Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)
Művészettörténet - Hárs, Éva: Martyn Ferenc és a „Párizsi iskola” (1926–1940). Részlet az életmű monografikus feldolgozásából
336 HÁRS ÉVA kedves olvasmánya hősének, Cervantes Don Quijote-jának vándorút ját bejárja, hanem. -— mert a régi művészetekben, műkincsekben oly gazdag gyűjtemények mellett Spanyolország jelene is érdekelte. Párizsban baráti köréhez nagyobbrészt spanyolok tartoztak és spanyol anyanyelvű délamerikaiak. Martyn maga is megtanult spanyolul és tagja lett a „Club Fispanista"-nak. Ez a klub a baloldali gondolkodású spanyol értelmiséget tömörítette. Vezetője az irodalmár Antonio Репа у Rumia volt, aki a „Club Hispanista" с lapot is szerkesztette, összejöveteleiken a korszak kiváló írói, esztétái is gyakran jelen voltak, így Martyn itt hallhatta Jean Cassou-t, Pio Baroja-t, miközben a nívós sorozatban ő maga is vállalkozott spanyol nyelvű művészeti előadás tartására. 7 Utazásait — a harmincas évek elején jelentkező gazdasági válság következményeként és egyébként is állandóan bizonytalan, nehézségekkel küzdő anyagi helyzete miatt — egyre nagyobb gondok közepette tudta csak megvalósítani. Spanyolországban ehhez még külön hozzájárultak a belső feszültségek, forradalmi megmozdulások, amelyek miatt már 1928-ban is, útiprogramjának egy részéről le kellett mondania. Martyn a politikai események sodrását igyekezett kikerülni, hogy minden energiájával csak művészetének élhessen. Mindenre figyelő érzékenysége azonban nem tudott közömbös maradni, mindig meglátta s alkotásaiban jelét adta annak, ami a világban körülötte történt. Erre a jeladásra, érzelmeinek, lelkiállapotának kifejezésére az elvont képfogalmazást választotta. Már 1928-ban kezdett (fentebb ismertetett) festménysorozatán mélyebb értelmű, bizonyos mértékben szimbolikus jelentéstartalmú képfogalmazást figyelhettünk meg. Ezt követően művészetében egyre határozottabbá vált a tárgyi elemek elvonatkoztatása, a valóság elvont értelmű festői ábrázolása. E törekvései azidőben Párizsban is újszerűek voltak. Az absztrakt művészet a kibontakozás periódusát élte. Martyn belekerült abba a művészi áramlatba, melyet a húszas évek Párizsában a polgári avantgárdé képviselt: a látvány igazsága helyett a belső feszültségek, a láthatatlan belső rend kifejezésére törekedett, szerabef or dúlva mindazzal, amit a megelőző korok a művészet megingathatatlan igazságának hittek. Többé nem tudott csupán a régi módon, a már Rippl-Rónai mellett elsajátított természetelvű kifejezéssel alkotni. Arra törekedett, hogy a kompozíció önmaga vizuális viszonylataiban, a színek és formák ökonomikus rendezése során alakuljon kifejező képpé. Miközben végigjárta a kubista szerkesztés, az ex7 „Evolution del Espiritu en arte délie Cézanne hasta hoy" címmel. presszív kifejezés és a szürreális szimbolizmus módszertani iskoláját, festészete mindjobban megtisztult a látvány részleteitől s egyre inkább a tartalmi elemek, a tárgyat építő szerkezet megragadására irányult. — Eljutott a nonfiguratív ábrázolásmódhoz. HAZAI KAPCSOLATOK. A KUT. A PÉCSI KÉPZŐMŰVÉSZEK ÉS MŰBARÁTOK TÁRSASÁGA. Martyn a továbbiakban sem szakított a leíró táj festészettel s úti élményeiről ezután is számos, meghitt hangulatú, krónikás hűségű városkép tudósít. Ez a kettősség jellemezte első jelentős hazai bemutatkozását, a Tamás Galériában 1929. október 19—30 között rendezett kiállítását is. 8 A katalógus huszonöt művet sorol fel, közülük tizenegy a „kompozíció" címet viseli. Ezek minden bizonnyal nonfiguratív ábrázolások. A többi: „Építkezés a tengerparton", „Egy hotel élete", „A Magyarország ciklusból", „Boulevard", „A Paris ciklusból", stb. — a mindennapi élet, a valós látvány képi átírásai. E művek a kiállítás után visszakerültek Párizsba, azokat felkutatni mindeddig nem volt lehetőségünk, így csak következtethetünk arra, hogy a figuratív ábrázolásokra az 1928-ban készült, fentebb ismertetett kompozíciók kifejezésmódja lehetett jellemző. Annál is inkább így véljük, mert hisz már a Fővárosi Képtár által 1927-ben megvásárolt két krétarajz 9 is ezekkel rokon, lineáris elrendezésű, színekben visszafogottabb felfogást tanúsít. Ugyanakkor ezídőből származó táj és városképei — így valószínűleg a kiállításon szereplők is — lírai hangvételű, érzékeny színvilágú, leíró ábrázolások. Martynt hazai bemutatkozása megerősítette ama meggyőződésében, hogy jó úton jár. Bár merészen új felfogásban fogalmazott művei sokak szemében megütközést, de legalább értetlenséget váltottak ki, a haladó gondolkodású fiatal festők körében a kiállítás nagy izgalmat okozott. A KUT — mely kiállítását előkészí8 A Tamás Galéria 13. kiállítása, 1929. X. 19—30. A katalógusban szereplő művek: Olajfestmények: Egy család, Kompozíció, Kompozíció, A Magyarország ciklusból, Kompozíció, Csendélet, Kompozíció, Kompozíció, a Paris ciklusból XI., Kompozíció. Rajzok: Kompozíció, Kompozíció, Egy hotel élete, Csendélet, „Closerie des Lilas", Kompozíció, Építkezés a tengerparton, Boulevard, Kompozíció, Marseille, Berlin, Toledo, Rajz, Sorbonne. Martyn Ferenc festményei mellett szerepelt Gárdos Miklós négy szobra is. 9 A párisi állatkertből. Kék és vöröskréta, ceruza. 548x659 mm. 1927. MNG. ltsz. 1928—2083 Plakátterv. Krétarajz, 342x491 mm. 1927. MNG. Ltsz. 1928—2084.
