Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 17-18 (1972-1973) (Pécs, 1975)

Régészet - Kiss, Attila:†Papp László 1903–1973

PAPP LÁSZLÓ 1903—1973 A magyar régészet művelőinek első nemzedéke — az első világháború előtt dolgozó elődeink zöme — lelkes amatőr volt; a megszületőben levő magyar régészettudományt élethivatásuk mellett művelték. A második nemzedék a kutatásba az első világháború után kapcsolódott be. Alapképzettségüket tekintve részben a bölcsészetben, művészettörténetben, jogban voltak járatosak, s csak később váltak hivatásos régészekké; részben pedig már annak is készültek, és a budapesti és szegedi egyetemen induló képzéssel váltak régészekké. Papp László ez utóbbi nemzedék nem könnyű életútját járta. Pécsi család gyermekeként Hajdúszoboszlón született 1903-ban, iskoláit Pécsett végezte, nyolcéves korától házitanítással maga kereste kenyerét, Kecskeméten érettségizett. A szegedi egyetemen jogot végzett, majd a jogi diploma megszerzését követően néprajzi, régészeti és művészettörténeti stúdiumok után bölcsészeti doktorátust szerzett. 1923-ban még mint joghallgató kapcsolódott be a kecskeméti múzeum munkájába, 1926—27-ben a Magyar Nemzeti Múzeumban volt gyakornok, majd önerőből rövid bécsi és párizsi múzeumi gyakorlaton vett részt. Művelődéstörténeti érdeklődésének megfelelően a kecskeméti múzeum keretében feldolgozta a kecskeméti viselet múltját; a kecskeméti és kiskunhalasi tanyarendszer kialakulását vizsgálta és egy magyar népi művelődéstörténeti monográfia megírása céljából óriási levéltári gyűjtést végzett a kecskeméti levéltár XVI—

XVIII. századi anyagában. Az ezekben az esztendőkben végzett, három Kecskemét környéki, törökkorban elpusztult falut feltáró ásatása és feldolgozása úttörő tett volt a magyar régészet történetében: Papp Lászlónak ezek az ásatásai indították el azt a szemléletet a hazai régészetben, amely szerint nemcsak szép leleteket eredményező ásatásokat érdemes folytatni, hanem a minimális tárgyi leletanyagot adó középkori falvak feltárásával a régészet forrásértékű adatokat képes adni a magyar középkor történeti rekonstrukciójához. A szépen induló pálya 1931-ben megszakadt. A kecskeméti múzeum nyolc évi, csak létbizonytalanságot jelentő napidíjas munka után nem biztosított számára többé sem munkát, sem kenyeret, sőt korábbi kutatásainak feldolgozásában is végleg megakadályozta. És az ország más múzeumaiban is — a gazdasági válság éveiről van szó — hiába keresett hivatásának megfelelő munkát, így, mint száz évvel korábban Kecskemét városának nagy fia, Katona József írta és tette: „ha a madár látja, hogy hasztalan esik fütyürészése, éleleméről gondolkozik, és — elhallgat". — Papp László is visszatért a kenyeret biztosító jogi pályára. A hivatástudat az ezt követő években sem aludt ki benne, s 1936—37-ben egy esztendőn keresztül az akkor épülő keszthelyi múzeumban dolgozott, majd amikor a múzeumépítés költségvetése kimerült s számára már ígéret sem maradt, ismét visszatért jogásznak. Az ifjúkori tudományos ambíciókhoz a népi jogélet kutatásával igyekezett hű maradni. A magyar régészet vérkeringésébe való visszakerülésére és életének második szakmai kivirág-