette lehetővé, hogy a ferencesek telkét Kapucsi kanonok vette meg és olyan körülményeket teremtett, hogy a telek évszázadokon át megmaradt, valamint a .rá­vonatkozó iratanyag jelentős része is, ami az iden­tifikációt lehetővé tette. A telek igazi jelentőségét azonban csak még egy kiegészítés után érte el, amikor a Vogliczin Wittib telke is hozzá csatoló­dott. Ez a telek ismeretlen időpontban és módon Zombory Ignác birtokába került, kinek felesége Fonyó Anna Mária volt, Fonyó Sándor pécsi ka­nonok, majd nagyprépost húga. Fonyó Sándor unokaöccse, majd örököse volt Kapucsi Györgynek. így annak halála után Fo­nyó örökölte birtokát is, még pedig az 1722. évi helyzetnek megfelelően. Sikerült azonban meg­találni azokat az adásvételi szerződéseket, 9 me­lyekkel Fonyó 1761-ben megvásárolta Zombory Ignác örököseitől ezt a telket is és hozzácsatolva az eddigiekhez, megadta annak mai alakját. Kiért a telek a mai Rókus utcáig, sőt a főútvonalra, a Szigeti országútra nyíló frontja is meghosszabbo­dott. Ennek következtében a telek súlypontja északról a déli oldalra tolódott és itt, a sarkon 9 Hh. Lt. Fasc. С +. No. 95, 96, 97. épült fel a „Stock-ház", az egyetlen pécsi épület, mely népies elnevezését a XVIII-ik század óta, a mai napig is megtartotta. Eddigi vizsgálódásainkból azt a következtetést vontuk le, hogy a Fonyó féle telek — bizonyítot­tan — teljes egészében török temető volt. Attól nyugatra, egészen a Zója utcáig pedig feltételez­tük a török temetőt. Ugyancsak feltételeztük, hogy észak felé az Alkotmány utcáig terjedt. Hogy azt átlépte volna, nem valószínű, mert a terep ott hirtelen emelkedni kezd és így temető céljára al­kalmatlan. Másrészt a jezsuiták évkönyve szerint, — mint fentebb láttuk — a türbé körüli „gondo­zatlan terület szintén török birtok volt". Tehát csak birtok, de nem temető. A feltételezett temető így is igen nagy. Széles­sége kereken 400 méter, hossza pedig mintegy 250 métert tesz ki. Ezen a területen minden zsúfoltság nélkül elhelyezhető 10—12 000 sír. így azt a kér­dést is fel lehetne vetni, volt-e szükségük a törö­köknek ezen kívül más temetőre is. A temető tá­jolását illetően megállapíthatjuk, hogy annak ten­gelye kb. 160°-os irányba mutat, vagyis a déli iránytól mintegy 20°-kal tér el kelet felé. Mekka iránya Pécstől 141°. Tehát a temető fekvése a rítus igényeit is kielégíti. Megválaszolatlan volt eddig az is, hogy miért épült az oly sokáig élő emlékű Idrisz baba türbé je olyan elhagyott, mindentől távol fekvő helyen, mint a Rókus domb nyugati lejtője. Űgy véljük, erre is megadja a választ a megtalált temető. A helyszínrajzból kitűnik, hogy a türbé jóformán a temető középtengelyének folytatásában épült, ott, ahol a Rókus domb már felemelkedett a síkság fölé. Nem túl távol a szőlőkhöz vezető ősi úttól, tehát könnyen megközelíthetően, de mégis elég távol ahhoz, hogy nyugalmát semmi se zavarja. Vizsgálódásainkat teljes egészükben a megta­lált, majd felkutatott írott dokumentumokra ala­poztuk. Azonban tárgyi bizonyítékok is adódtak. Ugyanis a Szigeti külváros rendezésével kapcso­latban azon az egész területen, melyet a Rókus— Kis Rókus—Zója utcák zárnak be a Szigeti úttal, az összes épületeket lebontották, majd a területet igen gyors ütemben beépítették. Ezért a török te­mető valószínű helyének megállapítása után fel­kerestük az építésvezetőséget. A kapott tájékoz­tatás szerint a fenti teljes területen tömegesen ke­rültek elő emberi csontok. Csak a Zója utcától keletre, mintegy tíz méterrel, szűnt meg az elő­fordulás. Tárgyi leletek előfordulásáról nem tud­tak. Ez az információ alátámasztja megállapítá­sainkat. A közeli években a Kis Rókus utcától északra fekvő terület is újraépítésre kerül, ami az északi irányú kiterjedésre vonatkozólag szol­gálhat adatokkal. Az épületek alapozási munkáinak befejeződése után, egy távfűtő vezeték létesítésével kapcsola-

Next

/
Oldalképek
Tartalom