Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)

Régészet - Kőhegyi, Mihály: Római pénzforgalom és kereskedelem a Lugio–Szeged közötti útvonalon

114 KŐHEGYI MIHÁLY Nincs itt terünk és nem is lehet célunk, hogy a táblázatból adódó valamennyi következtetést levonjuk. Általánosságban annyit azonban meg kell jegyeznünk, hogy az egész együttes legtöbb érmét az I—

II. században vert ezüst dénárok adják. Ügy tűnik, a szarmaták elsősorban ezeket kedvelték s forgalmuk egészen a III. század közepéig, ha ugyan nem tovább, tartott.

16 Innen van az érmek nagyfokú kopottsága. Az egész 16 A Pannóniától ÉK-re és É-ra fekvő területeken is ez a helyzet. Vojtech Ondrouch: Mince rimskej republiky na Slovensku. Studijne Zvesti AUSAV 9 (1962) 169—186. — Lamiova—Schmiedlova Maria,—Siska, Stanislav: Nalezy z prelomu letopoctu v Besi. Studijne Zvesti AUSAV 10 (196?Л 129. állításból kitűnt, hogy a 135 lelőhely közül 61, tehát az összes lelőhelyeknek 45%-a esik ide, holott a szarmaták által lakott területnek ez csak mintegy 1/3-át 1/4-ét jelenti. A 135 lelőhelyen 370 a pénzek száma. Ezzel szemben a 61 lelőhelyre 166 római pénz esik, azaz az összes veretek 54%-a. Nem kívánjuk tagadni, hogy ebben a magas százalékban a Szeged környéki szarmata temetők erőteljes kutatottsága,

15 valamint a madarasi temető magas esetszáma is közrejátszott, de e magas számarány ettől függetlenül aligha lehet véletlen. 15 Banner János: Békésmegye régészei. Békéscsabai Múzeumegyesület Évkönyve, 1933. 1—14. — Banner János: Régészeti kutatások Szegeden. Dolgozatok 12 (1936) 242—285.