Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 16 (1971) (Pécs, 1972)

Helytörténet - Szita, László: Adatok a pécsi szociáldemokrata párt tevékenységéhez (a szerb megszállás után, az 1922. évi parlamenti választások idején)

186 SZITA LÁSZLÓ 2. A szocialista munkásmozgalom helyzete IÇ2I. augusztus-december között A pécsi és a Baranya megyei munkásmozgalmat a bevonulást megelőző példátlan menekülési láz, a legjobb erőitől fosztotta meg. Az emigrációba kényszerültek a baloldali vezetők mellett a szakszervezetek kevésbé exponált vezetői, sőt a helyi csoportok bizalmi hálózata is, a munkásképző vezetői, a bányamunkásság és a városi szociáldemokrata munkásság egy része.

7 Súlyos következményekkel járt, hogy a kommunistákat tömörítő Pécsi Szocialista Párt és a baloldali szociáldemokrata vezetés alatt álló - PécsiBaranya megyei Szakszervezeti Tanács nem gondoskodott a szervezett visszavonulásról. Nem építettek ki illegális szervezeteket a bevonulást követő időszak munkásmozgalmának vezetésére. Ezt elmulasztotta a KMP Bécsben élő és a pécsi mozgalmat támogató szekciója is. így a helyi munkásmozgalom vezetése 1921-ben az ellenforradalmi vezetőkkel paktáló szociáldemokrata szakszervezeti funkcionáriusok kezébe került.

8 1921. augusztus 19-én, Kaposváron a pécsi botcsinálta szakszervezeti funkcionáriusok és Kozma Miklós, az MTI vezetője, akit a megszállt területek sajtóügyeinek ellenőrzésére küldtek ki,

9 ,,felsőbb helyről" nyert megbízás alapján, paktumot kötöttek. Ennek következtében a pécsi szakszervezet vezetése, a pécsi munkás sajtó, az ellenforradalmi rendszer helyi főexponenseinek befolyása alá került. Megakadályozták a munkásság gazdasági mozgalmait. Olyan nyilatkozatokat tettek a magyarországi belpolitikai helyzetről, amelyek azt a nyugati demokratikus és munkás közvélemény előtt pozitív színben tüntették fel.

10 Az 1921. augusztus 19-én kötött paktum az egész helyi mozgalomra súlyos következményekkel járt, 7 A különböző szervek által készített jelentésekből, névsorokból megállapítható, hogy kb. 4500 személy hagyta el a várost. Nagy részük Jugoszláviába menekült; a párt és a szakszervezet vezetői, a Tanácsköztársaság alatt a Vörös Hadseregben küzdött munkások, bányászok, a pécsi nemzeti tanács tagjai, a városi tanács tisztviselői. Ugyancsak emigráltak azok, akik 1919 augusztusában a Tanácsköztársaság után Pécsre menekültek, s itt a pártban, vagy a szakszervezetekben tevékenykedtek. Számuk 400-450 fő. JPM. HO; (Emigráció iratai.) 8 A Pécsi Szocialista Párt által a III. Internacionáléhoz küldött jelentés 1921. júniusában alapos és helyes helyzetelemzést tartalmazott az ellenforradalom bevonulása esetén a párt- és a szakszervezetek tevékenységére vonatkozóan. Ez azonban teljesen ismeretlen maradt a szakszervezetek vezetősége és a munkásság előtt. Valószínű, hogy Hajdú Gyula és közvetlen munkatársai ismerték csak az emigrációban és Pécsre nem juttatták el. A jelentés szövegét lásd Hajdú Gyula: Harcban elnyomók és megszállók ellen. (Emlékezések a pécsi munkásmozgalomról.) Pécs, 1957. Szikra ny. 428-439. p. 9 A jegyzőkönyv egykorú hiteles másolatát lásd JPM. HO; M/2. 1918-1921. Továbbá Kozma Miklós erre vonatkozó feljegyzéseit: OL. Kozma ir. 1. cs. adatgyűjtemény. 10 OL. Kozma ir. 1. cs. Adatgyűjtemény. 1920-1922. 60 p., 20 p. Továbbá 1. cs. 2. sz. 1920-1924. v. (Munkáskérdés és munkásügyek a felszabadult baranyai területen 1921 októberében.) A szervezkedés minden lényeges részét az ellenforradalmi hatósági tényezők ellenőrzése alá rendelte. A szervezetek vezetőségeinek névsorát Kozma Mik1 lóssal hagyatták jóvá. A bérmozgalmak és sztrájkok 1 minden áron való leszerelését vállalták. A kommunisták és baloldali szociáldemokrata munkások elleni denunciálások mellett, azok internálását sem elle; nézték. A magára maradt pécsi munkásság hátamögött kötött paktum olyan időben történt, amikor a ; vezetőknek és a baloldali munkásságnak az emigrá1 ciót kellett vállalnia. Nem tekinthető szükséges 1 kompromisszumnak, hanem az elvek feladásának, a mozgalom cserbenhagyásának. A paktumot aláíró vezetők: Koller és Weiser,

11 ; 1921. augusztusától októberig igyekeztek befolyásuk alatt tartani a helyi szakszervezeti mozgalmat. Ma1 gatartásukra jellemző, hogy a vezetőség maga járt el a sztrájkolni akaró munkások ellen. Az emigrációból ' hazatért pécsi bányászok letartóztatása és internálása ellen nem kezdeményezett akciókat. Minden al: kaimat megragadtak, hogy a rendszer melletti lojalitásukról meggyőzzék a politikai tényezőket. 1921. október 6-án a Pécsre látogató Horthy Miklós kormányzó előtt a szociáldemokrata szakszervezetek nevében tisztelgő Koller kifejezte: ,, .. . a szociáldemokrata pécsi munkásságnak a magyar állameszméhez való ragaszkodását...". Október 23-án, a belügyminiszternél megjelent pécsi munkásküldöttség nevében Koller ,, . . . a pécsi szociáldemokrata vezetőségnek a nemzeti hűség iránti tanújelét és az ország újjáépítésében való részvételét..." hangsúlyozta.

12 Augusztus és október közötti időszakban a szociáldemokrata vezetőség tevékenységét jellemezve ' megállapíthatjuk, hogy a Kozmával kötött megálla: podásokat betartva a munkásmozgalmat leszerelték és elárulták. 3. A jobboldali szakszervezeti vezetés csődje, a munkásság passzív ellenállása A jobboldali vezetők pozícióját két tényező alapjaiban rendítette meg. 1921. októberében és decemberében nem hozta meg a várt sikert a helyi csoportok szervezése. A munkásság jelentékeny része, 11 Weiser Ferenc 1918 előtt a famunkás helyi csoport tagja volt. 1919 augusztus végén Koller és a keresztényszocialista Ruzsinszky Béla asztalossal a fővezérség siófoki szállásán járt, ahol Kozma Miklóssal és Eckhardt Tiborral tárgyalt azoknak a pécsi munkásoknak a sorsáról, akiket a szerb hatóságok esetleg kiutasítanak a megszállt területről és áttesznek a demarkációs vonalon. Kozma ekkor nyerte meg „bizalmának és lekötelezte" Weisert és Koller Józsefet. Ettől kezdve kapcsolatban álltak egymással. 1919 szeptemberétől a pécsi szakszervezeti bizottság tagja, majd később titkára is. 1920-ban belépett a Pécsi Szocialista Pártba. 1920 augusztusában agitációt fejtett ki a nemzeti tanács újjáválasztása érdekében. Erre az iparos szövetség vezetőségét is igyekezett megnyerni. (JPM. HO. M/i. Weiser vezette küldöttség tevékenységéről szóló jkv.) 1920-ban beválasztották a pécsi nemzeti tanácsba. Tevékenységére nézve lásd: VDBPMT. II. 1918-1929. 88-91 p. Továbbá JPM. HO. M/i. 1918-1921. 12 Munkás, 1921. október 23. (A szociáldemokrata munkásság küldöttsége a belügyminiszternél.)