Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 16 (1971) (Pécs, 1972)

Művészettörténet - Hárs, Éva: L’art de Béla Simon

L'ART DE BÉLA SIMON Ín suivre le but de Rippl-Rónai, c.-à.-d. la tendance de transplanter le nouveau se déployant partout en Europe, traduit par lui à la langue de son pays. ,,C'est sa palette très riche qui m'a frappé et c'est sa peinture que je voudrais faire avancer d' un pas. C'est mon programme de peintre. - De mettre en pratique une richesse de la dissonance dramatique des bleus et des rouges, au lieu des couleurs sombres ou du noir. - J'habite au comitat Baranya et dans ce monde de la richesse méditerranéenne des couleurs, je base ma peinture sur les rouges, jaunes et bleus tout chauds. C'est ce paysageoue j'ai trouvé mon vrai domicile, et c'est où je suis lié par mon travail" - écrit-il en 1964, dans une de ses autobiographies.

18 Si l'on dit que Béla Simon suivait le chemin d'artiste de Rippl-Rónai, on n'y entend qu'un terme symbolique, parce que sa manière de peindre, sa conception de couleurs, sa méthode de composer diffèrent fondamentalement de celles de son maître pris pour idéal. Pourtant son rapport européen avec les traditions de la Transdanubie du Sud se résume, pour un peintre y vivant, le plus directement dans l'art de Rippl-Rónai et, sous ce rapport, Béla Simon a, lui aussi, bien cherché la possibilité de l'avancement dans une bonne direction. Toutefois, on ne peut pas négliger une certaine réinfluence du milieu actuel de Béla Simon, de celle du collectif des artistes de Pécs, d'une génération 18 Autobiographie manuscrite établissant le bilan de l'oeuvre de l'artiste et datée du 16 avril 1964. élevée en partie par lui, c.-à.-d. une génération ayant une conception toute fraîche. La force croissante des couleurs de Béla Simon, l'apparition d'une décorativité cherchant des moyens populaires, ne reflètent pas seulement une nécessité ayant son origine dans l'individualité de l'artiste, mais qui sont en même temps la succession de la force formative de son entourage. - Il est vrai que sa forte individualité d'artiste n'est influencée par ces facteurs que très peu et ainsi cette, influence n'est jamais devenue désavantageuse. Cependant son art, sa peinture ne garde ses vraies valeurs que dans le cas, où il garde son contact tout directe de la nature ayant une importance fondamentale dans son art. La logique particulière des symboles, des abstractions ne forme pas son monde; allant sur ce chemin, son idée de peintre devient de plus en plus compliquée, incohérente, même incompréhensible. - Son oeuvre essaye d'embrasser l'intégralité de la vie, et cela d'une manière riche et colorée. Quoiqu'il n'ait éternisé sur ses tableuax que quelques moments de la vie, pourtant il y voulait résumer l'ensemble de la vie, tout au moins la plénitude donnée de ses valeurs artistiqeus. Tout en voulant réaliser des tensions dramatiques, ses couleurs flamboyantes se sont alliées sur ses tableaux dans un certain lyrisme plein de chaleur. - Nous lui souhaitons que sa vie puisse éviter les drames et que les couleurs rouges de Béla Simon puissent rester toujours les fanfares de la joie libérée. Simon Béla művészete HÁRS ÉVA Simon Béla Erdélyben született, a Fogarasi Havasok között. Gyermekéveinek élményei egész életútján elkísérik. Benne élnek az erdélyi szőttesek és hímzések motívumai, színei, a faragott tornácok, díszes kapuk és virágos udvarok, a hegyek széltől borzolt, hullámzó oldalai. Ignácz Nellitől, az író Ignácz Rózsa édesanyjától kapta első biztatásait s az ő tanácsára iratkozott be a kolozsvári Képzőművészeti Főiskolára, amelynek 1928-1931 között volt növendéke. Simon Bélát nem elégítették ki a főiskolai stúdiumok - hacsak tehette, kiment a szabadba rajzolni, akvarellezni. Indulásának hét esztendeje Kapj ónhoz, a Szamos menti kis faluhoz kötötte. Ide járt haza főiskolai évei alatt, itt kedvére festhetett a természetben. Itt születtek a festővé érett fiatal művész első jelentős alkotásai, itt alakult ki sajátos színvilága. - Csaknem kizárólag három alapszín: a vörös, a kék és a sárga használata jellemzi már ekkor. Első festményei: a Karácsonyi ének, a Tornácon, a Pálinkafőzés 1930-1935 között készülék Kapjonban. Itt kezdte foglalkoztatni a Magvető témája is, amelyet először érzékeny rajzok sorozatán érlelt, majd 1936-ban megfestette első olaj-változatát. Ez a kompozíció életének újabb szakaszát nyitotta meg: tanulmányi ösztöndíjat nyert általa a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, ahol Szőnyi István osztályára került. Mestere értékelte szorgalmát, tehetségét: 1938-ban elnyerte a Főiskola Kompozíciós Pályázatának I. díját. 1938-ban kiállításra hívták haza, Kolozsvárra. A román és magyar nyelven is megjelent katalógus harminc művét sorolja fel. A következő évben Kolozsvárott segített megszervezni a Barabás Miklós Céh-et, majd erdélyi társaival közös kiállítást szervezett Budapesten a Nemzeti Szalonban. Nem sokkal ezután a Műbarát Galériában Szervátiusz Jenővel együtt nyílt tárlata. A későbbi színdús festőiség előképei fellelhetők már ezidőben készült alkotásain. 1942-43-ból való müvei még az erdélyi emlékek ihletét tanúsítják, így a Székelyfiú, Vízhordó, Komp, Gombaszedők, Marokszedők. Számos műve került ezidőben a bukaresti, a kolozsvári múzeumok és magángyűjtők tulajdonába (Kapjoni fiú. Szalmafedeles ház, Uzsonna, önarckép). 1943-ból még őrzi egy kalapos önarcké-