Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 16 (1971) (Pécs, 1972)

Helytörténet - Petrovich, Ede: A középkori pécsi egyetem épülete és címere

15* PETRÖVICH EDË 2. Bordaindítás a Citrom utcai romon. Cséfay felvétek. 2. A DÖMÉSEK KOLOSTORÁBAN Az újabb vélemények sorát Gerecze Péternek 1904-ben közzétett dolgozata nyitja meg. Eleinte Gereczének is az volt a nézete, hogy a Citrom utcai romok a bencések kolostora és hogy ugyanott volt az egyetem otthona is. Nézetét csak akkor változtatta meg, mikor a mai posta-palota helyén fölszínre kerültek egy régi épület romjai. Az ásatások kezdetén, melyeket Németh Bélával együtt végzett, még maga is azt hitte, hogy a hatalmas, ÉNy-DK irányban húzódó, kb. 50 m hosszú és 18 m széles épület alapfalai, melyek három sorban elhelyezett szobákra engedtek következtetni, a kolostorhoz tartoztak. Mikor azonban kitűnt, hogy az alapfalak átbújnak a szomszédos városfal déli oldalára is, nyilvánvaló lett, hogy az épület korábbi, mint a városfal, melyet pedig mai ismereteink szerint a XIII. század végén, illetve a XIV. század elején emeltek. Az alapfalak arról is tanúskodtak, hogy az épület a városfal építése idején már le volt bontva, mert ellenkező esetben a városfal azt kikerülte volna. Ezért szakított Gerecze régi nézetével és ezért írta: ,,Itt nem a pécsi egyetem képzelt helyiségével, hanem Alsó-Pannonia fővárosának, az egykori Sopianae-nak valamely terjedelmesebb középületével van dolgunk." Hol állt akkor az egyetem? Erre a kérdésre Gerecze a már érintett címer-töredék lelőhelyének segítségével válaszolt: „A címertöredék lelőhelye ébreszti most bennünk azt a föltevést, hogy à pécsi egyetem nem a hagyomány által megjelölt püspökkert-féle területen, hanem fönn, az említett Lőwy-palota, illetőleg az ennek szomszédságában álló városház helyén állhatott. Németh Béla kutatásai szerint ugyanis itt még a XVIII. században is egy (templom)-torony állott és tán ez volt az egykori egyetemi templom tornya."

23 Meglepő Gereczének ez az állítása, mert ütközik Juhász Lászlónak a címerkő lelőhelyére vonatkozó korábbi állításával. De meglepő azért is, mert tudnia kellett, hogy egy ilyen kő másodlagos elhelyezésben szokott előfordulni. Sőt ha igaz Hanuynak az a megjegyzéssé, hogy a kő egy régi, a jelek szerint kisebb házból került elő, akkor teljesen bizonyos, hogy máshonnan hozták ide. Egyébként a Németh Béla által említett torony nem templomtorony volt, hanem a régi város-torony. Lásd az 1695. évi pécsi telekösszeírást. Gerecze véleményét egyedül Szőnyi Ottó fogadta el, de kissé módosítva, ö ugyan Békefivel szállt vitába, aki az egyetem épületét a várba helyezte, de ennek kapcsán írta: „Békefi szerint az egyetem épülete a belső várban, a székesegyház körül volt, ami azonban több oknál fogva nem látszik valószínűnak. Szerintem az egyetem a városház alatt, a domonkosrendiek, egyetemi hitszónokok, középkori Szent Tamás vértanúról nevezett kolostorának közelében volt."

24 Meg kell jegyeznünk, hogy tudomásunk szerint a domonkosok kolostora valamikor a mai SZTK Rendelőintézet közelében állott. Gerecze és Szőnyi nézete mögött a címerkő föltalálásának helyén kívül az a gondolat lappanghat, hogy a domonkosrendiek Pécsett sem hagyhatták magára az egyetemet. Konventjeik mindig a tudományok melegháza is voltak. A pécsi házban készültek az ún. Egyetemi beszédek, ennek a konventnek számára másolhatta Veresmarthy Ipoly hatalmas kódexét.

25 Az ebben foglalt elő tanulmányoknak e megjegyzése: „Hoc opusculum ad petitionem pauperum sacerdotum et filiorum meorum scholarium ... cellegi, pécsi sajátosság, mert hiányzik az eredeti szerzőnek ugyané munkájának összes külföldi kézirataiból. Ez pedig arra vall, hogy virágzott a konvent keretében egy stúdium particulare. Erre a stúdium particulare-re következtetett már Harsányi András abból, hogy a pécsi konvent a XV. században sok rendtagot neveltetett külföldi egyetemeken.

26 Ennek 23 Gerecze Péter: A pécsi régi egyetem és czímere. Arch. Ért. 1904. 193. p. 2/1 Békefi Rémig: A pécsi egyetem. Bp. 1909. 62. p. 25 Petrovich Ede: Veresmarthy Ipoly pécsi kódexe. Irodtört. Közlemények. Bp. 1968. 672. p. 26 Harsányi András: A domonkosrend Magyarországon a reformáció előtt. Debrecen. 1930.