Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)

Néprajztudomány - Mándoki, László: Az aradi vértanúk nótájának kérdéseihez

212 MÁNDOKI LÁSZLÓ gunk is amellett törtünk lándzsát, hogy ,,a szöveg műkőitől eredete egészen nyilvánvaló" (MÁNDOKI 1969:95). Lényegeset először ŰJVÁRY mondott (1960b: 170) — „A népköltészet eleven vérkeringésébe jutott be, Dal a tizenhárom vértanúról címen, Lévay József, Az aradi nap с verse, amelynek számos változatát jegyezték le már folkloristáink." Véleményét néhány évvel később részletesen is kifejtette (ÜJVÁRY 1965).

18 Visszhangot az utóbbi közlemény váltott ki. SÁNDOR István megkísérelte cáfolni ezt a lehetőséget azt állítván, hogy „LÉVAY esetében kétségtelen, hogy az írónak e műve nem juthatott el közvetlenül népünkhöz." (1967:508). Érveit az 518—21. lapokon foglalja össze,

13 úgy véljük azonban, hogy mind ezeket, mind az előző lapokon írottakat módosítani kell újabb, teljesebb anyaggyűjtésre támaszkodó kutatásaink alapján. Lássuk sorban: 1. „LÉVAY versét először összes költeményei 1881-ben kiadott gyűjteménye közölte." (SÁNDOR 1967:518) E versnek az ŰJVÁRY és SÁNDOR által citált 1881-es szövegtől eltérő, 17 strófás változatát egy 1870-ben megjelent kiadványban is megtaláltuk: A Honvédmenház könyve. Szerkesztette Tóth Kálmán. Pest. — Lévay József: Az aradi 18 E cikkében utal arra is, hogy a megfelelésre JUHÁSZ Géza hívta fel figyelmét. — Azt a tudományos köztudatig soha el nem jutott GULYÁS József féle gondolatfelvetést és az ahhoz kapcsolódó 1953-as levelezést, melyet SÁNDOR említ (1967: 507, 2. jegyzet), az ötlet eredetiségének elvitatására — véleményünk szerint — nem lehet felhasználni... 19 Érdemes idézni belőle néhány, a szerzőség kérdését feszegető sort: Eldöntésre váró kérdés, vajon e népszerű irodalom „íróinak" melyik rétegében keressük az aradi vértanúk nótájának szerzőjét? Azoknak a körében-e, akik az efféle kivégzéseket, szerencsétlenségeket, rémtörténeteket tárgyaló „nótákat" hivatásszerűen készítik: históriásaink, a véres szenzációk e falusi közönségre számító költő-krónikásai, a vásárra dolgozó, újkori füzetárus TINÓDIak sorában? Vagy — ami valószínűbb — a vidéki tollforgatók, nótáriusok, iskolamesterek, kurtanemesek táborában-e, akik által a hasonló, politikai érdekű alkotások szintén könnyen szárnyra kelhetnek? (SÁNDOR 1967:521). Ügy véljük, ezekkel a megállapításokkal kapcsolatosan inkább jogos ŰJVÁRY felcsattanása („Ujabban Sándor I. nem fogadja el Lévay szerzőségét. A műköltői eredetet azonban nem tagadja. A szerző szinte bárki más, históriás, nótárius, kurtanemes stb. lehet, csak nem Lévay József!" — 1968:85, 38. jegyzet), mint a Matyóföld K. Gy. szignójú gazsulálása (1969:84—5). nap. 1849. okt. 6. — 87—91. lapok.

20 (Ez tehát megelőzi az eddig regisztrált első — 1875-ös — ponyvaváltozatot is!) 2. „. . . e versének LÉVAY további köteteiben már nem adott helyet; arról sincs tudomásunk, hogy valamely népszerű gyűjtemény, antológia, emlékkiadvány utóbb LÉVAY versét még egyszer közölte volna." (SÁNDOR 1967:518) •"• A fentebb hivatkozott 1870-es változatot a vértanúkat név szerint felsoroló 6. strófa („Jer, Kis Ernő, Aulich, Schweidel.. .") nélkül, kisebb stiláris változtatások, csiszolás után nemcsak LÉVAY összes költeményei hozták, hanem megjelent az „Élő könyvek Magyar klasszikusok" sorozatban „Lévay József verseiből. Voinovich Géza bevezetésével" с (Budapesten, év nélkül kiadott) kötetben is (56—60. lapok). 3. LÉVAY jólértesültségének feltételezéséhez (SÁNDOR 1967:519—20): Az aradi nap 1870-es közlésekor vagy maga LÉVAY, vagy a szerkesztő, TÓTH Kálmán a 12. strófához a következő megjegyzést tartotta szükségesnek: „Damjanich lába, mint tudva van, 1849. tavaszán, komáromi útjában szekere felfordulván, bokában eltörött s halála napján sem járhatott mankó nélkül. — Az idézett szavak, közhír szerint [mi emeltük ki — ML], D. szavai." (89. lap). A 13. strófa jegyzete (a 90. lapon): „A forradalom után a néphit azt tartotta, hogy okt. 6-án Damjanich végeztetett ki utoljára."

21 4. SÁNDOR Istvánnak a szövegösszevetésekből (1967:509—17) leszűrt egyik fontos érve, hogy „ami a mezőkövesdi változatból LÉVAY verséhez képest hiányzik, az hiányzik egyúttal az összes ismert népi változatból is" írja cikke 508. lapján. Az általunk feldolgozott bővebb anyag cáfolja a fenti állítást: 20 Az adatra PETRIK (tartalomjegyzékeket is közlő) művének (1885:129) nyomán bukkantunk. Mivel szakirodalmunkba a, LÉVAY vers 1881-ben közölt változata már bejutott, tanulságos lesz újraközölni az 1870-es verziót is, hiszen a továbbiakban teendő összevetéseknél még gyakran fordulunk majd hozzá: lásd a Függelék-ben. 21 Még évtizedekkel később is sok kérdés vitatható és vitatott volt, sőt, még 1930-ban is jelent meg könyv, BARTHA műve, amely új megvilágításba helyezett bizonyos kérdéseket. Elképzelhető az is, hogy LÉVAY minden jólértesültsége ellenére, a nép számára fogalmazott így, sőt, arra is gondolhatunk, hogy amikor versét megírta, még nem volt jólértesült...