Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)

Művészettörténet - Hárs, Éva: Martyn Ferenc és a „Párizsi iskola” (1926–1940). Részlet az életmű monografikus feldolgozásából

MARTYN FERENC ÉS A „PÁRIZSI ISKOLA" (1926—1940) 339 rativ művészek vonultak fel alkotásaikkal. A kiállítást követő évben a feloszlott Cercle et Carré csoport tagjaiból megalakult az „Abstraction-Création" társulás. Georges Vantongerloo és August Herbin mellett vezetőségében (mint elnökhelyettes és titkár) a magyar Beöthy István is résztvett. 1932-ben megnyílt Picasso nagy gyűjteményes kiállítása, mely a művész harminc évi munkásságát mérte fel. Ugyanakkor James Ensor és Manet retrospektiv kiállítása nyújtott tájékoztatást a művészet korábbi törekvéseiről, majd a néger plasztika: afrikai bronzok, a Benin királyság, angol. Szudán primitív népeinek művészeti remekei kötötték le Martyn figyelő érdeklődését. A kiállítások mellett a tájékozódás fontos eszközei voltak számára azok az összejövetelek és előadások, ahol a korszak legkiválóbb, vagy legérdekesebb művész-egyéniségeivel találkozhatott. Mint korábban utaltunk rá, tagja volt a Club Hispanista-nak, de az itteni összejövetelek mellett egyéb rendezvényekre is eljárt. Így a Le Monde (H. Barbusse lapja) irodalmi estéin és matinéin gyakorta hallgatta Emanuel Berl, Henri Barbusse és más neves írók, esztéták előadásait. Résztvett Rolf de Maré modern svéd balett-színházának művésztalálkozóin. Sokszor megfordult az „Artistes Musicalistes" csoport havonta kétszer rendezett művészeti vitáin, amelyeket mint házigazda, Henri Valensy, a csoport vezetője szervezett. Ezeken az estéken a franciák, angolok, amerikaik, lengyelek között magyarok is voltak, az egy-egy alkalommal összejött, mintegy hatvan—nyolcvan művész között. Így gyakori vendég volt a párizsi opera díszlettervező művésze, Clausz Ernő, vagy az író Sirató Károly, aki egyszer itt előadást is tartott. Martyn tanúja volt, amikor a futurisáknak a párizsi Bernheim-Jeune galériában rendezett kiállítása alkalmával a Mussolinival már megegyezett Marinetti előadást tartott s a baloldali francia értelmiségi hallgatóság csaknem botrányba fúlóan nyilvánította ki nemtetszését. A Rue Blomet-ban akkor működő „Le bal noir" című néger vendéglő, amelyet baloldali érzelmű munkások, értelmiségiek látogattak, a festők nemzetközi társaságának is beszélgető, találkozóhelye volt. Martyn itt a sokszínű, soknyelvű társaságban néha a magyar kubista Réth Alfréddal is találkozott. A nagy „Salon"-ok ideje ekkor már lejárt, a korszak modern művészei kis magángalériákban mutatkoztak be műveikkel, többnyire kisebb csoportokban. A Galerie Bonaparte, a Galerie Pierre, a Galerie Paquereau, Galerie Berthe Weil meghívása gyakorta érkezett Martynhoz is. Nevét a galériatulajdonosok ismerték és egy-egy műve ott szerepelt a modern törekvéseket bemutató tárlatokon a St. Germain, a Rue Bonaparte, a Port de Versaille kis galériáiban. A Paquereau galéria önálló bemutatkozásra hívta meg, de Martyn kitért az ajánlat elől: „... az időpont rendkívül kedvezőtlen; egyik napról a másikra él az ember és főkép, mivel az itteni »anyagom^ nem kész, még egy ideig várok azzal a kiállítással, mely kétségtelenül egyszerre meghozza több év eredményét." — írta hazaküldött levelében.

14 A „kedvezőtlen időponttal" Martyn az akkor már Párizsban is egyre erőteljesebben jelentkező gazdasági válságra utal. Az I. Világháború utáni viszonylagos stabilizáció korszaka végleg lezárult. Az ellentétek kiéleződtek, Londonban, Berlinben, egyre hatalmasabbá nőttek a munkanélküliek hadseregei. Franciaországban is csődöt mondott Briand hivatalos pacifizmusa. Míg 1930. február 16-i levelében Martyn csak munkavállalási nehézségekről ír („ . . . hallom, az idetóduló munkásokkal újabban sok baj van. Csak egész nehéz »bánya, veszélyesebb gyári« munkára számíthat az idegen..." — két év múlva már nagyobb veszélyt sejt: „ — Itt napról-napra kritikusabb a helyzet, a drágaság elviselhetetlenné lett, a munkanélküliség naponta női .. . Mi, magyarok, külföldön, állandóan fogyunk, innét a festők nagyrésze hazament, várva egy fordulást, — én az ellenállók egyik utolsója vagyok. Mindenesetre, igen nagy baj volna az, ha nem maradhatnék itt, most, amikor több évi munkának első eredménye érezhető lenne."

15 Martynt nem annyira a gazdasági nehézségek, mint inkább az azokat kiváltó politikai okok és a nemzetközi helyzet éleződése aggasztotta. A fasizmus mindinkább előretört. Németországban a köztereken tankönyveket égettek, Olaszországban Mussolini egyre több embert deportált a Li pari szigetekre. Űj háború készülődött. Martyn gyakran a legnagyobb nehézségek közepette dolgozott. Mégis, minden hivatalos támogatás nélkül is kitartott s küzdött művészi céljai eléréséért. MARTYN FERENC HELYE ÉS SZEREPE AZ ABSTRACTION-CRÉATION CSOPORTBAN A gondok, nehézségek ellenére Martyn Ferenc haladt a maga útján. 1933-ban csatlakozott az Abstraction-Création csoporthoz. Ezzel a tájékozódás, tanulás évei voltaképpen lezáródtak. „A való az, hogy ma itt, Parisban egy olyan csoport működésében veszek részt (tíz évi munka után), ami a festészetet és annak jövőjét csinálja, most 14 Martyn Ferenc levele Párizsból Török Lajoshoz Pécsre, 1931. dec. 7. 15 Martyn Ferenc levele Párizsból Török Lajoshoz Pécsre, 1932. márc. 6.