Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)

Néprajztudomány - Knézy, Judit: A Bencsik fazekascsalád története

268 KNÉZY A gelencsérek munkatere nem korlátozódott csupán a műhelyre, többféle fontos munkafolyamat ment végbe az udvaron is. A padlástér sem maradt kihasználatlan, ide kerültek fel a kész edények, a használatból kikerült szerszámok, stb. Hogy miért a hátsó szobát, vagy kamrát rendezték be műhelynek, arra id. Bencsik István azt válaszolta, hogy csendes, nyugodt helyen akartak dolgozni. Feltevésünk, hogy ebben nagyobb szerepe lehetett az alkalmazkodásnak a lakóhelyiségek használatának hagyományos falusi rendjéhez. Hedrehelyen a tagosítások előtt nem voltak szabályos utcák. A község magas dombra épült, a dombon és a domboldalban zsúfolódtak a lakóházak, udvaruk alig volt, többnyire kerítésük sem. Az egyes rokoncsaládok egy csoportban laktak.

39 Ilyen körülmények között nehéz lehetett választani csendes helyen levő, megfelelő nagy udvarral rendelkező lakóházat. Könnyített nemcsak a földműves lakosságon, de az iparosokon is a falurendezés (1845—60 között). A műhelyben az ablakok mellett helyezkedtek el a korongok, a gyúrópad és a korong melletti asztalkán a korongoláshoz és cifráláshoz szükséges eszközök : szorító, vagy simítóbőr, filc, esztergáló fakés, vagy rézkés, vágódrót, rovátkoló fa, börző vagy recéllő, iróka, csöcsöző vagy lukasztófa, körzőlukasztó, edényemelő lapicka, korsó cifrázó rádli ; ecset, pároskés — hogy munka közben kéznél legyenek. A hátsó sarokban az ablakkal szemben a mázórlőkő volt látható, a másik sarokban „szömöskálha", a szoba közepén a „fődtaposó palló". A száradó és a kész edények tárolására a mennyezetre függesztettek lázsafatartót, amelyek karikában végződtek. A karikákba gömbölyű lázsafák kerültek, s ezekre tették keresztben a deszkákat. A szabad falfelületek mellett is polcok voltak, ezeken egyrészt a mázat poralakban tartó „mázos" fazekak, az agyagiszapmérő cseréppoharak, a sléretös, mázas és festékes tálak, mázöntő és festékes kanalak, a máz készítéséhez szükséges vasmozsár, stb. helyezkedtek el, másrészt száradó edények. A „fődszürő gödör, és hordó" az udvaron helyezkedett el. Ugyanígy az udvarra került a kemence is. Bencsikék mai szigetvári műhelye sokban különbözik a hedrehelyitől. A műhely külön épületben van az udvar végében. Két helyiségből áll, egyik a műhely, berendezése nagyjából azonos az előbb leírtakkal — csak már nem „szömöskálha", hanem „oszlopkálha" van benne, з a mennyezeten nincsenek lázsafák, hiszen nagy a padlás és a kész edényt kizárólag a műhely 39 V. ö. Hófer Tamás: Déldunántúl településformáinak történetéhez. Ethnográfia 1955. 129. p. JUDIT padlásán tárolják. A másik helyiségbe — s ebbe lép be először a látogató — építették be a hatalmas kemencét. Id. Bencsik István első kemencéje Hedrehelyen hosszúkás alakú volt, de nem volt ellátva a tüzelőtér felett kéménnyel. így sok meleg eloszlott a levegőben és nem volt elég gazdaságos a tüzelésmód. Azután a többi hedrehelyi mesteréhez hasonlóan ők is építettek kéményt a tüzelőtér fölé. De a leggazdaságosabb ez az épületbe beépített kemence. így a legkevesebb hőveszteséggel lehet csak számolni. A „fődszürő gödör" kinn van az udvaron a hordóval együtt. A szerény cégtábla a háznak az udvar felőli sarkán húzódik meg. (17.) kép.) A szerszámok egy részét maguk Bencsikék készítették. A jó szerszám apáról fiúra szállt. Néhány eszközt kiöregedett mesterektől vettek meg. Másokat falusi mesteremberekkel készíttettek, vagy éppen üzletben vettek meg. Saját készítésű szerszámaik a következők: 1. Fődszürő gödör: 2 méter hosszú, 1,20 méter széles, 60 cm mély, kb. 10 mázsa befogadó képességű, deszka oldalú és téglázott aljú gödör. (Lásd a 20. képet!) 2. Falapátok, keverő fák: evező formájú 30—60 cm hosszú puhafalapátok. Az agyagszűrésnel fontosak. i 3. Sulok: 1—1,20 m hosszú, hasábban végződik. Több ízben is használják az agyag feldolgozás során. 4. Gyürőpad: 1 m magas

: akác cölöpökön álló 150x50 cm-es felületű bükkfalap. Korongolás előtt ezen „gyúrják" meg az agyagot. 5. Szorító vagy simító bőr: 15—20 cm hosszú, ovális bőrdarab. Ujabban gumit is használnak. Korongolásnál az edény belső felületét simították el vele és a fenékrészt „szorították", illetve alakították ki a segítségével. 6. Füle, filc kb. 10 cm-es ovális kalapdarab, az edény belsejének elsimítására és öblének kialakítására szolgál. Ócska kalapból készül. 7. Rézkés, falculó kés korongolásnál az edény szájának kialakításánál kell — esztergakés szerepét tölti be. 8. Vágódrót — drót, végiéin rongydarabbal: a korongfejről az edényt vágják le vele. 9. Rovátkuló, vagy rovátka 10x3 cm faléc, keskenyebbik vagy hosszanti oldalán recésre vagdalva. Korongolásnál az edény külsejének ferde barázdáltságát eszközlik vele. (Lásd az V. tábla 1.)