Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 16 (1971) (Pécs, 1972)
Néprajztudomány - Kresz, Mária: Egy mohácsi fazekasműhely termelése (1904–1912)
z6i KRESZ MÁRIA Érdekes, hogy a tényleges árak aránya nem egyezik az elnevezések idején érvényben lévő arányokkal. Űjra a krajcáros tányért véve egységül, ennél loo darab ára 5 korona, illetve darabja 2,50 krajcár. A kistányér ára ennek fele, a polturás tál kétszerese, a garasos tál ötszöröse, a négykrajcáros tál ára pedig nem négyszerese a krajcáros tányérnak, mint hajdan volt, hanem nyolcszorosa. 8 Tehát a nagyobb méretű edények ára viszonylag erősebben drágult. Ez bizonyára azért van, mert a nagy edénynek, a nagy tálnak sok hátránya van: fizikailag készítése nagyon megerőltető, és legfőképpen, a kemencében nagy helyet foglal el. Az edény összetételét „egy kemence edény" alapján szokás számítani. „Egy kemence edény" Scheidleréknél kereken 1500 darab, gyakorlatilag azonban mindig valamivel több vagy kevesebb. Három ízben feljegyezték, hogy a Jordánnénak eladott „egy kemence vásári edény" hány darab: 1538» 1536 illetve 1487, - tehát mindig valamivel több vagy kevesebb, mint a kerek 15 сю. A nagyobb tételek 1500-zal való elosztásánál sem kapunk sohasem kerek számot. Scheidlerné emlékezet alapján el tudja mondani, hogy átlag hány darabból állt egy kemence edény és módunk van adatait a füzet végső összesítéséből nyert számokkal ellenőrizni, továbbá néhány olyan konkrét példával, amikor egy- illetve két kemence edényt adtak el egyszerre. (L. III. táblázat.) III. táblázat со •'•Ú Három példa: со •'•Ú >> V Egy kemence ed ény *> "3 С V С ел с ,„ ш О СО 1—» У о <и S -g"" н|3 со CN .«.2 ".Sí сл (kb. 1500 db) megoszlása M 43 *1£ с ,„ ш О СО 1—» У о <и S -g"" н|3 И .s >« 9 > с я 41) .г, S« И я •fi S ö os :0 Год S 8-я -| СЛ te с-£ Я So > 2н s . ОчЯ ~< С N -5 й 2. со я Kistányér 180 550 18 Tányér f 800 800 1125 750 Krajcáros tányér f 575 Kis polturás tál Polturás tál i 1 200 200 150 ПО 120 60 ПО Kétkrajcátos tál 40-50 75 127 60 100 Kis garasos tál 40-50 45 107 60 50 Garasos tál 30 30 25 50 50 Nagy garasos tál 25 15 11 50 23 Kis négykrajcáros tál 15-20 8 9 25 20 Nagytál Kancsó 8 118 113 Éjjeli Ü0 120 230 Köcsög 10-15 30 ПО Kiderül, hogy a fazekasasszony néhány tételre pontosan emlékezett, így a tányérok, a garasos tálak mennyiségére, a többi tételnél pedig ha számszerűen nem is exakt az emlékezés, az arány szépen érvényesül: a mennyiség fele tányér, a tálak mennyisége pedig a tál méretével arányosan csökken. Más alka8 Vő. Szepes i. m. Az 1937-es áraknál még jobban eltolódtak az értékek, a „kis négykrajcáros tál" ára 2 pengő, körülbelül húszszorosa a tányér árának. lommal is, ha valamely fazekastól megkérdeztük, milyen volt a kemencében égetett edény összetétele, a fazekas mindig szabadkozott, ,nem lehet azt pontosan megmondani', és hivatkozott a termelés szezonjellegére, esetlegességeire. A mohácsi példa egyedülálló abban, hogy az adatközlő emlékezetét írásbeli forrásból nyert adatokkal tudjuk ellenőrizni. Igazolódik a néprajz munkamódszerének helyessége: általánosságban elfogadható az emlékezetből nyert adat, de bizonyos ingadozásoknak helyet kell engedélyezni. A kemencébe való rakodást csak emlékezet alapján, elnagyoltan tudtuk rögzíteni. Köröskörül köcsögöt vagy más fennálló edényt tettek a kemence aljára, valamint két sor élére állított tányért, arra két sor polturás és kispolturás tálat, erre nagyobb tálakat, utoljára - most már leborogatva - a kisebb tányérokat. Előfordult, hogy csak köcsögöt égettek tálasedény nélkül, - a füzetben erre azonban csak egyetlen alkalommal van példa. Az edények mennyiségét mindig kemenceszámra sorolják fel, de megpróbáltuk százalékszerüen is kimutatni és szemléltetően ábrázolni. (L. IV. diagram) Az edény kereken 65%-a tányér, ezen belül 12% kistányér, 53% tányér és krajcáros tányér. A két tányértételt a könyvelés ritkán sorolja fel külön, de ahol igen, ott általában a krajcáros tányér a kétszerese a tányérnak, ezért a rajzon 18-nak vettük a tányérok számát, 35-nek a krajcáros tányérokat. A tálak az edénynek kb. 21%-át alkották. A kisebb tálméretekből több darab készült, a nagyobbakból fokozatosan kevesebb, a két legnagyobb méretből pedig voltaképpen százanként egy sem jutott, bár rajzunkon 1 darabként mutatjuk be. A tál-tányér együttesen 86%-a az edénynek, amelyhez ha hozzászámítjuk a 8% úgynevezett „edény"-t, összesen 94%, - ezzel szemben a fennálló edény darabszám csak 6% volt. A kancsó százaléka elenyésző, nem csinálták minden évben, a köcsögé is meglepően alacsony, kb. 2%, viszonylag legtöbb az éjjeli, kb. 4%. Az utóbbi többféle méretben készült, és főleg őszi, téli szezoncikk volt. A mohácsi „fazekasok" tehát közel százszázalékosan „tálasok" voltak, ha nem is nevezték magukat annak. Természetesen másképpen alakulnak az arányszámok, ha nem darabszám, hanem értékben nézzük az edény összetételét. A darabszám legnagyobb tétel, a tányér-kistányér az értéknek csupán 32%-a; az érték felét, 51%-át a tálak alkotják. A fennálló öblösedény terjedelemben jelentős és ennek megfelelően értékben 16%-ot jelentett. (L. V. diagram.) Az edények összetétele megerősíti azt, amit „Fazekas, korsós, tálas" dolgozatomban országos alapon megállapíthattam: „a ritkán használt és drága nagy formákból csak néhány darabot égetnek, (igaz, hogy a katlanban is sok helyet foglalnak el), a közepes méretek voltak azok, amelyeket a legnagyobb menynyiségben csináltak, ezekre volt a legtöbb szükség a paraszti konyhában. A használatban kevésbé jelentős