Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 16 (1971) (Pécs, 1972)

Helytörténet - G. Sándor, Mária: A mecseknádasdi Szent István templom. Adatok Mecseknádasd középkori településtörténetéhez

A MECSEKNÁDASDI SZENT ISTVÁN TEMPLOM 135 illetve annak teljes alaprajzi tisztázására, valamint a kerítőfalon átvezető bejárat maradványainak feltárására (14. kép) és a falon belül - a bejárat közelében lévő - egy nagyjából négyzet alaprajzú, négy saroktámpilléres torony részleteinek feltárására. (15. 15. A DK-i kerítőfalon átvezető bejárat maradványai a feltárás után. A templomot övező kerítőfalnak a bejárata a keleti oldalról van. A templom bejáratának szintjére 80 cm falvastagságú támfalak között vezet fel az út. Az 5 m hosszúságú támfalak között előkerült három lépcső töredékes maradványából a lépcsősor osztására tudunk következtetni. Feltételezésünk szerint a feljáratot a kerítőfal síkjában elhelyezett befelé nyíló, kétszárnyas ajtó zárta le. A kerítőfalat észak-kelet felé támfalszerűen alakították ki és azt támpillérekkel erősítették. Sarokkialakítása az észak-keleti oldalon bástyaszerűen van megoldva. Az északi és nyugati oldalon a falat ugyancsak támpillérek erősítik, illetve tagolják, maga a fal pedig nem ível, hanem sarkosan törik több helyen is. Az északi és a nyugati falszakaszok alatt nagyobb mélység húzódik részben a völgy, részben pedig a falu irányában. A fal a déli és a délkelet) irányban többszörösen törik, míg a déli sarokban átvágja a jelenlegi temetőt. A már említett délkeleti oldalon lévő falszakaszt ugyancsak támpillérekkel erősítették meg. A kerítőfalnak korábbi előzménye, illetve annak nyoma nem volt. A feljárat déli támfalához közvetlenül egy 3,50* 3,50 m belvilágú építmény egyik, saroktámpillére csatlakozik, amelynek alaprajzi elrendezését tisztáztuk. Az építmény falvastagsága 1,05 m volt. A középkori belső szinttől mintegy átlagosan 35 cm magas felmenő falakkal még állott. Északi oldalon 1.10 m széles bejárati ajtónyílás nyomait találtuk meg. (16. kép) A fal 1,50 m mélyen volt lealapozva. (17 -18. kép) Ez a mélyen lealapozott és 2 m-es saroktámpillérekkel erősített építmény egy eléggé magas őrtorony maradványa. Minden valószínűség szerint e torony - épp a védelem céljából - korábban épült, mint a kerítőfal, amelynek föl járati támfala a már ott állott torony támpilléréhez csatlakozva és jól láthatóan később épült hozzá, illetve mellé. A kerítőfal - amely a déli oldalon lényegesen nagyobb területet zár körül, mint az északi oldalon - építésekor ugyanis már kétségtelenül számolni kellett a torony ottlétével,

29 ami érezhető a kerítőfal vonalvezetésén. A fentiek során részletesen ismertetett egyenesszentélyzáródású templomunkhoz hasonló templomok Baranya megyében eléggé szép számban fordulnak elő. (19. kép) Bár e mecseknádasdi templomunk az első, ahol a régészeti feltárás eredményeként sikerült szétválasztani az egyes építési periódusokat, mégis szükségesnek látszik, hogy áttekintsük a megyében (20. kép) előforduló többi egyenes szentélyzáródású templomra vonatkozó történeti adatainkat is, majd ezt követően pedig megvizsgáljuk azok elterjedésének kérdését. Nem lesz érdektelen, ha ezzel kapcsolatban összevetjük azokat a Dunántúlon már eddig feltárt és közelebbről datált hasonló típusú templomokkal, abból a célból, hogy ilymódon mi is megtudjuk közelebbről határozni templomunk egyes építési korszakait. Mecseknádasdhoz a legközelebb - mintegy 10 kmre - van Pécsvárad, amely már a XI. századtól kezdődően bencés apátsági központ volt. A pécsváradi apátság altemplomának félköríves szentélyzáródását kívülről egyenes szentélyzáródásúvá alakítják át.

30 Az 1959. évi helyreállítás során lett ez a „szentély körüli négyzetes kifalazás" lebontva, hogy a félköríves románkori apszis látható legyen.

31 Ezt az átépítést feltehetően a XIII. században végezhették, amikor az apátságot várral vették körül. Apátjai a XIII. század első felében több al16. A középkori torony feltárt maradványa, 29 A torony egy részét a D.-i és a NY-i oldalon egy legújabbkori kripta beépítésével nagymértékben megsemmisítették. 30 Erre Kozák Károly hívta fel a figyelmemet, a felmerést pedig Ferenczy Károly bocsátotta rendelkezésemre, amit mindkettőjüknek ezúton is köszönök. 31 Ferenczy K. : A pécsváradi vár helyreállítása. Műemlékvédelem. Bp. 1961. 3. 140.; - Kozák K.: Győr-Sopron megye középkori egyeneszáródású templomairól. Arrabona, 1965. 134.