Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 13 (1968) (Pécs, 1971)

Művészettörténet - Kőhegyi, Mihály: Zsolnay Vilmos két levele Székely Bertalanhoz

ZSOLNAY VILMOS KÉT LEVELE SZÉKELY BERTALANHOZ KŐHEGYI MIHÁLY Székely Bertalan sokoldalú, színes egyéniség volt.

1 Művészete a magyar képzőművészet Munkácsy előtti nagy szintézise.

2 A hazai képzőművészetet befolyásoló két iskolát: a német akademizmus történelmi és monumentális irányát,

3 valamint a francia romantikus iskola eredményeit nagyszerűen összeötvözte műveiben és azokat nemzeti tartalommal telítette/' Pedagógiai munkássága is jelentős, melyet nagy kitartással, lelkiismeretességgel és szeretettel végzett.

5 Nevelési módszerével számos művészünket az elmélyült, realista festői módszer elsajátításához segítette.

6 Mesterségének elméleti és gyakorlati oldala egyaránt érdekelte.

7 Nagyszámú olvasmánya mellett szívesen kísérletezett festési eljárásokkal, különféle alapozásokat és keverési arányokat próbált ki.

8 Nem idegenkedett a számára kevésbé ismerős területek felé történő kirándulásoktól sem. Ismeretes, hogy 1887— 1 Már itt meg kell jegyeznünk, hogy nem célúink Székely Bertalan művészetének bemutatása és értékelése. Munkásságát csak annyiban érintjük, amennyiben az a két közlésre kerülő levél általános megértése szempontjából fontos. Az egyes kérdések után bővebben érdeklődő olvasókat a közlemény jegyzetanyaga hivatott útbaigazítani. 2 Petrovics Elek: Székely Bertalan jellemrajzához. (Budapest, 1936.) 3 Tar dos Krénner Viktor: Székely Bertalan történelmisége. (A Képzőművészeti Főiskola Évkönyve, 1910.) 1—28. — Balás-Piri László: Székely Bertalan történeti festészete. (Budapesti Szemle, 1935.) 138. köt. 234—242. — Lyka Károly: Székely Bertalan történeti művészete. (A Képzőműv. Főisk. Évkönyve, 1935—1936.) 22—26. 4 Bölöni György: Székely Bertalan. (Auróra, 1911.) 1:77—79. — Gerlőtei Jenő: Székely Bertalan. (Debreceni Szemle, 1939.) Kny. — Lengyel Géza: Székely Bertalan. (Nyugat, 1911.) 325—330. 5 Tardos-Krenner Viktor: Székely Bertalan tanítása. (Rajzoktatás, 1905.) 128—130, 1906. 1., 73., 189., 253., 302., 353. 6 Divald Kornél: Székely Bertalan. (Budapesti Szemle, 1910.) 144. köt. 360—369. — Székely Bertalan tanítványai között. (Vasárnapi Üjság, 1910.) 748—749. 7 Székely Bertalan. A figurális rajz és festés elvei. (Budapest, 1877.) — Palágyi Menyhért: Székely Bertalan és a »festészet aesthetikája«. (Budapest, 1910.) — Maksay László: Székely Bertalan válogatott művészeti írásai. (Budapest, 1962.) 8 Haulisch Lenke: Székely. 1835—1910. (Budapest, 1964.) 1889-ben a pécsi székesegyház Mór- és Imrekápolnájának freskóit festette Székely.

9 Ekkor ismerkedett meg Zsolnay Vilmossal. Egyéniségük sokban hasonlított egymáshoz s nem csoda, hogy életre szóló barátságot kötöttek. Zsolnay ekkor már fáradhatatlan munkával és kitűnő művészgárdával a gyár készítményeit lassan-lassan világszínvonalra emelte.

10 Nemcsak akalmazottai, hanem ő maga is örökké az alapanyagok tökéletesítésén, új technikák és mázféleségek feltalálásán fáradozott, s munkáját nemegyszer siker is koronázta. Érdekes kezdeményezése volt a majolika, majd később az engobbal (színezett híg agyagpép) festett falikép. Az első ilyen terrakotta lapokra festett képek 1884—85-ben készültek, ezeknél inkább a rajzosság, a kevés szín használata jellemző. A későbbi kísérletek során a képek mind színesebbé váltak, árnyalatokban gazdagodtak s egészen az olajfestmény, sőt a pasztell-technika hatását érték el. E sajátos eljárásnál a művésznek azzal a nehézséggel kellett megküzdenie, hogy a felrakott színeket nem láthatta, mivel azok nyers állapotban szürkéskék pépek, amelyek valóságos színüket, gazdag árnyalatukat csupán az égetés után kapták meg. Az engobbal festett mázatlan képek tökéletesen utánozták a freskódíszítést.

11 Ezzel a technikával festette Székely Bertalan Zsolnay Vilmos kitűnő portréját.

12 A portré festésének körülményeiről ezideig nem tudtunk közelebbi adatokat, de a Tudományos Akadémiához került Székely-hagyaték két olyan levelet tartalmaz, amelyekben erre választ kapunk. 9 Szőnyi Ottó: Befejezték a pécsi székesegyház falfestményeinek helyreállítását. (História, 1928.) Nov.—

dec. 6—8. — Szőnyi Ottó: Székely Bertalan művészete a pécsi székesegyházban. (Pécs, 1935.) 10 Nikelszky Géza: A Zsolnay gyár művészete. (Budapest, 1959.) — Pataky Dénesné: A Zsolnay kerámia. (Budapest, 1959.) 11 Mattyasovszky Zsolnay Margit — Hárs Éva: A Zsolnay kerámia. (Pécs, 1966). 6. A Zsolnay portré képe a 24. oldalon látható. G Hárs Éva: Festőművészek a Zsolnay gyárban. (A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 1965.) 293 —305. A tanulmány Székelynek kerámiára festett Női akt с képét is bemutatja.