Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 16 (1971) (Pécs, 1972)

Néprajztudomány - Zentai, Tünde: A természetfeletti lények átváltozásának kérdése az ormánsági néphit összefüggésében

12 ZENTAI TÜNDE mikor meglátogatta a két szomszédasszony, azok is boszorkányok voltak, megkérdözték: „Beteg vagy? Beteg vagy? Az is maradsz mindég, mindég nyomorultabb leszöl, amíg csak élsz, ha le nëm mondsz rólunk!" - a gyerök mëg nagyon fogadkozott, hogy nëm áruli el senkinek, hogy mit látott, így aztán mëg is gyógyult. (Drávacsehi, László József, sz. : 1898.) MI: G253.; F511.3. Megjelenik tárgy alakjában is. 13. Az édösapámmal történt mëg. Fiatal korában járt el ëgy lányhoz Bogdásába. Egyször is ment, azt ahogy gyün ki az út, a kanyarban, egyször csak ëgy kerék gyün feléje, de csak kocsikerék ám magában. Azt mindég mondi az a kerék neki, hogy: „Siess, siess!" - Nagyon megijedt, mikor hazagyütt elmondta a szomszédgyeröknek. Az meg, a Laci mondi ám, hogy megállj, holnap én is elmegyök veled, de vi« szöm ám a kisbaltámat, - mer akkor mindönki kisbaltával járt a szomszédfaluba. - Meglásd, mëgtuggyuk, ki az! Hogyan tudod mëg? kérdözte édösapám. - Majd meglátod, mer ez csak boszorkány lehet. Hallottál-e te már olyat, hogy ëgy kerék beszél?! - Amint másnap mönnek, hát mögen gyütt a kerék, azt kezdi mondani, hogy: „Siess, siess!" A Laci gyerök mëg fogta ám a baltáját, azt kétször visszakézzel odavágta a kerékből, de mind a kétször ugyanabba a küllőbe, mert közben a kerék fordult. Akkor a kerék eltűnt. Másnap hallik ám, hogy ëgy öregasszony ëtt Luzsokon nagyon beteg. Az az aszszony elhivatta magáhol az édösapám barátját, a Lacit, és azt mondta neki, hogy: „Édös fiam të okoztad a halálomat!" - az mëg azt mondi, hogy minek kellött kenek kerék formájában éjnek idején járkálni. - Hát azért ment, mert nëm akarta, hogy édösapám más faluba udvaroljon, mëg akarta ijeszteni, ne merj ön odajárni. (Luzsok, Özv. Kun Istvánné, sz. : 1904.) MI: D256. A javas átváltozásáról eddig Ormánságból nem publikáltak adatot. Gyűjtéseim során béka és kutya alakjáról szereztem tudomást. Béka: 14. A rokonyom, kemsei embör volt, kaszált a rétön. Délben leült . az árnyékba, odagyütt hozzá ëgy nagy repityös béka, és csak nízte, nagyon nízte. Ü mëg fogta a kését, és hozzávágta, akkor a béka eltűnt, de a kés is. Egyször a rokonyom beteg lett, csak nëm javult, elment a budákóci javoshoz, hogy segétsön rajta. A vak Pista mëg adott neki enni, kést is tevött oda neki. Ü mëg csak nézi, forgati a kést. Kérdözi tüle a javos, minek nézi annyira azt a kést. A rokonyom azt mondi, hogy szakasztott olyan, mint az ü kése vót. A javos mëg mondi neki, hogy: „A tied a kés, emléközz csak vissza rá, mikor belém vágtad! Most az egyször megbocsájtok, mert nëm tudtad, hogy mit cselekszöl." Azért segétött rajta. En is láttam ëlyen nagy békát, még jó, hogy nëm bántottam. (Markóc, Özv. Nagy Bábud Józsefné, sz. : 1880.) MI: Gzn.z.ii. 15. A nagybácsám a hornyukat őrözte, öreg vó: már. A Bözsi néne mindég járt hozzá. A családja mëg nëm nízte jó szömmel, hogy öreg ü már, nëm való neki az ëlyen. Ügy, hogy má ü is mondta a Bözsi nenének, hogy ne gyüjjön, de mindég gyütt nëm akart elmaradni. Egyször is délbe gyütt ki az öreghöl, azt hozott neki túróstésztát, hogy egyön. Az öreg mëg azt mondi neki, hogy: „Minek gyüttél, mondtam, hogy ne gyüjj!" Az mëg azt mondi, hogy: „Hoztam neköd finom túróstésztát, egyél, aztán majd dögölődjünk egy kicsit." Aztán egyre csak biztatta, hogy egyön. Az öreg mëg azt mondta, hogy má csak fiataloknak való a dögölődés, és nëm evött, félt, hogy hátha van benne valami, amivel megéteti. Hanem ott volt ëgy nagy béka, az nagyon nízte ükét, annak odatevött ëgy marékkal, de a béka nëm evött belüle, hanem megfordult, és elmönt. A Bözsi nenc mégiscsak ártott valahogy a nagybácsámnak, az meg elment a szigeti javashol, hogy szabadétsa mëg üt az asszonytól. A Mari néni nëm is hagyta neki elmondani, hogy mi a baj, azt mondi: „Tudok én mindönt, mindönt hallottam, mikor a túróstésztát vitte neköd. Nyugodj mëg, nëm fog többet háborgatni a Bözsi!" Űgy is lëtt. (Markóc, Kovács Péterné, sz.: 1893.) MI: Glll.Z.II. 16. Aratáskor vót, az embör mëg az asszony délben a hüsön ültek, és kalányosgombócát ettek. Hát látják ám, hogy ëgy hatalmas béka nézi ükét, mintha ënni akarna. Az embör odadobott neki ëgy gombócát, az mëg bekapta. Kilenc gombócát mëgëvott. Egyször az embör mëgbetegëdott, elment Szalántára a javashoz. A javas azzal fogadta; „Már hogyne gyógyétanálak mëg, mikor olyan jól tartottál gombócával!" (Rádfalva, Özv. Tóth Jánosné, sz. : 1904.) MI: G211.Z.11. Kutya: 17. Édösanyám mondta, mikor lány volt, elmentek kapálni Sárostóra, azt ü elébb gyütt haza, mint a többiek, egyedül. Hát amint gyütt az úton, előtte szalad ëgy kiskutya. Édösanyám mindég mëg akarta fogni, de mikor már megfogta volna, mindég semmivé lëtt, mert javos volt a kutya. (Sellye, Nagy Sándorné, sz. : 1887.) MI: G211.1.8.; D141. A lidérc Kiss Géza gyűjtése szerint „Mindig változtatja képét, ha valahová bemegy." Kákicsról közölt szövegében egy asszonyhoz férje képében megy.

37 Emberalakjáról tájékoztat Hegedűs Lajos is Hiricsből.

38 Magam általában állatalakjáról hallottam. Többnyire valamilyen madár, legtöbbször fekete tyúk, csirke. 18. Beszélték, hogy van „lüdvérc", én nem láttam, de volt, aki találkozott vele. Ëgy embör kakas formájában látta meg egyször éjjel, de más formában is járt. Mëg akarta fogni, de eltűnt, hanem utána mind a két karja, itt belül „varacskos" lëtt. (Marócsa, Járó Ádámné, sz. : 1897.) MI: 0303.3.2.1.; F401.3.7.3. •

!7 Kiss, 1937. 154. 38 Hegedűs, 1946. 107., 110-111.