Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)

Természettudomány - Horvát, A. O.: Újabb adataok a Mecsek hegység geobotanikai ismeretéhez. (A Mecsek növényföldrajzi vázlata)

UJABB ADATOK A MECSEK GEOBOTANIKAI ISMERETÉHEZ (A MECSEK HEGYSÉG NÖVÉNYFÖLDRAJZI VÁZLATA) HORVÁT ADOLF OLIVÉR I. A GYAKORIBB MECSEKI TÖLGYERDŐK 1. A mecseki molyhos tölgyes — cserszömörcés bokorerdő (Cotino-Quercetum pubescentis mecsekense) A. O. Horv. 46. (Soó nom. nov. 64.) A Mecseken kívül fellelhető a Villányi-hegységben, töredékesen a Tenkesen és a nagyharsányi Szársomlyón, és ugyancsak megvan a Fruska Gorán, ahol magam is kutattam, de itt csak fragmentumokban lelhető fel. Sok érdekes és növényföldrajzi szempontból a Mecsekre jellemző faj terem ebben a társulásban. A Mecsektől délre, a Balkánon már találunk zonális, klimatikus molyhos tölgyből álló bokorerdőket, a Mecseken viszont mészköven csak extrazonálisan található meg a bokorerdő. A Mecsektől északra pedig cserszömörcés változata a dolomithoz van kötve, míg a Mecsekben a reliktumok megőrzésére a dolomithoz képest kevésbé alkalmas mészkövön is megvan már ez a melegebb korból itt maradt, kétségtelenül a legnagyobb hőigényű és a hegyi sztyepprétekkel mozaikszerűen keveredő társulás. Ez a társulás a déli (szubmediterrán) és keleti (kontinentális) növénytakaró (vegetáció) és növényzet (flóra) találkozásánál alakul ki. Társulásunk elsősorban a mészkő- és dolomithegyeken képződik és északnyugatra Bécs vidékéig és Nyugat-Szlovákiáig megtalálható végső kisugárzásaiban. Külső megjelenésében emlékeztet a balkáni siblják jellegű erdős-bokros társulásokra. Ez is mutatja azt, hogy társulásunk balkáni és keletszubmediterrán eredetű és jellegű. A társulást elsősorban a karszterdők csoportjának fajai és ezt követően a mészkedvelő és száraz déli (szubmediterrán) tölgyesek fajai jellemzik. A kelet-szubmediterrán és balkáni karszterdők csoportjának (Orno-Ostryon) a fajai közül a mecseki bokorerdőkre jellemzőek a következő íajok: Inula spiraeifolia, Orchis simia, Lonicera caprifolium, Galium lucidum. Mindezek а fajok nem találhatók meg a Budai-hegységben, tehát egyúttal a Mecsek differenciális fajai is. A Cotinus coggygria Pécsett sokkal kisebb mennyiségben lelhető fel, mint a vértesi vagy a balatoni bokorerdőkben. A Magyar középhegységi és a mecseki bokorerdők flóraelemzésének összehasonlító áttekintése szerint keleti (kontinentális) és Fekete-tenger környéki (pontusi) fajok mindkét helyen közel hasonló értékkel lelhetők fel (10,4—9,4, illetve 11,0—11,5%). A közép-európai és európai elterjedésű euráziai fajok százalékos értéke: 24,9, illetve 29,4%. A balkáni eredetű fajok a Mecsekben magasabb értékkel szerepelnek, mint a Magyar Középhegységben (4,5—7,5%), ami földraizi fekvéséből adódik és várható. A circumpolaris és kozmopolita fajok egvüttes %-os értéke azonos (3,7%V A szubmediterrán fajokon belül a Mecsek vezet pontus-szubmediterrán. (78—94%), euszubmediterrán ^48—54%) és szubatlanti-szubmediterrán flóraelemeivel (1—5%), míg a közép-európai-szubmediterrán és szubmediterrán-közép-európai fajok a táj földrajzi fekvésének megfelelőleg a Magyar-Középhegységben szerepelnek magasabb %-os értékkel (36— SS%, 26—15%, az összes szubmediterrán elemeken belül számítva a %-os elosztást. Ezek értéke együtt 32,2, illetve 27

Л%.) Pécsett a Mecsekben a karszterdők közül a bokorerdő meredek lejtőkön, a déli oldal triászkorú mészkövén keletkezett rendzina talajon lelhető fel és a hegyi sztyepprétekkel mozaikszerűen keveredik, csatlakozva a pécsi szőlőkhöz. Ezek viszont werfeni palarétegből keletkezett talajon díszlenek. Itt tehát éles kőzettani, talajtani, vegetáció-, gazdaság- és településföldrajzi határ található. Maga a bokorerdő különben kopárosodásra hajlamos, ezért talajvédelmi erdőként kell kezelni. Kopárfásításhoz megfelelő magot ad. Tisztásait az erdészek szeretik fekete fenyővel beültetni. 2. A mecseki molyhos tölgyes szálerdő (OrnoQuercetum mecsekense (A. O. Horv.) Jakucs— Fekete 58, Soó 61, 62.) A mecseki molyhos tölgyes szálerdő legszebben fejlődik ki Pécs városa felett a Misina—

Tubes vonalán 3 km hosszúságban. Kisebb állományai, de igen öreg fákkal, találhatók a Villa-