Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)

Művészettörténet - Hárs, Éva: Martyn Ferenc és a „Párizsi iskola” (1926–1940). Részlet az életmű monografikus feldolgozásából

342 HÁRS ÉVA Farkas, vagy a Martynnal együtt Párizsában tevékenykedő Beöthy István, Huszár Vilmos, Hajdú István, Csáky József, Tihanyi Lajos, stb.) A harmincas évek elején Magyarországon is megindult a fasizálódási folyamat. A kormány éberebben figyelt a kulturális élet jelenségeire. A haladó szellemű művészet útját, ahol csak lehetett, akadályozta — adminisztratív intézkedésekkel, kritikai támadással, vagy agyonhallgatással. Mégis, ennek ellenére, s talán éppen a hivatalos kultúrpolitika reakciós intézkedéseire válaszként, a harmincas évek második felében újra megerősödtek a hazai avantgárdé törekvések. ,,. . . Űj nemzedék nőtt fel, amely már nem tudta elődeik útját járni. A Képzőművészeti iskola falai között indult meg az erjedés, Csók István és Vaszary János osztályán több forrongó, újra vágyó fiatal festő tanult (Vajda Lajos, Korniss Dezső, Trauner Sándor, Képes György, korábban Hincz Gyula, Gadányi Jenő, Barcsay Jenő). „Progresszív fiatalok" címen botrányt fakasztó kiállítást rendeztek. A botrány következtében néhányuk oda is hagyja a főiskolát. E fiatalok Kassák Lajos ,,Munkakör"-e felé orientálódtak. — A fiatal generáció legjobbjai ráébredtek tehát arra, hogy elődeik nyelvén nem beszélhetnek." — írja könyvében a korszak új törekvéseiről Németh Lajos.

19 Martyn ezekre a fiatal erőkre támaszkodott, amikor a kiállítás szervezéséhez kezdett. Amikor végül is 1938-ban a budapesti bemutatkozásra sor került, a hazai művészek támogatása és részvétele mégis erősen megcsappant. A Párizsban élő magyar képzőművészek és a bauhausosok mellett Budapestről csupán Gadányi Jenő, Crouy László és Gábor Jenő szerepelt a kiállításon.

20 A várakozásteli, lelkes készülődések után Martyn számára a hazai bemutatkozás csalódást okozott s ő maga csupán két festményét állította ki (Aszimmetria, Színes absztrakció). Ezenközben Párizsban egyre erősebbé vált művészi pozíciója. A Galerie Pierre most már térítés nélkül is felajánlotta számára a kiállítás megrendezését, a Cahier d'Art szerkesztősége címlap-képet kért és tanulmány közlését tervezte, Anatole Jakovsky műkritikus a Studio Arc-En-Ciel-ben tartott előadásán a korszak legkiválóbb művésznevei között (Arp, Delaunay, Érni, Gleizes, Mondrian, Miro stb.) Mar19 Modern magyar művészet. Corvina, 1968. 20 1938. jan. 30. — febr. 8. Párisi magyar művészek kiállítása. A Tamás Galéria 93. kiállítása, Budapest. A katalógusban szereplő művésznevek: Beöthy, Crouy, Forbát, Gadányi, Gádor, Hajdú, Heimovics, Clausz, Kolozsváry, Marton, Martyn, Moholy-Nagy, Monda, Peterdi, Prinner, Szenes, Vieira da Silva, Vahl, Weininger. tyn műveit is ismertette.

21 Nagyméretű, színes olajfestményei mellett továbbra is sokat tevékenykedett rajzfilmek készítésében és balett tervezésében. Szobor-konstrukciókkal, absztrakt felfogású marionett darabbal foglalkozott, mindemellett az 1937-es világkiállítás előkészületeiben is résztvett, s az ,.Ember tragédiája" phalanxter-jelenetének díszleteit tervezte. Párizsban élő magyar művésztársaival együtt szívesen bemutatta volna műveit is a világkiállítás magyar pavilonjában, de ez az óhaj úgy látszik — a rendezőség szempontjaival nem egyezett. „a 37-es kiállításon külön nem valószínű, hogy részt veszek. A magyar rendezőség bennünket, párisi magyarokat teljesen nem létezőnek tekint — igaz, hogy nem is vennék benne részt. A franciák viszont meghívtak, két oldalról is — az Abstraction-Création csoportba és egyénileg is kiállíthatnék, de úgy döntöttem, sok mással, hogy nem veszünk részt, a kiállítás szelleme nem egyezik a miénkkel. Azontúl pedig, ha nem lehet a magyarokkal együtt dolgozni, a franciákkal, külön, nem akarok szerepelni."

22 21 Martyn Ferenc levele Pécsre Török Lajoshoz, 1936. ápr. 25. A levélhez mellékelve a Studio Arc-en Ciel meghívója. Szerző tulajd. 22 Martyn Ferenc levele 1937. 2. 25. Majd a kiállításról 1937. szept. 29-i levelében: „A párisi kiállításból eddig nem sokat láttam. Borzadtam az ott tolongó több százezer embertől, de ami párhuzamosan megy a kiállítással az igazán hatalmas. Greco kiállítás, francia primitívek, az egész modern művészet, színház, tánc, szabadtéri előadások fantasztikus sora! Egyébiránt minden az absztrakt művészet jegyében folyik — az egyes épületek (pl. aviation, vasút) az építész és a festő tökéletes együttműködésében. Delaunay-nak 30 méteres abstrakt panneau-i a dekár. Ilymódon az egyes országok külön épületei — viszonyítva a francia esprithez — bizonyára a lokális értelmezéssel mutatkoznak — nem írhatok még kritikát, mert nem láttam. De úgy tudom, hogy a mi épületünk különösebben nem hat (idegen művészetről hallottam) — Egry-t kellett volna hozni és nem Aba Novákot, például. Egry szenzáció lehetne, A. N.-ból mindenütt akad. Kár, hogy a kultúra felől folklórt hoztak; mert viszont ott, ahol nem művészet, hanem pusztán folklórról van szó, úgy ott Magyarország úgy is a legérdekesebbek egyike. Megjegyzem, hogy a párisi magyar művész gárdát teljesen törölték az együttműködésből — amiből az származik, hogy az itteni magyarok mindenütt közreműködtek, kivéve a magyar pavilonban. Én nem vagyok érintve, mert semmit sem kértem. De a megállapítás helytálló: a magyar szellem kapcsolatát a nyugatival itt meglehetett volna mutatni és ez nem történt meg. Mondjam-e ki, hogy mi, akik éppen Paris és Budapest között tartjuk a kapcsolatot, mi otthon semmit sem számítunk, hivatalosan? Hát ez jól ismert dolog és semmit sem változtat, — fontos egyedül az, hogy helytálljon az ember — Parisban nem könnyű az! Én annyira nem törődöm sikerrel, sikertelenséggel, hogy nem is akarom meggyőzni Artinger Imrét például .arról, hogy egész működése — alapjában ha-