Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)

Régészet - Kalicz, Nándor: A balatoni csoport emlékei a Dél-Dunántúlon

A BALATONI CSOPORT EMLÉKEI DÉL-DUNÁNTÜLON 7? tűzdelt barázdás díszű kisebb-nagyobb edények töredékei többnyire inkrusztációval (III. t. 1—3. 12, VI. t. 7). Gyakoriak az alacsony nyakú vagy tagolással hangsúlyozott nyakú bögrék töredékei (III. t. 1—2, 4—7, 9, IV. t. 2, 13, VI. t. 18— 19, 21), behúzott szájú tálak cserepei rövid szaiagfüllel (VII. t. 3), vagy anélkül (IV. t. 9—10, V. t. 10, VI. t. 16), kettős kónikus tálak kihajló szájjal, éles hasvonallal (III. t. 8, 10—11, VI. t. 1, 4, 9—11, 17, VII. t. 8), rövidnyakú, megnyúlt testű edények cserepei (IV. t. 14, VI. t. 15, 20). Előfordulnak az érdes felületű, csipkézett peremű edények cserepei is (IV. t. 7, 16, VII. t. 10—12). Ugyanilyen, a perem alatt futó bevagdalt bordával díszített töredék (IV. t. 5.). Nagyszámú füles edény maradványa került elő. Ilyenek cserepei rövid, perem alatt ülő szalagfüllel (IV. t. 6, 8, V. t. 4, VII. t. 3), vagy hosszabb szalagfüllel(V. t. 9). Edényformához nem köthetők a lapos szalagfülek töredékei (V. t. 1—3, 5), zömök füllel ellátott cserepek (V. t. 6—8, 11, 13), vízszintesen álló zömök fül (V. t. 12), vízszintesen és függőlegesen átfúrt bütyökfülek (VI. t. 5, 8). Említésre méltók a különlegesebb formák is: élesen tagolt peremű cserép (VI. t. 6), a függőlegesen átfúrt s belül megvastagított edényfül (IV. t. 1). A bütykök sokfélesége jellemző a kerámiára: lapos korong (IV. t. 4), ugyanaz középen benyomva (IV. t. 3, 15), tagolt (IV. t. 11) és szögletes (VII. t 9) bütykök. B-gödör (4. kép). Csaknem kerek alaprajzú. Foltja 45 cm mélyen jelentkezett. Fala függőleges, alja lépcsős. Átmérője 230x250 cm, mélysége 95—200 cm. Sok leletet tartalmazott. Leletek: Orsókarika (II. t. 6), agyagkanál (II. t. 9), fordított csonkakúp alakú kis csésze (II. t. 7), karcolt és mészbetétes díszű cserepek (IX. t. 1—2), merice hegyes aljjal, s fül csonkjával a perem alatt, felületét karcolt dísz borítja (IX. t. 4, 7), szalagfüles és zömök füles töredékek (IX. t. 8, 13—14, 16—18), széles szájú füles bögrék töredékei (IX. t. 2, 9—10), függőlegesen átfúrt bütyökfülek (IX. t. 5, 12). Külön meg kell említeni a függőlegesen átfúrt alagútfület (IX. t. 6), amely később a bolerázi csoport illetve a badeni (péceli) kultúra jellegzetességévé vált. A pécsbagotai telepleletek egységesen a balatoni csoport máshol is elkülöníthető egyik fajtáját képviselik. Teljesen eltérők a siklósi leletektől. Baranya megyében néhány szórványlelet vagy az egyik vagy a másik típus körébe sorolható. Erzsébet TSz-major fazeka (II. t. 3), Pécs-Szabolcs füles korsója (II. t. 1) és hordóalakú kis edénye (II. t. 4), továbbá egy ismeretlen lelőhelyű kanellurás díszű töredékes korsó (II. t. 2) és. 4. kép. Pécsbagota—Cseralja. A B-gödör felülnézeti rajza és metszete a sombereki két cserép (X. t. 4—5) a siklósi leietek körébe tartozik. A Keszüben talált tűzdelt barázdás díszű töredékes korsó (X. t. 2a—b), Somogyviszló korsója (X. t. 1) és kanala (X. t. 3) olyan típusi, képviselnek, melyet a Dél-Dunántúlon még nem vizsgáltak meg ásatással.

4 A Pécs-Mohácsi úti téglagyár mellett talált tűzdelt barázdás és mélyen vésett díszű cserepek, csipkés száj perem és érdes-rücskös felületű töredékek (X. t. 6—14) indokolják a pécsbagotai leletek körébe történő besorolásukat. Az egyes megásott lelőhelyek leletei között mutatkozó tipológiai különbségek alapján arra gondolhatunk, hogy ezek az eltérések kronológiai különbségeket is jeleznek az egyes típusok között. Ennek a feltevésnek akkor tűnik fel jogossága, amikor összehasonlítjuk a balatoni csoport dél-dunántúli leleteit a Dunántúl rnás részein végzett megfigyelések eredményeivel. A közelmúlt évek kutatásai, gyűjtései és kisebb ásatásai bebizonyították, hogy a Dunántúl nagy részén a későneolitikus lengyeli kultúra és 4 Ez a balatoni csoport II. fázisa.