Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)

Helytörténet - Komanovics, J.: A hazai németség volksbundista – illetve hűségmozgalmi – szervezkedése, különös tekintettel Baranya megyére

A HAZAI NÉMETSÉG SZERVEZKEDÉSE 185 ben a kormánypárt maga jelölte képviselőnek a Volksbund prominens vezetőit, Mühl Henriket és Mischung Konrádot, akik az idegen érdekek kiszolgálásának vádját a magyar kormánnyal való szoros együttműködésre való hivatkozással verhették vissza. A németség Volksbund ellenes részének kezéből a leghatásosabb fegyvert ezáltal éppen a magyar kormány ütötte ki. A magyar uralkodó körök hozzájárultak a Volksbund vezetők hazaáruló tevékenységének dotálásához is. A szervezet a kormány tudtával anyagi támogatásban részesült Németország részéről a Magyar Nemzeti Bankon keresztül. Ezek az összegek az 1942—44-es esztendőkben már hivatalos egyezményekben is szerepeltek.

16 Az uralkodó osztályok felelőssége azonban nem mentheti a tényleges árulókat — mindenekelőtt a vezetőket — akik súlyosan vétettek az ország érdekei ellen. A Volksbund már megalakulásakor — eleve — a hitleri fasizmus előretolt bázisának szerepét játszotta.

17 Basch a cikói gyűlésen arról beszélt, hogy a magyarországi németség a birodalmi németséghez tartozik, amely magasabbrendű a többinél: „... mélyen eltölt bennünket az a tudat, hogy a föld egyik legértékesebb népéhez tartozunk".

18 „Európában a jövőben csak arra vár szép és nagy jövő, aki a németekhez tartozik". „A kis országok önállóságának ideje elmúlt. A magyar függetlenség romantikus álma szét fog oszlani amúgy is. Délkelet Európa a nagy német birodalomhoz fog tartozni" — írták szervező kampányuk kezdetén kibocsátott röpiratukban.

19 A szervezet vezetői 1938 óta szoros kapcsolatban állottak a népi németek központjával, sőt az SS-hez is utat találtak. Ennek alapján a berlini jótékonysági központ — az SS jóváhagyásával — három szakértőt küldött Budapestre, azzal a feladattal, hogy mindaddig működjenek a Volksbundban, amíg az itteniek nem tudnak saját erőre támaszkodni.

20 Németország és a Volksbund együttes erővel 1940. augusztus 30-án kikényszerítették a magyar—német kisebbségi egyezményt,

21 amely 16 Arató Endre: Volksbund és a harmadik birodalom. (Valóság 1961. 89—90. old.) 17 Arató E. : Der „Volksbund der Deutschen in Ungarn" eine fünfte Kolonne des Hitlerfaschismus Jarbuch für Geschichte der U d SS R und der Volksdemokratischen Länder Europas 5.4. 1961 289—296. 1. 18 Volksbote. 1939. május 7. 19 Sikfői T.: i. т. 162. old. 20 Arató Endre: Uo. 21 A kisebbségi megállapodás értelmében a Volksbund tagjai szinte korlátlanul szervezkedhettek, teljes szólás- és sajtószabadságot élveztek, németnyelvű iskolákat látogathattak, gazdasági helyjóval több jogot biztosított a németség számára, mint amit a magyar dolgozók egyáltalán remélhettek. A kisebbségi megállapodás kedvezményei kizárólag a Volksbund tagokat illették meg.

2- A megállapodás a Volksbundot a magyarországi németség egyetlen szervezetének ismerte el, és teljesen egyedülálló hatáskörrel ruházta fel. „A Volksbund lényegében pártmonopóliumot kapott, tehát — tekintettel arra, hogy Magyarországon nem volt egypártrendszer — olyan jogokat, amilyeneket egyetlen párt sem élvezett az országban".

23 Teljesen szabad kezet kapott a szervezet „hogy mint állam az államban tevékenykedhessék".

24 Az aktív volksbundisták ettől kezdve nem ismertek állampolgári hűséget.

25 Iskoláikban, tanfolyamaikon arra nevelték tagságukat, hogy nem köti őket a magyar állampolgároktól megkívánt engedelmesség, a magyar törvények rájuk nem vonatkoznak, csak a hitleri Németországtól kapott utasításoknak tartoznak engedelmeskedni. Stefan Steiner a Volksbund tisztségviselője ennek így adott kifejezést: „mi csak magyar állampolgárok vagyunk és semmi egyéb, mi a bécsi határozatokhoz tartjuk magunkat és követjük a Führer parancsait." Franz Jankovics tovább ment, ő nemcsak a „Németországgal szemben tanúsítandó alattvalói hűségünkről" beszélt Kozármislenyben tartott gyűlésén, hanem a magyarokat is felszólította erre: „mi elvárjuk, hogy a német nemzetet és a mi nagy vezérünket Hitler Adolfot mindenki tisztelje és megbecsülje."

20 A magyar állampolgárságú, németajkú ifjúság iskolai oktatását és nevelését ki akarták vonni a magyar állam ellenőrzése alól: „Magyarországon a németség számára a magyar kormány nem csinálhat iskolapolitikát" írta a Deutsche Zeitung 1940. dec. 6-i számában.

27 A birodalom illetve saját sikereik láttán, a magyar kormány állandó visszavonulását tazetük érdekében önsegélyezésre jogosultak, neveiket visszanémetesíthették és kulturális téren — a valóságban politikában is — szabadon érintkezhettek az anyaországgal. (Külügyi Szemle 1940. nov. XVII. évf. 549—550.) 22 Magyarország és a II. világháború (Kossuth, 1961. 290—293. oldal.) 23 Ránki György: Emlékiratok és valóság Magyarország második világháborús szerepéről. (Kossuth 1964. 92—93. old.) 24 Laczkó Miklós: Nyilasok, nemzeti szocialisták 1935—1944. (Kossuth, 1966. Bp. 230. old.) 25 Üj Dunántúl, 1945. máj. 17. 26 Arató Endre: Volksbund és a harmadik birodalom (Valóság 1961. 1. 89—90.) 27 Német nyelvű iskoláikban földrajz címén német élettér-elméletet, biológia elnevezéssel német íaji felsőbbrendűséget, testnevelés keretében úszást, ökölvívást, lőgyakorlatot, az ének órákon pedig indulókat, katonadalokat tanítottak.