Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)

Néprajztudomány - Mészáros, Gy.: Cigánydialektusok Magyarországon (Nyelvföldrajz)

CIGANYDIALEKTUSOK MAGYARORSZÁGON (nyelvföldrajz) MÉSZÁROS GYÖRGY NYELVI TAGOLÓDÁS MAGYARORSZÁGON A nyelvföldrajz reprezentatív jellegű. Magyarország legfontosabb cigány- és magyar anyanyelvű településeinek körvonalát adja, ugyanakkor alkalmas a cigány nyelvben bekövetkezett „nyelvirobbanás" megfigyelésére. A tanulmánynak nem célja az európai cigánydialektusok tárgyalása, nyelvrokonaik ismertetése — különösen összehasonlító alapon nem —, pusztán sematikus vázlat a magyarországi cigány nyelvjárásokról. A témáról eddig nem jelent meg tanulmány. Amikor leíró nyelvtanunk megjelent (Hutterer Miklós és Mészáros György: Alovaricigány dialektus leíró nyelvtana/Akadémiai Kiadó 1967), élénk vita alakult ki az Élet és Irodalom hasábjain — a szerzők kizárásával — arról, hogy igaz e, amit az előszóban írtunk, mármint az, hogy a leíró nyelvtan az első ezirányú hazai kísérlet. 1967. február 18-án először Kunszery Gyula cáfolt, bár mint írta, szakértelem híján teljes biztonsággal nem tud hozzászólni, majd március 4-én ugyanitt Győri Gáspár. Kunszery, József főherceg nyelvkönyvére hivatkozik, nem tudva, hogy József főherceg nyelvkönyve a kárpáti, másnéven a magyar cigány nyelvet dolgozta fel, amely ma már vagy megszűnt, vagy teljesen háttérbe szorult. Győri Gáspár viszont már nemcsak József főherceget sorakoztatja fel ellenérvül, hanem Szmodicb Jánost, Bornemisszát, Ihnátkót és Győrffy Endrét is. Csak a nevek vágnak. Ugyanis Szmodics János 1836-ban a Tudománytár 9. számában nem nyelvkönyvet adott ki, hanem: A czigány nyelvnek némely tulajdonságai több más nyelvekéhez képest; Bornemissza János az Új Magyar Múzeum 3. számában írt (1853-ban) „A czigány nyelv elemei" címmel rövidebb cikket. Győrffy Endre pedig csak szótárt szerkesztett. Könyve Pakson jelent meg 1885-ben. Teljes címe: Magyar és Czigány Szótár, Cigányul mondva vakeriben. Ihnátkó György Czigány Nyelvtana 1877-ben jelent meg Losoncon, de természetesen ő sem a lovari dialektust dolgozta fel. A magyarországi cigányságot három főcsoportra osztjuk : 1. magyar anyanyelvűek / 2. cigány anyanyelvűek — oláh dialektus — Kárpáti dialektus 3. román nyelvűek A magyar anyanyelvűek a cigány anyanyelvűektől elkülönült telepen laknak, még egy helységen belül is. Az oláh szónak semmiféle lealacsonyító mellékzöngéje nincs. Ugyanis a cigányok Magyarországra való bevándorlásukkor útjuk a Balkán-félsziget északi részén kettéágazott. A törzsek egyrésze a Havasalföldön át jutott hazánkba, sok román szót átvéve, másik részük Szerbián és Horvátországon keresztül jött be. Ezek a magyar, vagy más néven kárpáti cigányok. (Lásd: Dr. Vekerdi József: Cigányok. Élet és Tudomány XXVI. évf. 31). Az oláh cigányok törzsi és nemzetiségi neveket őriznek. (Lásd lábjegyzetek). A törzsi nevek főleg foglalkozási ágat jeleznek, nemzetségi nevüket valamely törzsfő nevéből vagy csúfnevéből kapták. A román nyelvű cigányok a román nyelvterületen való tartózkodásuk során újind eredetű nyelvüket feladták, ma már románul és magyarul beszélnek. FONETIKA Az anyagban alkalmazott — magyartól eltérő — hangok jelölése : a = a с = cs d' = gy e = é í = í r = ly n = ny