Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)

Néprajztudomány - †Zentai, János: Baranya magyar főkötői

BARANYA MAGYAR FÖKÖTÖI 241 készítettek, rezgő díszekkel telítettet. Az ilyenre kendőt kötni nem volt célszerű, mert az öszszenyomja a rezgőket. Amikor szinte kötelezőerejű volt a kendő — pl. istentiszteletre menet —, ilyen alkalomra rezgők nélküli, csak egyebekkel díszített főkötőt készítettek, illetve viseltek. A főkötő, úgy mint az egész ormánsági népviselet, az első világháború után rohamosan eltűnt, a harmincas évekre már csak emlék maradt. SZIGETVIDÉKI FÖKÖTÖ Ormánságtól nyugatra, északnyugatra helyezkedik el a szigetvidéki, szintén református vallású néprajzi csoport/' A nők itt is viseltek főkötőt, melynek helyi népi neve: konty. A baranyai főkötők közül ez hasonlít legjobban az ormánságihoz, de mégis nagy különbradt, vagy szekrény mélyén őrzött emléktárgy. Hasonlít annyiból az ormánságihoz, hogy fö díszítési anyaga gyáripari termék — művirág. Továbbá két részből áll: a koszorúszerű főkötő, az eleje, és a tenyérnyi széles selyemszalagokból álló pántlika. De különbözik abban, hogy nem kis, kontyot fedő tok, hanem sokkal nagyobb méretű, koszorúszerű. Eltérő a pántlika rész is, bár az ezt képező szalag hasonlatos. Szerkezetileg a következőképpen néz ki. Egy drótot patkó alakúra — kb. akkora nagyságra is — (kb. 15 cm átméretű) meghajlítanak, majd befelé attól 2—4 cm-nyire párhuzamosan egy másikat. Erre egy kemény, vagy keményített vásznat feszítenek, úgy hogy e vászon széleit a dróthoz rávarrják. Ez lesz a főkötő teteje. Erre most kevésbé kemény, de még mindig nem egész puha textilanyagot, ez az anyag a tetejétől lefelé mintegy 6—7 cm-nyire ér, ahol ismét egy drót — az elsővel párhuzamosan, de 6—7 cm mélyen (kb. 20 cm átmérőjű) — van, amelyhez hozzávarrják. Az egész tehát egy alacsony csonkakúp-szerű tokot képez, melynek eszerint a magassága 6—7 cm; rövidebb átmérője kb. 15 cm (ez a fedele), a hosszabb átmérő mintegy 20 cm. Ez az alap természetesen nyitott. Ez lesz az a keret, amelyre a művirág díszeket fölrakják — „mëgrakik" bokrétával. Ez a tok kerül a hajkontyra, fedi be azt. Alul a szélen koszorúszerűen többszörös csipkeszegély fut végig, organdin fodor, melyet fcodor-nak neveznek. A koszorú nem ér teljesen össze, minek következtében rugalmasan állítható, szabályozható a fej, illetve a haj konty méretéhez igazodva. Általában négy sor ilyen csipkefodor fut körbe párhuzamosan. Két-két csipke4 Ez tulajdonképpen a belsősomogyi néprajzi csoportnak Baranya területén, harminchárom községben lakó része. 10. kép fodor közé erősítik a művirágokat, szintén köröskörül. A felső csipkesor a főkötő tetején van már, a fedélen csak egy tenyérnyi kis helyet hagyva üresen. A művirágok selyemből, egyéb különféle ruhakelméből készülnek, leveleik papírra ragasztott bársonyból. A virágok közül leggyakoribb a rózsabimbó — lehet fehér, halványsárga, narancsszínű, rózsaszín, piros —, azután szegfű, búzavirág, viola, nefelejtscsokor is, és egyéb képzeletbeli virág, — legkedvesebb a kék és piros szín. A levelek: szőlő, muskátli, cser stb., mindig zöldek. A csipkefodrok fehérek vagy feketék, de egy-egy iőkötőn mindig egy színűek. A virágok közé esetleg arany- vagy egyéb színűre festett viaszbogyókat, néha angyalhaj szerű rözgő-t illesztenek. így el is készült az eleje. A főkötő tetején, a nem fedett kisebb patkó közepén, egy lyuk maradt. Ebbe vastagabb kartonból lapos, kifelé egészen ellaposodó, majd kél kis csücsökben végződő csövet erősítenek — ez a szarva. Belül ebbe egy haj tűszerűén meghajtott drót van rá varrással erősítve. Ezzel lűzik rá a főkötőt a hajra. A szarvnak a tetőn kívül érő részéhez erősítik rá a pántliká-t. Ahol a szarv a fedél nyilasán kiér a főkötőből — de erre rásímulva —, ott egy keskenyebb selyem-