Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)

Helytörténet - Komanovics, J.: A hazai németség volksbundista – illetve hűségmozgalmi – szervezkedése, különös tekintettel Baranya megyére

190 KOMANOVICS JÓZSEF módon adtak kifejezést. A mozgalom hívei feltűnően és következetesen csak magyar táncmulatságokba és bálokba jártak. A Volksbund megmozdulásaira válaszolva, ellentüntetéseket szerveztek, felvonulásaik és ünnepségeik alkalmából rendszeresen magyar ruhát öltöttek.

70 Lakásuk faláról tüntetőleg eltávolították a kompromittáló feliratokat („V"-betű, „Deutsche Sieg" stb.)

7i Bár a hűségmozgalmasok fentebb vázolt óvatos akciói korántsem rendítették meg a Volksbund pilléreit, egy pillanatra sem tették kétségessé létét, mégis az érintettek részéről fékevesztett bosszúhadjáratot váltottak ki. A németség két csoportra szakadásának pillanatától élesen szemben állott egymással. A Volksbundon kívülmaradt németségnek sokat kellett szenvednie, a német birodalom fokozódó politikai nyomása következtében hatalmi túlsúlyra szert tett nemzeti szocialista német csoporttól, különösen az 1944. március 19-én bekövetkezett német megszállás után. A hűségeseket állandóan gúnyolták, fenyegették és zaklatták, csetnikeknek, angolbarátoknak nevezték őket és hajszát indítottak ellenük.

72 Hitler szörnyű bosszújával fenyegettek mindenkit. Azt ígérték, hogy a győzelem után minden népileg hűtlen németet megbüntetnek. Guttmann Márton, aki lekaparta házáról a „V"-betűt és szemrehányást tett a Volksbund vezetőinek a felfestésért, azt a választ kapta, hogy ő lesz az első, akinek nyakára sarló és a fejére kalapács kerül. Állandó izgalomban tartották a hűségmozgalom tagjait, különösen a megszállás után gyakran hivatkoztak vésztjóslóan a titokzatos „fekete autóra."

73 A volksbundisták azonban nem érték be puszta fenyegetésekkel, ígérgetéseiket az esetek nagy részében gátlástalanul beváltották. A Volksbundból távol maradt iparosokat és boltosokat bojkottálták, saját üzleteikből kitoloncolták. Beverték ablakaikat, elcsúfították házaikat, lakóépületeiket. Pajtákat, szalmakazlakat gyújtottak fel, kutakat fertőztek meg, szőlőket kapáltak ki, veteményes kerteket tapostak le, gyümölcsösöket tettek tönkre, növényeket 70 Pécs város és Baranya m. NB. ir. 17/1947. (Jegyzőkönyv.) 71 összetűzés néha családon belül is előfordult. Wild Ádám babarci lakos házára a család volksbundista tagjai éjjel „V" jelzést festettek, aki éjfélkor hazatérve ezt észrevette és egy konyhakést ragadva, Volksbund hozzátartozóit álmából felzavarva, annak azonnali eltüntetésére kényszerítette. (PÁL. Babarc 97, 32/1947.) 72 Dr. Perényi Pál himesházi esperes plébános juttatási kérvényében előadta, hogy a volksbundisták angolbarátnak titulálták és többször megfenyegették. (PÁL Földhivatal. Himesháza 1424/1945.) 73 PÁL 152/3427/1945. (Plesz József lánycsóki lakos fellebbezése). pusztítottak el.

74 Templomi provokációkat rendeztek, gyermekeket bántalmaztak, családok békéjét dúlták fel, házasságokat akadályoztak meg. A terrorcselekmények elkövetésében többnyire a fiatalság járt elöl, de a meglettebb korosztályok is gyakran ragadtatták túlzásokra magukat.

75 Mint cseppben a tenger, úgy tükröződik Leittier János sorsában a volksbundisták féktelen terrorja és bosszúállása. Leitner János Vókány község bírája volt, aki magyar nemzetisége melletti kiállásáért Mauthausent is megjárta. Mint elmondotta, 1941 januárjában a népszámláláskor kezdődött a volksbundista terror: „Én már akkor egy éve bírája voltam a községnek, de csak a népszámláláskor tudták meg, hogy én néhányadmagammal magyarnak vallottam magam. Már februárban megtámadtak családommal együtt. Leányomat leköpdösték, fiamat az iskolában véresre verték, olyannyira hogy a tanító tanácsára ki kellett vennem az iskolából. Májusban lovaimat megmérgezték, a pinceházomba betörtek és 7 hl boromat kifolyatták. És ez így ment állandóan. Feleségem ki sem mehetett az utcára, ablakaimat beverték, új lovaimat a volksbundista kovács úgy patkolta meg, hogy hat szöget bevert a lovak lábaiba, úgyhogy azok lesántultak. A legborzalmasabb, ami velem történt, 1944. január 31-én folyt le. Ekkor vagy kétszázan megtámadtak, összevertek, sárbatapostak és csizmával valósággal lerugdalták csontjaimról a húst. A pécsi sebészeti klinikán csak 14 nap múlva tudlak megröntgenezni, mert addig olyan állapotban voltam, hogy nem lehetett testemet megmozdítani... Amikor hazahoztak, ismét rosszabbodott az állapotom, feleségem orvost akart hívni, s jellemző az akkori helyzetre, hogy hiába könyörgött a villányi és siklósi körorvosnak, azok nem mertek eljönni hozzám. A volksbundista terror azonban igazán csak 1944 márciusában vette kezdetét, amikor a németek Vókányt is megszállták. Március 20-án éjszaka jöttek értem. Egy Schweitzer József nevű volksbundista vadászfegyverét szegezte rám, amikor a zörgetésre az ajtót kinyitottam, de a kíséretében lévő SS katonák nem engedték a fegyverét használni. Az SS katonák ezután bevittek Pécsre a Gestapóhoz, ahol közölték, hogy 21 feljelentés van ellenem 72 aláírással. Itt egy nap alatt öt ízben rettenetesen megvertek ... s innen vittek Mauthausenba".

76 74 OL NB. II. Főosztály 126/1945. (A hűségmozgalom vezetőinek memoranduma.) 75 Uo. 76 Üj Dunántúl, 1945. júl. 24. 77 Bm. BI. Pécsi N. B. i. 301—400 366/1945. 78 PÁL 465/1946. főisp. sz. Bartalmesz György villányi lakos kérvénye a Mentesítő Bizottsághoz.