Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)

Néprajztudomány - Zentai, Tünde: A kísértet és a visszajáró halott epikus megjelenítése Ormánságban

A KÍSÉRTET ÉS A VISSZAJÁRÓ HALOTT 299 da van. 21 A magyar nyelv szótára szerint „ijesz­tő lélek". 22 A néprajzi szakirodalomban először Ipolyi Arnold írja körül a kísértet lényét: „így tartja már a nép, hogy az illetőleg el nem temetett, a rósz lelkiismerettel megholt, bizonyos vétkekért eleget nem tevő, vagy ha utódjai legalább elmu­lasztanak érte eleget tenni, sőt őt ellenein meg­bosszulni, mégtorlani st. sírjában nem leli nyug­tát, visszajár házába, vagy az élőkhöz, ellenei vagy övéihez, kikkel még ügye van, vagy hogy csak bizonyos alkalmakkor és helyeken jelenik meg, melyek sorsával, bűnével st. összefügg­nek", 23 amely pontos jellemzése a visszajáró ha­lottnak. Felfogásával nem áll egyedül. Kármán József a babona elleni vitairatában a következő­ket olvashatjuk: „Kísértetnek tartják rendesen a meghalt gonosz embereknek lelkeit; szinte azokét is, a kik pénzt ástak el, vagy erőszakos halállal múltak ki." 24 Kovács János Szeged nép­hitéről úgy tájékoztat bennünket, hogy kísértet a „hazajáró lélek képviselője", „hazajáró kísér ­tetek"-ről beszél. 25 Róheim Géza a kísértetet a bűnös életű emberből véli származtatni, és a hiedelmet általánosnak mondja az egész európai folklórban. 20 Dézsi Lajos kísértete azért kényte­len bolyongani, mert életében nem tisztelte szü­leit és nem könyörült a szegényeken. 27 Solymos­sy Sándor szerint a kísértetjárás hiedelme a lé­lekvándorlás hitéből veszi eredetét, halál után a lélek „láthatatlanul bolyong". 28 Szendrey Zsig­mond azt írja, hogy a kísértetek büntetésből járnak, azokból lesznek, akik életükben gono­szak voltak. 29 Ezekhez kapcsolódik újabban Fe­renczi Imre megállapítása: „A testet öltött lélek jellegzetes megnyilvánulása a kísértet". A ha­lott lelkéről van szó, amint ez a részletezésből kiderül, a határkövet elmozdító paraszt, a szó­fogadatlan vadász, a mérnök, aki rosszul mért, az öngyilkos, az átoksújtotta', az erőszakos ha­lállal halt lelkéről, akiknek vezekelniök kell hol­tuk után. 30 Balassa Iván a Karcsai mondákban határozottan elválasztja a kísértetmondákat a halotti témájúaktól, viszont néhány mondát, amelyeknek főszereplője olyan visszajáró halott, akit nem a háznál látnak, idesorol. 31 Mindezeknek a munkálatoknak az ismételt át­tekintése nem haszon nélkül való, a leszűrhető 21 Csűry B. 1935. 514. 22 Czuczor—Fogarasi 1865. III. 852. 23 Ipolyi A. 1854. 262. 24 Kármán J. 1877. 142. 25 Kovács J. 1901. 365. 26 Róheim G. 1925. 83. 27 Dézsi L. 1928. 216. 28 Solymossy S. 1937. 407. 29 Szendrey Zs. 1938. 272. 30 Ferenczi I. 1960. 14. 31 Balassa I. 1963. 184.; 298—299. (63. 172. sz. mon­dák.) konklúzió az, hogy az adott anyag kínálta tanul­ságokra kell alapoznunk megállapításainkat, ami azonban semmiképpen sem jelentheti az infor­mátorok alkotta terminus technikusok feltétel nélküli elfogadását. Ha a kísértet és a halottak vonatkozásában a megnevezést és a fogalmat adekvátnak tekintenénk, amint ez a szakiroda­lomban gyakori, a visszajáró halottak csoport­ját szinte teljes egészében kísértetként kellene aposztrofálnunk. — Az ormánsági nép azt tart­ja, hogy kísértet az, aki halála után hazajár, olyan valamik, akik éjjel járnak és akiknek ló­lábuk van. 32 A kísértet mondakör hiedelemháttere a lélek­vándorlás hitéből, a démonelképzelésekből, a kö­zépkori keresztény felfogás 33 (ördögi jelleg) ré­tegeiből szövődött. A halott .hazajárásának kép­zete is a lélekhiten alapul, ezért kapcsolódik oly szorosan a kísértethez, kimutathatóan egyházi elemek azok, amelyek a haza járás okára szolgál­tatnak magyarázatot. 3 ' 1 Nem a megoldás revelá­ciója, de egyfajta interpretálása lehet a kérdés­nek az a megállapítás, hogy a kísértet lénye a visszajáró halottnak a tulajdonosától elidegenült, dehumanizálódott, ismeretlen bolyongó lelke. Nagy mennyiségű adat tanulmányozása után óhatatlanul felmerül ennek az értelmezésnek a lehetősége. A kísértetek és halottak mondakörei ország­szerte elterjedtek. Belső összetettségüktől füg­getlenül eléggé sztereotip jellegűek. Az ormán­sági mondáknak ugyanaz a kliséje, mint a ma­gyar nyelvterület bármely más részén, ugyan­azokból az elemekből építkezik. A mondai kísér­tet megjelenési formái és funkciói is hasonlóak vagy megegyezőek. Ezek után sorravesszük, melyek azok a funk­ciók, amelyeket a kísértet betölt. Ügy tűnik, mintha legfőbb funkciója a jelenés lenne, különböző félelmes formában, mely által (halálra) rémíti a halandókat. A jelenséget rö­viden leginkább úgy jellemezhetnénk, hogy megjelenik, eltűnik. (Lénye mindig ismeretlen, a továbbiakban is.) (Lásd alább a 3, 4, 5. sz. mondákat!) 35 Az ember nyomába szegődik, kíséri (1, 2, 10. sz. monda.) 36 32 Zentai T. 1969. 97.; részletesen: 90—106. 33 Ferenczi I. 1960. 14. 3 ^ Dégh L. 1957. 313. 35 Simonsuuri, L. В 101—200 „Erscheinung, Er­eignis". 1961. 45—46.; Hegedűs L. 1946. 95—96.; Kiss G. 1937. 143—144. Kodolányi J. 1955. 3.; Lackovits M. 1969 54.; Lengyeltóti J. 1953. 1—2.; Rakovszky L. 1910. 31.; Voigt V. 1961. 54—55.; Zentai T. 1969. 90—105. 36 Balassa I. 1963. 184. 380—81. 418—419. (63. 269. 297. sz. mondák); Berze Nagy J. 1940. III. 346.; Dió­szegi V. 1953. 74.; Lackovits M 1969. 94.; Madarassy

Next

/
Oldalképek
Tartalom