Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 17-18 (1972-1973) (Pécs, 1975)

Helytörténet - Gerő, Győző: Hódoltságkori kutatások Baranyában. Újabb adatok a magyarországi dzsámiépítészet történetéhez

HÓDOLTSÁGKORI KUTATÁSOK BARANYÁBAN (Ujabb adatok a magyarországi dzsámi építészet történetéhez) GERÖ GYŐZŐ A törökök másfélszázados magyarországi ural­muk alatt jelentős építő tevékenységet folytattak az általuk lakott városokban és kisebb települése­ken. Az általuk emelt épületek azonban a vissza­foglalás harcai során, vagy azt követően rohamos pusztulásnak indultak, s azoknak legnagyobb ré­sze ma már csak az írott forrásokból ismeretes. Különösen szembetűnő a dzsámik esetében ez a pusztulás, annál is inkább, mivel — épp a forrá­sokat figyelembe véve — ezek száma volt a leg­nagyobb, s ezek jelentették egyben az oszmán épí­tészet legjelesebb magyarországi alkotásait is, még abban az esetben is, ha azoknak egy igen kis hányada nem volt eredeti török alkotás, hanem azok az egykori keresztény templomokból lettek dzsámikká alakítva. Ennek számos példájával ta­lálkozunk az Oszmán Birodalom más területein is. A dzsámik e gyors pusztulásának egyik — s ta­lán a legfőbb — okát abban kell keresnünk, hogy a visszafoglalt területeken ottmaradt kisszámú muzulmán törökség neofita lett, s így nem volt egy olyan mohamedán lakosság, amely a dzsámik további — s eredeti céljaiknak megfelelő — fenn­tartását igényelte volna. Az épségben maradt dzsámik egy részét kezdet­ben templomokká alakították át, vagy más egyéb célokra használták fel, majd amikor omladozni kezdettek, vagy már nem feleltek meg az új igé­nyeknek, akkor lebontották azokat, anyagukat az újabb építkezéseikhez felhasználva. De a temp­lommá alakított dzsámiknak épp az átépítések következtében nagyrészt az eredeti oszmán török architektúrája és dekoratív részletei szenvedtek, illetve semmisültek meg részben vagy egészben. A pusztulás azonban nem mindig egyszerre ter­jedt ki az épület egészére. Ezt figyelhetjük meg annál a kisszámú, s ilyen jellegű török építmé­nyeinknél, amelyek ma a dzsámiépítészet megbe­csült, s egyedülálló magyarországi emlékei. Talán a leggyakoribb az az eset, amikor a dzsámi épülete megmaradt, de elsőként a mináré, majd az elő­csarnok pusztul el. De találunk arra is példát, hogy a pusztulást csupán a mináré éli túl, mint azt akár Eger, vagy Érd egykori dzsámijainál láthat­juk. A dzsámik, — de áltálában a magyarországi tö­!.«•• -г rök épületek — pusztulásának e sajátos körülmé­nyei tették szükségessé a török építészet magyar­országi emlékeinek a régészeti módszerekkel tör­ténő feltárását és kutatását, noha ezek az építmé­nyek keletkezésük idejét tekintve már az újkor alkotásai, s mint ilyenek, inkább a művészettörté­net körébe tartóznák. Az álló épületek és épület­maradványok falkutatásának, valamint a már el­pusztult és föld alá került részeknek ásatás útján történő feltárása együttes eredményei segítségé­vel azonban csaknem teljes hitelességgel tudjuk rekonstruálni az egyes emlékeket, elsősorban pe­dig dzsámijainkat. A ma is még álló dzsámijaink legtöbbjét a Duna és a Dráva által alkotott háromszögben — köze­lebbről Baranya megye területén — találjuk. (1. kép) Ezirányú kutatásaink számára tehát ez volt a legalkalmasabb terület részint a vizsgálandó ob­jektumok számszerűsége miatt, 1 részint pedig atekintetben, hogy ezek állanak legközelebb föld­rajzilag is a jugoszláviai — közelebbről a bosznia­hercegovinai — de általában a balkáni török em­lékekhez. És itt nem mulaszthatom el, hogy köszö­netet mondjak mindazoknak, — elsősorban a me­gye vezetőinek — akik ezen a területen végzett munkámat mindenkor a legnagyobb segítőkész­séggel támogatták úgy anyagilag, mint erkölcsi­leg, megteremtve ezzel a munka előfeltételeit. így vált lehetővé a későbbiek során tárgyalandó dzsá­mik nagyarányú kutatása, s a legtöbb esetben azoknak csaknem a teljesség igényével történő feltárása. A törökök építkezései következtében a magyar­országi városok korábbi arculata jelentős mérték­ben megváltozott. A középkori utcaképben meg­jelenő dzsámik, medreszék, fürdők, türbék, csor­gok új színfoltot jelentettek, amelynek következ­1 Pécsett jelenleg is 4 dzsámi — illetve részben an­nak maradványa — áll. Szigetváron ugyancsak 2 dzsámi, Siklóson pedig 1 dzsáminak három szint ma­gasságig meglévő maradványa van. Valamennyi tö­rök — oszmánli — építkezés alapjaitól kezdve. Az említetteken kívül Budáról ismerünk még egy dzsá­mi maradványt, továbbá Esztergomból 1 dzsámit, Érdről egy minaret és a hozzátartozó dzsámi alap­falait, Egerből pedig az elpusztult dzsáminak ma is álló mináré ját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom