Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)

Néprajztudomány - Knézy, Judit: A Bencsik fazekascsalád története

276 KNÉZY JUDIT met falvak burgonyát adtak az edényért, a cselédek kukoricát, a paraszti lakosság a homokos vidéken rozst, másutt búzát. Nagyobb vásárokra is eljártak (Szigetvár, Vásárosbéc, Somogysárd, Nagybajom, Kaposvár, Istvándi). IV. EDÉNYKÉSZLET 1890. és 1945. KÖZÖTT Nem lenne teljes a Bencsik család munkásságának leírása, ha nem tennénk említést az öszszes edényfajtáról, amit három nemzedéken át készítettek, s ezzel egyben jeleznénk azt is, hogy a többi somogyi gelencsérnek is mi volt az edényrepertoárja, azaz a Somogyban élő paraszti lakosság milyen edényfajtákat igényelt. Л) Főzőedények 1. „Fazekak" — a régebbiek „csúcsos és köblös" formájúak, azaz keskeny fenekúek gömbszerű hasúak, a legszélesebb a magassága középpontjánál és rendszerint csak belül mázas. Ezeket a keskenytalpú fazekakat szabadtűzhelyen használták, körülötte tüzeltek. A rakott sparhetokon már a szélestalpú ún. „segges" vagy sparheltfazekakat tudták csak alkalmazni. A fazekak különböző méretben készültek: a 20-—30 literesek lakodalmi fazekak voltak, a 8 literes káposztás, (1. ábra) a 6 literes főzőfazék. 2. „Lábulábas". Ugyancsak főzésre, illetve sütésre használták a három lábú lábasokat a lábulábasokat. Ezek az I. világháború körül kerültek ki a használatból, ezután még a szőlőpincékben hasznukat vették, szalonnát, tojást, húst sütöttek bennük a pince szabad tűzhelyén, vagy a szabad ég alatt. Ezeket is gyártották kisebb, nagyobb méretben. A régebbi fajták csak belül mázasak, az újabbak kívül-belül. (2. ábra). Mivel a lába könnyen letörik, hamarosan felváltották a háromlábú vasfazekak. 1. „Savanyítós fazék" Bencsikék műhelyéből 2. „Lábulábas" Szigetvárról 3. „Rétestepsik vagy karikós tepsik" sütésre szolgáltak. Ezek csak belül voltak zöld vagy sárga mázasak, a máz alatt fehér földfestékes sima vagy hullámvonalas csíksorral. Ezeket ma is használják. 4. „Kuglófsütő" — szintén elmaradhatatlan kelléke volt a paraszti konyhának, lakodalom, komabal, tor, karácsony, búcsú nem lehetett meg kuglóf nélkül. A régebbi fajta kuglófsütők apró gerezdesek, és a talpuknál is folytatódik a barázdáltság, (VII. t. 6) az újabbaknak csak az oldaluk gerezdes. 5. „Tarkedlisütő" — ezt inkább csak Bencsikék és vejük Kosaras István készítette. Formája hasonló a tükörtojás-sütőhöz, de 9 tányérkája van. Csak színtelen mázas. B. Étel, víz és bortároló edények, étel- ép, vízhordók .1. „Fazekak, poharak, bögrék". Elsősorban ezeket kell megint említenünk. Ha megvettek egyegy fazekat — és ha tehették — nem fogták^be mindjárt főzésbe. Feltették a padlásra, s ott gabonát, kukoricát, babot tartottak benne. A nagyobb méretű fazekak közül a 10 literes savanyéttós (1. ábra) vagy zsírosbödön mindvégig ételtárolásra szolgált. Ezeken előfordult kívüf is máz. Díszesek voltak az 5—6 literes nagyságú „komapoharak", amelyekben paszitot vittek. A kisebb méretű és díszesebb fazekakat „pohár-