Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)
Természettudomány - Uherkovich, Á.: Adatok Baranya nagylepkefaunájának ismeretéhez. II. Nappali lepketársulások vizsgálata Sellye környékén
BARANYA NAGYLEPKÉI II. 41 Az aszpektusok kezdete és vége igen nagy mértékben függ az adott időjárási viszonyoktól, és természetesen a földrajzi helyzettől is. Korai kitavaszodás esetén a tavaszi aszpektus már március 25. körül megkezdődhet [mint 1968-ban]. viszont a kései tavaszodás akadályozza az aszpektusra jellemző fajok kifejlődését, akkor kezdete április 15. körül lehet [mint 1969ben]. A 3. aszpektus kezdete rendszerint követi az előző eltolódásokat. A nyári aszpektus kezdetében nagyobb ingadozást nem figyeltem meg A Sellye környéki gyakoribb illetve jellegzete» sebb fajok nemzedékei és az aszpektusváltozások összefüggéseit az 1. ábra mutatja. Az aszpektusok képe hasonló az ország más sík- és dombvidéki területein [pl. Tisza-völgyben; Uherkovich, 1967]. A magasabb hegyvidékeken az egyes fajok nemzedékszámában és repülési idejében eltérések vannak, a tavasz később kezdődik és az ősz korábban beköszönt, így ott az egyes aszpektusok kezdete, vége és jellegzetes fajai mások. Néhány Sellye környéki nappali lepketársulás elemzése 1. A vizsgált területek Sellye környékének mintegy 20 pontján végeztem felvételeimet. A változatos környék sokféle társulás kialakulását tette lehetővé. Legtöbb alkalommal — 2 év alatt [1967-ben és 1968-ban] 15—65 alkalommal — a Füzes- és Gesnye-erdőben, továbbá két Sanguisorbás kaszálóréten gyűjtöttem és végeztem egyben mennyiségi eiemzést is [2. ábra: 1—4, 9, 10, 12—13]. A többi területen felvételeim nem voltak rendszeresek, így azokat most nem tárgyalom. 2. Nedvesréti társulások A magas talajnedvesség és az alacsony pH miatt Sellye környékének leggyakoribb rét-típusa a Sanguisorbás kaszálórét. Tavasszal ezeket rendszeresen víz borítja, alacsonyabb fekvésű részei még májusban is víz alatt állnak. A talajvízszint az egész év folyamán magas marad, emiatt hosszabb száraz időjárás mellett sem szárad ki a növényzet. Eredeti növényzetét leginkább a Marócsa felé vezető gyalogút mellett fekvő rét őrizte meg [2. ábra: 8—9]. Területe mintegy 0,5 km 2 . Nagyobb részét kaszálónak használják, évente egy vagy két alkalommal kaszálnak [június—július fordulója és szeptember eleje]. Északi szegélyén időnként legeltetnek, emiatt erősen elgyomosodott. Különlegessé az teszi ezt a rétet, hogy rajta — valószínűleg egy igen régi erdő utolsó maradványaiként — elszórtan magányos fák állnak (Quere us robur, Fraxinus angustifolia, Salix hónapok Erynois fcages Pyrgus nfalvae Ocbbdes venaturn Leptidea sioapis Pieris rqpae Tbersarttonia dispar Celastrina argiolus Maculinea teJeius Plebejus argus Polyoromatus icarus Clossiana dia Melièotea pboebe Mellicta acbalia Eupbydryas maturna Arascbnía levana Coenonympba paropbifus Pararge aegeria Melanargia galatbea ácieblö imáaók aszpektusok 1. ábra. A Sellye környékén repülő nappali lepkék nemzedékei és az egyes aszpektusok kijelölése.
