Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)

Néprajztudomány - Sarosácz, Gy.: Baranyai délszláv népszokások III. Karácsonyi, lakodalmi és temetkezési szokások a horvátoknál és szerbeknél

286 SAROSÁCZ GYÖRGY A lányok előző este a menyasszony házánál összegyűlve virágból koszorút kötöttek, közben búcsúztatót énekelték : Oj ti care livadare! Sto ce tebi te lívade? Pokraj kraja pokosene, А и nutri cmilje rodi, Cmilje rodi i govori; Curice vi me berite! I и kolo ponosite! Curice те lepő nose, Kad и vecer doma dojdu, Mené denu na rosicu, Al ja cvatem ni da vénem! Snasice me mirsko nose, Kad uvece doma dojdu, Mené dadu cedu svomu, Cedo s menőm kucu mete, Al ja vénem ni da cvatem! Doleti sivi sokole, Doleti sivi na pedjer, Pita да Jan ja divojka: Ide li moji svatovi? Ide li dragi pred njima? Ide li dragi za njima? Raste li dvor zeleni? Da cupam struka od zemlja, Da dadem dragom od zelja, Da dadem dragom od zelja. (Felsőszentmárton) Ö te rétek királya! Minek neked ezek a rétek? Körös-körül lekaszálva, De közepén boglárka virit, Boglárka virit és így szól! Lányok, ti engem szedjetek! Es a koloba vigyetek! A lányok jól bánnak velem, Este amikor haza érnek, Engem a harmatra kitesznek, En virágzóm és nem hervadok! A menyecskék gyűlölve visznek, Este amikor haza érnek, Engem a gyereküknek adnak, A gyermek velem szobát seper, De én hervadok és nem virágzóm! Leszállt a szürke sólyom, Leszált a szürke az ablakra, Kérdezi őt Agnes leány: Jön-e a násznépem? Jön-e a kedvesem előttük? Jön-e a kedvesem mögöttük? Nől-e a zöld fű az udvaron? Hogy földből szakítsak egy szálat, Hogy szívből adjam a kedvesemnek, Hogy szívből adjam a kedvesemnek. (Drávasztára) A lakodalmas menetet a lányok kolot énekelve fogadták. Az énekelt szöveg valamennyi délszláv faluban egyforma volt. Horvátoknál az ajtófélfához a menyasszony egyik nagybácsija vagy az öregnásznagy állt, aki az érkező vendégeket kinyújtott karja alatt engedte be. A szerbeknél minden vendég köteles volt fizetni. Legtöbbet a násznagy, az öregnásznagy és a vőfély. A vendégeket a belépő után egy pohár borral megkínálták. Mohácson a szakácsnők az ajtó elé egy vízzel megtöltött teknőt tettek, hogy senki be ne tudjon menni. A kiszabott pénzt a vízbe kellett bedobni. Mielőtt esküdni mentek volna, a fiatalok a szülők áldását kérték, amelyet horvátoknál a Popela se lepa Mara gore na kola, Ostala joj mila majka piacúé kod kola. Ogledaj se lepa Maró majka te zove! Ona bi se ogledala al se ne more, Odveli je vrani konji do âevera. vőfély vagy a násznagy, a szerbeknél a rokonság egyik tagja, néha testvér jelentette be: Sta zelite od Вода г od roâaka, i od täte i тате* (Mit kívántok az Istentől és a rokonságtól, az az apától és a mamától?) Válasz: Srecu г zdravlje! (Szerencsét és egészséget!) A megízlelt bort itt is a fejük felett kiöntötték. Ezt megelőzően a lányok a horvátoknál: Prva casa, sad je ljubav nasa! (Első pohár, a szerelem most a miénk!) című dalt énekelték, míg a menyasszony és a vőlegény ez idő alatt az asztalt háromszor körüljárta és a szülőktől, testvérektől és a rokonságtól csókkal búcsút vettek. Indulás előtt az esküvőre a horvát lányok a következő dalt énekelték : Szép Mária felszállt a kocsira, Bánatos anyja ott maradt a kocsinál. Nézz vissza szép Mária anyád szólít! ö vissza nézne de nem tud, Elvitték a fekete lovak a vőfély mellé. (Horvát falvak) Szokás volt az is, hogy a menyasszony vőlegény keze alatt kilépés előtt megfordult, hogy mindenben járatos legyen. Amennyiben a menyasszonnyal a lovaskocsi nem tudott elindulni, azt tartották, hogy a „banya" ráült a mozsárra. Ilyenkor imádkozni kellett, de nem volt mindegy, hogy azt ki mondja el. A násznép tagjai magukkal a rossz szellemek ellen csiholó követ vittek. A kocsik feldíszítését a szerbeknél a lányok végezték, amelyért külön pénzt kaptak. A násznép, az új menyecske fogadtatása, a vászon leterítése, a két kenyér és a bokály kézbe adása, a kis gyermek ölbet tevése stb. valamennyi etnikai csoportnál egyformán történt.