Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 16 (1971) (Pécs, 1972)

Természettudomány - Horváth, A. O.: A mecseki vegyes erdők és bükkösök vegetációjának elemzése

A MECSEKI VEGYES ERDŐK ÉS BÜKKÖSÖK 2T zula albidás-, főleg pedig a Carex piloses- és Melica /(niflorás-hükkösök érdekelnek a Fagetum nudum mellett. Az is tanulságos, hogy hozzám hasonlóan D о m i n is külön tárgyalja a mészkedvelő és a mészkerülő bükkösöket. Számos variánsban és faciesben ismerteti a Mecsekben kevésbé jelentős Asperulásbükkerdőket. így a Mecsekben is kisebb foltokban fellelhető Mercurialis perennises-hükköst is az Asperulás variánsnak tekinti. A Gramineák közül a bükkös aljnövényzetét alkotó fajokból Csehszlovákiában legbővebben található mint faciesképző, a Melica uniflora. A Kárpátok délnyugati lábánál, a dombvidéken található kiterjedt bükkösök Carex pilosásAsperula odoratás-íacieséböl származtatható nagy területeken meglévő Fagetum nudum. Ennek eredetét D о m i n a száraz talajban és a kontnentális klímában keresi, mely alacsony évi csapadékmennyiséggel és hosszú, meleg, száraz nyárral jár együtt. Ennek következtében nehezen bomlanak el a lehullott falevelek és sokáig megmarad az alom. A bükkerdők lehullott és félig elbomlott levelei megakadályozzák mind a cserjés mind a fünemű aljnövényzet, valamint a mohaszint kialakulását a Nyugati-Kárpátok többnyire mészkőtalajon keletkezett bükkerdőiben. Amennyiben ez helyesnek bizonyul, a Mecsekben és általában magyar földön ugyanezek a folyamatok ugyanazon okból hasonló almos, meddő bükkös típust hoznak létre. Bunusevacés Antié (1953) szerint a szerbiai bükkösök pH értékének észlelt adatai között szélső értékek: 4.32-6.91. Az ingadozás általában 5.10 és 6.30 között mozog. 5.40 az optimális pH érték. A felszínhez közel lévő rétegeknek kisebb a pH értékük, mint a mélyebben fekvőknek. A földtani felépítés mellett döntő a talaj savanyúsága és az asszociáció florisztikai összetétele, főleg a lombkoronaszintben. A tenger feletti magasságnak és hajlásszögnek nincs hatása a bükkösök talaja pH értékének alakulására. Megállapíthatjuk, hogy a szerbiai hegyi bükkösök talaja savanyúbb akkor, ha a Fagus moesiaca uralkodik, mint akkor, ha még más fafajok is alkotják a dendroflorát. A sűrűbb állományok altalaja jobban savanyodik. A mecseki bükkösökben végzett mérési adatok kolorimetriás készülékkel készültek, így számszerű öszszehasonlításra nem egészen alkalmasak (4.32-6.91 4.7-6.7), mert a szerbiaiak elektromos mérési készülékek adatait közlik, de azért megvan a hasonlóság, mert az ingadozás mértéke egyenlő és a Mecsekben is mészkő vön magasabb a bükkösök talajának pH értéke, mint homokkövön, és mészkövön szebbek és kiterjedtebbek a bükkösök, mint homokkövön. A florisztikai listák is egyeznek, különösen a Fruska Gorával összehasonlítva. Közös helyi karakter és differenciális fajok: Ruscus hypoglossum, Fagus moesiaca (a Mecsekben felvételen kívül), Rosa arvensis, Helleboru-> odorus (Avala, Észak-Szerbia), Genista ovata (Kukavica, Kelet-Szerbia, nálunk nem Fagetalia-faj !), Aruncus silvester (Prokletije, Metohija). Egyébként Szerbiában a bükkösök az erdők 80%-át alkotják, tehát sokkal nagyobb eltérjedtségűek, mint a Mecsekben. Jovanovic (1950) szerint a szerbiai Fagetum fajai: Fagus moesiaca 4-4 Corylus avellana + .1 Ulmus montana r. Rubus birtus 1.2 Melica uniflora + .1 Luzula forsteri +.1 Dryopteris (Nepbrodium) filix-mas 1.2 Poa nemoralis 1.2 Polypodium vulgare 1.2 Glechoma hirsuta 1.1 Galium schultesii i. 1 Asperula odorata 1.1 Asplenium trichomanes + .1 Arum maculatum + .1 Oxalis acetosella + .1 Carpinus betulus + . Luzula albida + .1 Geranium robertianum + .1 Fragaria vesca + .1 Saxifraga rotundifolia + . Pulmonaria officinalis + . Galium aristatum + . Euphorbia amygdaloides + . Myosotis silvatica + . Lathy rus v e n e t и s + . Brachypodium silvaticum + . Athyrium fïlix-feminea + . Grataegus monogyna r. Fraxinus or nus r. Ar e m 0 n i a agrimonioides +. Hypericum perforatum +. Rubus tomentosus r. Acer campestre +. Quercus petraea +. Pyrus pyraster Salvia glutinosa r. Melissa officinalis r. +-el jelzett fajok nálunk nincsenek. Mi sic (1957) munkája igen alapos ökológiai és morfológiai tanulmány a bükkösökről. A mecseki bükkösök a Fagetum montanumhoz állanak legközelebb. Ebben a Fagus moesiaca található, míg a tipikus Fagus sylvatica Jugoszláviában a magas heg) »égben alkot erdőket. A kaukázusi Fagus orientális a szerző véleménye szerint egyidejűleg keletkezett a balkáni bükk fajokkal. A Balkánon megmaradt a jégkorszakban refugiumokban a bükk és innen terjedt azután el később a jégkorszak elmúlásával a postglaciális korszakban a legújabb bükkfaj, a Fagus sylvatica Európa középső és nyugati részeiben. E két bükkfaj között foko-