Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 16 (1971) (Pécs, 1972)

Helytörténet - Petrovich, Ede: A középkori pécsi egyetem épülete és címere

A KÖZÉPKORI PÉCSI EGYETEM ÉPÜLETE ÉS CÍMERE l6l tálnak. Ezért biztosra vehető, hogy Horváth neki mindkét töredéket megmutatta. Ellene szól közleményének kissé pongyola fogalmazása: a felirat végSZAVAIról beszél „utolsó betűk" helyett, és CSILLAGCSOPORTRÓL virágcsoport helyett. Németh Béla 1883-ben már Pécsett volt, tehát láthatta a követ. Mégis szavahihetősége ellen ezúttal aggályaink vannak, mert olyan részleteket közöl, melyeket a többi írók nem erősítenek meg. Sőt ezek nem mindig egyeztethetők össze a kő mai állapotával sem. Szerinte jobbkéz tartotta a könyvet, ezzel ellentmondásba kerül Gereczével. Arany mezőről, 3 csillagról, vágásról ír ,amiknek a kövön semmi nyoma. Legfontosabb, hogy a leginkább kidomborodó részletről, a liliomos gályákról teljesen hallgat. És nem ütközik meg a hiányzó kő furcsa eltűnésén. Az embernek a2 a benyomása, hogy ő is csak mások elbeszéléséből írta le sorait. Gerecze jólértesültsége mellett föl lehet hozni, hogy szakember volt, Horváth Antal kortársa is alig hihető, hogy képzelet sugallta szavait. Ezzel szemben fölmerül a kérdés: Hogyan közölhette minden megjegyzés nélkül Horváth állítólagos mentegetőzését: Mialatt a kő egyik felét haza szállíttatta, egy ügyetlen kőműves a másik felét beépítette az új alapfalakba? Ha Horváth fölismerte a kő jelentőségét, miért nyugodott bele a másik töredék fölhasználásába? Miért nem bontotta ki a falat, hisz nem múlhatott el hosszabb idő a kő elszállítása után? Németh, Gerecze több évvel Juhász közleménye után írták dolgozataikat. Tehát ismerhették Juhász írását. Miért nem említették meg Juhász nevét? Miért nem említették meg, hogy a kő lelőhelyét illetően Juhásznak más a véleménye? Miért nem cáfolták meg Juhász állítását? Egyébként Gereczének a címer rajzaira vonatkozólag olyan kijelentései vannak, melyek még ma is megcáfolhatok. Tárgyilagosságához tehát szó fér. Sajnos, a legilletékesebb tanú, Horváth Antal nem nyilatkozott még Rómer Flórishoz intézett leveleiben sem. Ezért mi is csak következtetésekre vagyunk utalva. Nézetünk szerint perdöntő Németh Béla nyilatkozata, ö ugyanis megemlítette a Lórántpalota építtetőjének, Jánosi Engelnek nevét is. Ezzel igazolta, hogy a követ a Lóránt-palota helyén találták. Egyébként is, ha a köveket a püspökkert kerítésében találták, nincs magyarázat arra, hová került a ma hiányzó töredék. A címerkő eredete indokolttá teszi a Lóránt-palota elődjének földerítését. Vörös Márton közléséből annyit elfogadhatunk, hogy „a mai Lóránt palota helyén állott törökkori házban 1715-ben a2 Ausztriából bevárdorolt Pachmann Sebestyén kapcakötő mester telepedett le. A család nemsokára Pécsett ki is halt. A 18. században az épületet lebontották és helyébe ... érdekes mansardtetős emeletes házat" építettek. (Széchenyi tér regénye 39.) Az azonban lehetetlen, hogy az új házat Sztepanek József hentesmester építette. Lőwy Lipót ugyanis az 1882-ben nevezett mestertől vette meg e házat, aki ezek szerint a XVIII. század végén talán még a világon sem volt. Pécs 1777. évi térképe a szóbanforgó helyen, az 52. számú telken érzékeltet egy sarokházat. (7. számú helyszínrajz.) Az 1865. évi kataszteri térkép is jelez ott egy házat, de most már mindkét végén megtoldva. (8. számú helyszínrajz.) Hogy ez a bővítés magával vonta-e a sarokház újjáépítését, ma már meg nem állapítható. Abból, hogy az 1880-as években a források itt egy mansardtetős házról beszélnek, arra kell következtetni, hogy csak toldás történt, de a régi épület maradt érintetlen. Ha igaz Marosi állítása, hogy a követ a telek északnyugati részén találták, akkor azt a XVIII. század végén építették oda be. De lehetséges az is, hogy már a korábbi ház falazatát alkotta. Bizonyos az is, hogy nem eredeti helyén feküdt, hanem másodlagosan volt elhelyezve. Mivel a kő nagy, valószínű, hogy eredetileg egy közeli épületen állt. 2. A ClMERKÖ FARAGVÁNYAI A címerrel kapcsolatosan 3 kérdés tisztázandó: 1. Szimetrikusan voltak-e elhelyezve a liliomos galyak? 2. Milyen alakú volt a pajzs talpa? 3. Volt-e a könyv mellett egy könyvet tartó vagy érintő kéz? A rajzok szimetrikus elhelyezését Gerecze határozottan állította. Tagadhatatlan, az első pillanatra elfogdhatónak látszik ez a gondolat, hisz a motívumok olyan erősek, hogy szinte kívánják a folytatást a kő másik felén is. így is fogták föl a kőről készült különböző rekonstrukciók (jogikari épület, jubileumi kiadványok). Tüzetesebb vizsgálat azonban mást mond. Gerecze állítása, hogy a címer hiányzó felén egy, könyvet tartó kéz volt látható, megdönti másik állítását, hogy a faragványok szimetrikusan voltak elhelyezve. Ha föltételezzük, hogy a csillag a pajzs tengelyén fekszik, és ez egyébként bizonyos, akkor a tengely metszi az ágat, mert ennek egyik rügye már a túloldalra esik. Ez a rügy annyira épen maradt meg, hogy föl sem tételezhető, hogy a hiányzó másik ághoz tartozott. Ha az ágak szimetrikusak voltak, és alul egymást keresztezték, akkor a hiányzó félen volt galynak folytatódnia kellene a címer ma is meglévő felén. Ennek pedig itt semmi nyoma. Az itt található felület teljesen sima, az egész mező egyformán van kidolgozva. Ha tehát a hiányzó töredék nem volt tükörképe a ma meglévő kőnek, le kell mondanunk a teljes címer hű és pontos rekonstrukciójáról. Ez azonban nem gátolhat abban, hogy legalább megközelítő képet ne alkossunk magunknak a liliomos galyak elrendezettségéről. Elképzelésünk szerint a galyak a könyv közepe fölött kiinduló közös tőből eredtek. Amikor a címerrajzok szimetriáját tagadjuk, nem tagadhatjuk a pajzs szimetriáját. Itt azonban kérdés: milyen volt a pajzs felső vonala és milyen volt a talpa. ;•••-•'.Igazat adunk Békefinek, aki azt írta, hogy a felső vonal hullámosan haladt. Csakhogy: ha a két huj-