Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)
Régészet - Kőhegyi, Mihály: Római pénzforgalom és kereskedelem a Lugio–Szeged közötti útvonalon
RÓMAI PÉNZFORGALOM ÉS KERESKEDELEM 115 Alföld egyetlen Nero (54—68) érme a MadarasHalmok 350. sírjából származik, s olyan leletek (S-végű koporsókapocs, korongolt edény, bronzcsat, vaskés) társaságában került elő, melyek a III. század utolsó harmadánál nem lehetnek korábbiak, így tehát a pénz jó kétszáz évig volt forgalomban. Részben ez mondható el a viszonylag nagyszámú Traianus, Hadrianus, Antoninus Pius, Marcus Aurelius veretről is. Commodustól csökken a forgalom, majd II. Claudiustól lassan újra fellendül, hogy azután Licinius Senior csúcspontja után végleg hanyatlásnak induljon. Mindez önmagában nem sokat mond. Éppen ezért az alábbiakban Lugio és Contra Florentiam együttes pénzleleteivel 17 állítjuk szembe táblázatunk leleteit századonkénti bontásban: Lugio -4- Contra Szarmata leletek Florentiam (61 lelőhely) I. század II. század III. század IV. század 41 db 2,5% 17 db 1,0% 273 db 16,6% 1310 db 79,8% 1641 db 99,9% 5 db 3,4% 78 db 54,1% 29 db 20,1% 32 db 22,2% 144 db 99,8% A két táblázat legfeltűnőbb eltérő sajátossága az, hogy amíg Lugio + Contra Florentiam esetében a leletek túlnyomó többsége a IV. századra esik, addig a szarmata anyagban a II. század pénzforgalma ugrik ki erőteljesen. Itt újra hangsúlyoznunk kell, hogy az I. század végi, П. századi jó ezüstpénzek még a III. században is forogtak. Nem lehet véletlen, hogy a szarmaták által készített hamisítványok is ezeket a pénzeket utánozzák. Először Antoninus Pius és Marcus Aurelius vereteinek utánzatai bukkannak fel nagyobb mennyiségben. A 2. keceli leletben a 36 barbarikus veretből 3 darab Traianus és Hadrianus pénzeit utánozza, a többi Antoninus Pius és Marcus Aurelius denárainak másolata. Ezek a korai utánzatok kivitelben durvák, kezdetlegesek, de a mintául szolgáló eredeti római véreteket mind az ábrázolásban, mind a betűírásban híven igyekeznek utánozni. Amikor Aurelianus (270—275) és Probus (276—282) ideje körül a jó ezüst dénárok végképp elkopnak, kénytelenek átvenni az akkor forgó pénzeket. Ezzel együtt a helyi utánzatoknak újabb sorozata kezdődik. Ezek a veretek elsősorban Diocletianus, Maximianus, Herculius, Constantius Chlorus és Galerius Maximianus 17 Érdemes lett volna Lugio és Contra Florentiam pénzeit külön-külön vizsgálat alá venni, de erre nem volt lehetőségünk, mert a régebbi feldolgozások nem különítették el a két lelőhely anyagát. Az újabban előkerült s pontosan meghatározott római pénzekről külön dolgozatban szándékozunk beszámolni. pénzeit vették mintául. Anyaguk bronz, vagy silány sárgaréz. Eleinte megközelítik a mintapéldányt, idővel azonban egyre távolodnak az eredetitől, s főleg a betűtípusuk korcsosul, míg végül az írás tisztán I. és 0 jegyekké alakul, és a késői darabokon már csak ez a kétféle jegy szerepel a betűk helyett a szarmata területről származó utánzatokon. 18 Felmerül a kérdés, hogy a szarmaták kezén levő pénzek forgalmi célt szolgáltak-e, vagy csupán kedvüket lelték a szép képekben? Az utóbbit látszott igazolni az a megfigyelés, hogy több pénz átlyukasztva került elő a sírokból a csontvázak mell tájáról, egyiknek-másiknak akasztófüle is volt. Nem kétséges, hogy ezeket gazdájuk nyakba akasztva, csüngőként viselte. Ezek a7 érmek azonban csak elenyésző kisebbségét jelentik az összes sírokban talált pénzeknek. A kérdés eldöntésének lehetőségét azok a sírok rejtik, melyekből egyszerre több pénz került elő. A sükösdi temető 4. sírjából Lucius Verus i. sz. 164-ben, Commodus 182-ben és Lucilla 164—183 között vert dénárja került elő. 19 Katymár-Téglagyár 91. sírjából I. Constantinus (306—337) és Licinius «páter (308—324) 2 db bronzpénze ismeretes. 20 A Madaras-Halmok temetőjének 310. sírja a következő 8 érmét tartalmazta: Crispina (Commodus neje, 180—192 közötti veret), I. Constantius, Constantius dinasztia, 5 db Licinius páter. Mindhárom esetben tehát k>ét évtizeden belül vert pénzek kerültek a sírba (nem zavarhat bennünket Crispina egyetlen dénárja), azaz együtt forogtak s nyilvánvalóan vásárlás célját szolgálták. Am honnan szerezték a derék szarmaták római pénzeiket s hol vásárolhattak érte? Alighanem éppen Lugioban, vagy az innen kiágazó kereskedelmi út mentén, mely Szegednek tartott. Ennek az útnak a meglétét Sebestyén Károly 21 vetette fel, aki egy római feliratos követ tett közzé Szegedről. 22 ö még túl merésznek tartotta azt a feltevést, hogy Szegeden római tábor lett volna, Alföldi András azonban már lehetségesnek tartja, hogy a Dunaszekcsőnél kiinduló és Dáciába vezető útvonalnak Szegeden erődállomása volt. 23 A praefectus véhicula ti onis tisztséget említő kő arra mutat, hogy rendszeres római futárposta szervezet állt fenn ezen a 18 Göhl Ödön: Szarmata érmek a római császárság korából. Numizmatikai Közlöny, 4 (1904) 77—87. 19 Közöletlen a bajai Türr István Múzeumban. Leltári száma: 55. 5. 20—22. 20 Közöletlen a bajai Türr István Múzeumban. Leltári szám: 65. 15. 5—7. 21 Sebestyén Károly: A szegedi vár legrégibb története. Dolgozatok 2 (1926) 144—157. 22 Feliratát közölte és kiegészítette Alföldi András. (Gli studi Romano nel mondó. II. 1935. 126.). 23 Alföldi András: Pannónia rómaiságának kialakulása és történeti kerete. Századok, 1936. 154.
