Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 16 (1971) (Pécs, 1972)

Régészet - Jerem, Erzsébet: Késővaskori sírleletek Beremendről (Baranya megye)

KÉSŐVASKORI SÍRLELETEK BEREMENDRŐL 85 Ebből a szempontból rendkívül jelentős a másik két bronzpálca, mely tipológiailag közbeeső helyet foglal el a fenti darabok és a felső végükön ugyancsak ellapított, alsó végükön kihegyesedő tűk között.

80 Ez utóbbiak nemcsak azért fontosak, mert szintén az áldozati ajándékok között szerepelnek, hanem, mert az ornamentális díszítés mellett Reitia istennőhöz szóló ajánlás vagy kérés van rájuk vésve.

81 Ezúttal nem áll módunkban a Reitia kultusz bővebb elemzésére kitérni,

82 csupán még annyit kívánunk megjegyezni, hogy emlékeinek elterjedése egybeesik az összefoglalóan szitula-művészeti körnek nevezett fémművességi központok termékeinek elterjedésével és a Certosa fibulák által jelzett horizonttal.

83 6. KERÁMIA A szórvány leletek között két edény volt, az egyik kettőskónikus, enyhén kihajló peremű fazék (8. ábra IT.~N. tábla 4.) általánosan elterjedt típus, a másik fekete, fényes felületű, hasán bucchero-szerű és bekarcolt díszű állatfüles bögre (8. ábra гг., V. tábla „fazonban több figyelmet érdemel. Előzményeit alpi területen kell keresnünk,

84 a legközelebbi párhuzamokat pedig Santa Lucián,

85 a ban jellemző a többi kultuszhelyekre is, ami azt mutatja, hogy az istennő tisztelete a kelta befolyás évszázadai, sőt a köztársaság és kora császárkorban is folyamatos volt. Ezért az áldozati ajándékok között talált több, mint 200 darab pálca ill. tű („chiodi") is időben differenciálható, nemcsak formai szempontból, hanem díszítés tekintetében is. A pontkörös, plasztikus mintákat a geometrikus, vésett váltja fel, ezt az ABC egy-egy betűjének ismétlődése, és csak a tűk mintegy 1/10-én található felirat. 80 Mostra deli' Etruria Padana e délia città di Spina. Bologna, i960, p. 400., Tav. CLVI., Battaglia, R., Riti, culti e divinrtà" delle" genti paleovenetc. Boll, del Museo Civico di Padova. XLIV. (1955.) p. 9 sq., fig. п. 81 Pellegrini, G. B.,-Prosdocimi, A. L., La lingua venetica. I—II. Padova, 1967. Vol. I. p. 140-142. (általában a tűkről), p. 143-168. (a tűk katalógusa, a rajtuk lévő feliratok elemzése.) 82 Alapvető Battaglia, R.. fent idézett tanulmányán kívül (p. 1-50.) Pellegrini, G. В., Divinità paleovenetc. La Parola del Passato. Napoli, 1951. p. 81-94., Barb, A., Noreia und Rehtía. Festschrift für R. Egger I. Klagenfurt, 1952. p. 159— 174. Ez utóbbi noricumi és pannóniai vonatkozásai és összefoglaló jellege miatt különösen fontos. Mayr, K. M., Stipi votive nella Venezia Alpina. Annali dell' Université di Ferrara. Sez. IX. 1953. Vol. I/5. p. 145-168. A" Reitia név etimológiájára vonatkozóan: Pellegrini, G. B.,-Prosdocimi, A. L., i. m. Vol. II. 157 sqq. 83 Pellegrini a nyelvi emlékek alapján több csoportot különböztet meg, közülük a 11. csoport (Istria) lelőhelyei között olyanok szerepelnek (Caporetto, S; Lucia, Idria della Bacia, S. Ganziano), melyeknek régészeti anyaga szoros rokonságot mutat a Dunántúléval. Ugyanezt mondhatjuk el az Adigementi ún. É-etruszk, vagy rét csoportról (Matrei, Dercolo, Sanzcno, Meclo) és a Gail-völgyiről (Gurina, Frög), ahol az egyes fibula, vagy kerámia formák kétségtelen kapcsolatra utalnak. - _ 84 Radimsky, V.,-Szombatby, J. Urgeschichtliehe Forschungen in der Umgegend von Wies in Mittel-Steiermark. IL MAG XV. (1885.), Taf. VIII. 12-12 »-., XL 11. , , : 85 Mar'chesetti, C, Scavi nella necropöli di Sv

, Luçîa pressG-Toknise.- Bell; -delta -Soc- Adr.- di- Seiénzê -e --Naturali in Trieste. XV. (1893.) Tav. VI. 16. Krajna-vidéken,

80 Donja Dolinán

87 és Sanski Moston

88 találjuk. A LELETEK KELTEZÉSE a) Abszolút kronológiai helyzetük: A beremendi együttesek értékét növeli, hogy öszszetételük alapján lehetőségünk nyílik arra, hogy egyrészt az illyr fejedelmi leletekben, másrészt az Éitáliai vénét sírokban meglévő görög import kerámia segítségével viszonylag pontos időbeli határok közé helyezzük őket. Már a négyszögletes láblemezű, egyhurkú ívfibulák tárgyalásakor utaltunk arra, hogy azok a balkáni ezüstművességi kör termékei, Beremendre cserekereskedelem útján kerültek.

89 Az illyr lelőhelyek közül (lásd 9. ábra, elterjedési térkép) most azokat szeretnénk kiemelni, ahol a fibulákkal együtt, zárt együttesben import áru van. Atenicát a szerzők i. e. VI. sz. utolsó negyedére, i. e. V. századra keltezik,

90 a vele igen közeli rokonságban lévő Növi Pazart egy i. e. VI.-V. század fordulójára keltezhető attikai import váza

91 és egy i. e. V. sz. végi kylix alapján inkább az i. e. V. század első felére.

92 A kacanji harcos sírjában a mramoraci típusú öv, illyr kettős tű és sisak mellett a vörös alakos kerámia és a polichromia megjelenése az i. e. V. század közepére mutat.

93 Trebenisten fibuláink éppen abban a III. b. fázisban (i. e. 525-425) a leggyakoribbak, melyben a görög kerámia és bronz- edények, ékszerek és azok utánzatai nagy számban vannak jelen azokban a gazdag temetkezésekben, ahol az elhunyt még rituális tárgyak sírba helyezésével (maszkok, szandálok, ruhadíszek) is a görög arisztokráciát kívánta, utánoz8(i Pontosan egyező darab Valicna vas-ról a ljubljanai régészeti kiállításon. Gabrovec, S., Zur Hallstattzeit in Slowenien. Germania 44 (1966.) p. 28-29. Abb 14/5. a stienai I. halom 104. sírjából, mely Negauer-típusú sisakkal és közvetve fekete alakos attikai kerámiával jól keltezhető i. e. 500 körűire. Gabrovec, S., Das Dreifussgrab aus Novo Mesto. AV XIX. (1968.) Taf. 7/12. (Kétfülü, de azonos típusú és díszítésű.) Knez, T., i. m. 56-57. tábla. 87 Marié, Z., i. m. Taf. XII. 10. (az állatfejes fül kiképzés hasonló.) 88 Fiala, F., Das Flachgräberfeld und die prähistorische Ansiedlung in Sanski Most. WMBH VI. (1899.) p. 69., fig. 23., p. 79., fig. 60. és 63., fig. 82. és 193. 89 A délkelet-alpesi hallstatti kultúra és az illyrek közötti kapcsolatokra vonatkozóan: Jeretn, E., Handelsbeziehungen zwischen der Balkanhalbinsel und dem Karpatenbecken im V.-IV. Jahrhundert vor unserer Zeitrechung. Studijnè Zvesti, Nitra, 19 (1971.) 00. 90 Duknic, M.,-]ovanovic, В., i. m. p. 24. 91 Mano-Zisi, D.,-Popovié, Lj., Növi Pazar, p. 121. sqq. A Dionysos és szatír ábrázolásos váza legközelebbi párhuzama a Vatikáni Múzeumban lévő, ill. a certosai 100. sírból és egy Ampuriasból származó darab. 92 Uo. p. 121. 93 Marié, Z., Grobovi ilirskih ratnika iz Kacnja. GZM -.(i95.94-p^-ioi,..~ __ _ .._ ., 94 Lahtov, V., i. m. p. 204-205.