Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)

Régészet - Kalicz, Nándor: A balatoni csoport emlékei a Dél-Dunántúlon

84 KALICZ NÁNDOR jelent az edények pereme alatt körbefutó vagdalt borda is,

34 amely a bolerázi csoportnak lett a jellegzetes díszítő eleme. A balatoni csoport III. fázisa idején még csak szórványosan jelentkezett. A korábbi kerámiakészítés köréből maradt meg a csőrösen felálló bütyökfülek, a lapos korongos bütykök alkalmazása.

35 Néhány töredék képviseli az I. fázisra jellemző kanellura díszítést,

36 mely valószínűleg nem a helyi előzmény örökségeként maradt itt meg, hanem valószínűleg a peremterületekkel fennállott kapcsolatok eredményeképpen, amelyre később még kitérünk. Egyes helyeken a kelet-magyarországi hunyadihalmi csoport köréből származó korongos plasztikus aljú fülek használata a III. fázisban fordul elő.

37 Igen ritkán még a festés is megfigyelhető (szurokszerű fekete festés).

38 Pécsbagota—Cseralja kerámiatípusai Kétségtelenül a III. fázis körébe kapcsolható ez a lelőhely. Egyes új elemek előfordulása is a késői keltezést erősíti. a) Alacsony szélesszájú füles bögrék. A rövid nyak igen gyakran egyes vagy kettes tagolással illeszkedik a gömbölyded vagy nyomott körte alakú alsó részhez, melyet karcolt rácsminta vagy tűzdelt barázda ill. halszálka minta borít. Ezek a formák a leggyakoribbak és díszítetlenül is sokszor előfordulnak. (III. t. 1—2, 4—7, 9, IV. t. .2, 13, VI. t. 18, IX. t. 2, 9—11, XI. t. 2, 7, 11—14, XII. t. 5—8). b) Füles korsók több változatban, zömök vagy lapos szalagfüllel (V. t. 9, IX. t. 16, XII. t. 17, 20). c) Tálak, ívelten kihajló szájperemmel, éles hasvonallal (III. t. 8, 10—11, VI. t. 1, 4, 9—11, 17, VII. t. 8, VIII. t. 2, 5, 10, XI. t. 4, 8, XII. t. 9, 10a—b). d) Előfordulnak a behúzottszájú tálak is, olykor a perem fölé emelkedő rövid szalagfüllel (IV. t. 9—10, V. 1.10, VI. t. 16, XI. 110, XII. t. 1, 2a—c, 19). e) Csészék széles szájjal, perem alatt ülő rövid szalagfüllel (IV. t. 6, V. t. 4). f) Nagyméretű fazekak vagy csöbrök, csipkézett száj peremmel, néha a perem alatt körülfutó bordával (IV. t. 5, 7, 16, VIII. t. 10—12. XII. t. 15). 34 Közöletlen a 63. sz. lelőhelyről. 35 Kalicz i. m., VMK 1969. 10. kép 10, 11. kép 9. 11. 36 Uo., 11. kép 6. 37 70, 103, és 124. lelőhelyeken. 38 Kalicz i. m., VMK 1969. 10. kép 9, csőtalpas töredékén fekete széles sávos festés. g) Kis hegyesaljú merice, peremen ülő kis füllel (IX. t. 4, 7, XI. t. 9). h) Csak töredékekben előforduló megállapíthatatlan formájú öblös, nagy edények vízszintesen vagy függőlegesen átfúrt fülekkel (V. t. 1—3, 5—8, 11, 12—13, IX. t. 8, 13, 14, Vili. t. 11, 12, 14, XII. t. 14, 18). i) Csövestalpú tál (II. t. 5). i) Szűknyakú amfora (II. t. 8). k) Csonkakúpos csésze (II. t. 7). 1) Kanalak (II. t. 9). m) Lapos orsókarikák (II. t. 6,), A mélyített díszeknél igen jellegzetesek a mészbetéttel kitöltött halszálka- és rácsminták továbbá a tűzdelt barázdák (III. t. 1—3, 12, VI. t. 7, VIII. t, 1, IX. t. 1—2, XI. t. 1—3, 5—6, 15— 16). A plasztikus díszek között említésre méltók a különféle alakú és méretű bütykök (IV. t. 3—4, 11—12, 15, VII. t. 9, VIII. t. 6, 13, IX. t. 15). A lapos korong alakú bütyök már a (

korábbi típusokban is előfordult (IV. t. 4). A III. fázis új elemei között említhetjük, a függőlegesen álló alagútfület (IX. t. 6, XII. t. 4) és az edények megvastagított öblének függőleges átfúrását (IV. t. 1, XI. t. 17). Külön fel kell hívni a figyelmet a kihajló szájú tálak belső festett díszítésére. Megmaradt a festett párhuzamos ferde sávok beszívódott nyoma. A szín azonban nem állapítható meg (III. t. 8, 11, XI. t. 4, 8). Részletekbe nem menően ezek a jellemzői a balatoni csoport komplexumába sorolt típusoknak. Keszthely környékén mind a három fázist önálló lelőhelyek képviselik, s ezek olykor egymástól csak néhány száz méterre vagy 2—-3 kmre fekszenek. Ugyanez a helyzet tűnik elénk Pécs környékén is (I. fázis: Siklós, Erzsébet, II. fázis: Keszü, III. fázis: Pécsbagota). Az önálló lelőhelyek közelségéből, s az egyes típusok távoli ugyancsak önálló előfordulásából, a horizontális stratigráfia ismeretében határozottan állíthatjuk, hogy ezekben nemcsak eltérő típusokat, hanem kronológiai különbségeket is kell látnunk. A típusok egyúttal fázisokat is jelentenek. Az egyes típusok elterjedési területe különböző és ez is kronológiai eltérésre utal. Az I. típus (fázis) az északkeleti részek kivételével az egész Dunántúlon megtalálható (6. kép). A II—

III. típus (fázis) a Dunántúl délnyugati része kivételével elterjedt a Dunántúl nagy részén, sőt még a Dunakönyöktől északra is (7. kép). Felmerülhet a kérdés, hogy mi indokolja az egyik típus korábbi és a másik típus késői keltezését? Az egyes típusok tipológiai egysége és