Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)

Néprajztudomány - Zentai, Tünde: A kísértet és a visszajáró halott epikus megjelenítése Ormánságban

302 ZENTAI TÜNDE kig felszínre került ormánsági halottakat tárgyaló mondaanyag jellemző típusait, zárójelben feltűntetve az egyes típusok számát.

64 A halott megjelenik emberalakban (B. II. 1.), valamilyen állat alakjában: fehér-, fekete macska, kutya, amelynek tűz jön a szájából, fehér kakas, kotlós csirkékkel, galamb, disznó (B. II. 2—12. sz. monda), gyakran azonban láthatatlan, ilyenkor jelenlétét zaj keltéssel hozza a ház lakóinak, hozzátartozóinak tudomására (B. II. 6.), zörgeti az edényeket, dörömböl a padláson, ráüt az asztalra,

65 stb. Nyugalmát zavarja, ha sokáig gyászolják, túl sokat siratják, ilyenkor hazajön, és kéri, ne sirassák iß. III. 22.), mert vízben fekszik, akkora vízben áll, hogy rövidesen megfullad, vagy mindaddig haza kell járnia két vödör könnyel, amíg siratják (13. sz. monda). A halottlátó megidézi a halottat, hozzátartozója beszélhet vele (B. III. 33.*), de az kéri, hogy ne tegyék többé, mert nagy szenvedést okoz neki. Hazajár a halott, mert valami kedves dolgát nem temették el vele (B. IV.), ruhadarabját, gyűrűjét, állakötőjét (14. sz. monda). A bűnös halott teteméért eljönnek az ördögök (B. V. 9.), lenyúzzák a bőrét. A földön kell bolyongania, amíg nem törleszti vétkét: az aszszonynak, aki „gyerököt vesztött", a hamis tanúnak (B. V. 46. — 15. sz. monda). Visszajárnak mindazok, akik nem töltötték le életüket, mert idő előtt meghaltak: akit meggyilkoltak,

66 aki szülésben elvérzett, aki öngyilkos lett,

67 akire ráomlott a fal (B. VI. 1. — 16. sz. monda). Visszajön, mert valakihez elszakíthatatlan kapcsolat fűzi. A férfi hazajár a szomszédaszszonyához (szeretőjéhez) (B. VII. 4.). Az ifjú jár a lányhoz, aki miatt öngyilkos lett, amikor a szülők megakadályozzák, magával viszi a lányt. A halott lovaskatona a temetőbe csalja a lányt, amíg az a ruháit darabonként a sírgödörbe leadogatja, megvirrad, így megmenekül (B. VII. 5. — 17. sz. monda). Az anya éjszakánként meglátogatja gyermekét, betakarja, megfésüli (B. VII. 17. — 18. sz monda). A halott rosszindulatát maga az ember provokálja, azzal, hogy megdobja valamivel a halottat (B. IX. — 19. sz monda). A rosszindulatú halottat, aki tüzes alakban jelenik meg, káromkodással űzik el (B. IX. 53.). A halottak gyülekezetét gyűjteményünkben csupán egyetlen monda képviseli (20. számú), 64 Az elemzett mondaanyag zöme saját gyűjtés, részben adattárakban, részben otthon, felhasználom ezenkívül Kiss G., és Hegedűs L. oublikációit. 65 Hegedűs L. 1946. 96. 66 Kiss G. 1937. 142—143. 67 Hegedűs L. 1946. 95. a halottak istentiszteletet tartanak a templomban, pontosan megegyezik az Európaszerte ismert típussal.

68 Elterjedtek és népszerűek az álhalottakról szóló álhiedelemmondák. Több változata él. A temetőben tartózkodó embert (B. XII. 1. — 21. s$. monda), állatot: hörcsög, tehén, macska (B. XII. 2.) visszajáró halottnak, kísértetnek vélik. Éjszaka a temetőben valamibe beleakad a ruhájuk vagy véletlenül sajátmaguk szögezik le, azt hiszik, hogy a halott — nyugalma háborgatását megbosszulandó — fogta meg őket (22. sz monda, B. XII. 4. „A megfogott ruhadarab").

69 Élő személy halottnak álcázza magát, hogy valakit megijesszen, vagy mások babonás félelmét kihasználva elrejtőzzön, például a tolvaj, szerelmespár, azonban kiderül az igazság.

70 (23. sz. monda, B. XII. 5. „A leleplezett álhalottak"). Az álhiedelemmondákról még csak annyit, hogy ritka kivétellel a halottakhoz és kísértetekhez kapcsolódnak. Lényegében e hiedelemkörök racionális magyarázatát tartalmazzák. A racionális megítélés azonban teljes mértékben csak a történet előadója részéről nyilvánul meg. A mondákban keveredik egymással a természetfeletti lényektől való irracionális félelem és a mágikus világkép tagadása. Ennek a mondatípusnak a szereplője tulajdonképpen maga az ember. Nem találkozik túlvilági lényekkel, csupán találkozni vél, de a közösség ezt már egyéni tévedésként, fikcióként ítéli meg. Kétségtelenül újabb keletű mondákkal van dolgunk, a tradicionális paraszti világkép változását regisztrálják.

71 A mondák eredeti tanító jellegének szerepét átvette a szórakoztatásra való törekvés. Az álhiedelemmondában a drámaiságot a humor helyettesíti. Ezek a mondák a hiedelemmonda funkcionálásának egy későbbi fázisát, hanyatló periódusát képviselik, nélkülözve a klasszikus mondák patináját. Megállapítható, hogy a halottak mondakörének Ormánságban leggazdagabb csoportjai: a II. „A halott megjelenési formái", a VII. ,,Az elszakíthatatlan kapcsolat", és a XII. „tetszhalottak és álhalottak". Végül mindegyik csoportból bemutatunk egy-két jellemző szöveget.

72 68 Lásd Dégh L. 1955. 100. 479.: Ipolyi A. 1854. 363—364.; Róheim G. 1920. 250—152.; Motif—index E492. 69 Hegedűs L. 1946. 105—106.; Legkorábban Bornemisza P. jegvzett fel erre vonatkozó történetet, 1955. 214. 70 Hegedűs L. 1946. 96. 104. 127—128.; Simonsuuri B501. 71 Lásd Balassa I. 1963, 66.; Dégh L. 1962. 124— 149.; S. Dobos I. 1964. 207.; Németh I. 1964. 483. 72 A mondák zömét megfelelő technikai felszerelés hiányában kézzel jegyeztem fel. Ha a felvétel magnetofonnal történt, a monda végén zárójelben „Mf." rövidítéssel jelzem.