Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)

Régészet - Kőhegyi, Mihály: Római pénzforgalom és kereskedelem a Lugio–Szeged közötti útvonalon

RÓMAI PÉNZFORGALOM ÉS KERESKEDELEM 117 kisebb helyeken is voltak piacok.

46 Minden áru vámköteles volt (általában octavát, azaz 12,5%ot kellett fizetni).

47 ezért igyekeztek kijátszani a vámrendelkezéseket.

48 A kereskedelemben zömmel szabadon bocsátott rabszolgák tevékenykedtek

49

: Aquincumból,

50 Mursaból,

51 Intercisából

52 és Banostorról egyaránt ismerjük őket.

53 Uraik többnyire a veteránok közül kerültek ki, akiknek keze alatt 4—5 kereskedő rabszolga is dolgozott busás jövedelmet hajtva gazdájuknak. A II. századtól kezdve már államilag szervezik meg a kereskedelmet,

54 sőt hivatásos római kereskedők járták a barbár területeket.

55 Néha büntetésből megtiltják a kereskedést, amivel kimondottan sújtották a szomszédos népeket.

50 Egyes törzsek ősi módon cserekereskedést folytattak

57 Adóba is kellett néha gabonát adniok a germánoknak,

58 a quadoknak marhákat és lovakat,

59 a frieseknek marhabőröket.

60 De pénzzel is vásároltak s az ezüstöt jobban becsülték 46 A Solva melletti Burgust például Commerciumnak nevezik „qua causa est factus") — CIL III. 3653. 47 CIL III. 4288. 48 Dobó Árpád: A római vámokról. Arch. Ért. 1946—48. 208—215. 49 Mócsy, András: Die Entwicklung der Sklavenwirtschaft in Pannonién zur Zeit des Principates. Acta Antiqua 4 (1956) 229—230. 50 CIL III. 3607., 14352., 10551., Germania 16 (1932) 290. 51 CIL III. 15146., 15141. 52 Intercisa I. (Budapest, 1954.) No 69., 124., 371., 399. 53 Dudás Gyula: A begecsi ásatásokról. Arch. Ért. 23 (1902) 350. 54 Bolin, Sture: Die Funde römischer und byzantinischer Münzen im freien Germanien. Deutsch. Arch. Inst. 19 (1929) 129. 55 Caesar: B. G. I. 39. 56 Ammianus Marcellinus 27, 5, 7. 57 Tacitus, Ann. II. 62. 58 Dio Cassius 72, 2. 59 Dio Cassius 71, 11. 60 Tacitus, Ann. IV. 72. az aranynál.

61 Aquincumban olyan favödröket találtak, melyek quád fából voltak.

62 Az északi tenger mellől, Lengyelországon át, borostyánkő került a birodalomba, melyért a rómaiak vasat adtak.

63 Néha rabszolgakereskedelem folyt, de igen feltűnő, hogy egyetlen egy szarmata rabszolgát sem ismerünk a nagyszámú római feliratos kőről.

04 Bizonyára fölös számú szarvasmarha is került szarmata földről a rómaiakhoz, akiknek ezekre igen nagy szükségük volt a mezőgazdaságban.

65 Mindezeket összevéve azt állapíthatjuk meg, hogy a dunai limes római őrállomásai komoly kereskedelmet bonyolítottak le a balparti szarmatákkal s ennek a tevékenységnek egyik legfontosabb helye éppen Lugio és Contra Florentiam volt. Jelentőségét csak növeli, hogy a Duna—Tisza-közén át, Szeged érintésével, Dáciába egy útmezsgye vezetett innen. A fentiekben ennek a kereskedelmi tevékenységnek régészeti adatait igyekeztünk bemutatni, de meggyőződésünk, hogy a kutatások erőteljesebbé válásával ezek száma meg fog sokszorozódni. Segítségükkel néhány évtized múlva sokkal markánsabb vonásokkal tudjuk majd felvázolni a jelenleg csak vázlatosan összefoglalt kérdéskört. 61 Az arany amúgy is igen ritka volt a limesnél. Pink, Karl: Der Geldverkehr am österreichischen Donaulimes in der Römerzeit. Jahrbuch für Landeskunde von Niederösterreich. 25 (1932) 49—88. —Az arany-ezüst aránya a IV. században 1:18. Кцbitschek, Wilhelm: Gold und Silber gegen Ende des IV. Jahrhunderts. Numizmatische Zeitschrift 56 (1923) 30. 62 Hollendonner Ferenc: Az aquincumi római hordók és kútrészek fája. Botanikai Közlemények 1916. 92—94. 63 Dymaczewski, Aleksander: Aus den Forschungen der Spät-La Tène und römischen Kaiserzeit in Westpommern. Archeológia Polona 7 (1964) 126. 64 Mócsy, Andreas: Pannónia. PW—RE IX. 1962. 687. 65 Tyminiecki, K.: Pisma wybrone. (Warszawa, 1956.) 9., 37., 126.