Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 13 (1968) (Pécs, 1971)

Muzeológia - Dankó, Imre: A sellyei talpasház rekonstrukció

322 DANKÖ IMRE 1. kép. Udvari homlokzat a tornáccal. Géczi Sándor terve. 2. kép. A ház hátsó homlokzata a kéménnyel. Géczi Sándor terve. Keserűen tapasztalta, hogy áttelepítésről — amihez különben ragaszkodott volna — szó sem lehet, sőt azt is, hogy a rekonstrukció útjában is igen nagy akadályok állnak. Hogy csak egyet említsek ezek közül: ma már sehol sem található olyan nagy, olyan méretű fa és különösen nem fák, amilyenek egy ormánysági talpasház felépítéséhez szükségesek. Ez és ehhez hasonló gondok alakították úgy a tervet, hogy rekonstrukció legyen ugyan az építendő ház, de ahol és amennyire csak lehet öreg anyagok, régi talpasházakból származó anyagok (íőleg fa) felhasználásával készüljön el. Varga Lajos a tervezgetés időszakában kikérte a múzeum véleményét, és a múzeumi szervezet segítségét szerette volna megszerezni, de látván, hogy tőlünk (anyagi) segítséget nem nyerhet, a közvetlen megvalósítás útjára lépett. Nagy érdeme, hogy terve mellé fel tudta sorakoztatni a községi tanácsot, a lakosságot, sőt a felsőbb szerveket is és ami még ennél is fontosabb, biztosítani tudta a szükséges anyagiakat. Elsőnek Géczi Sándor építésztechnikussal kivitelezési tervet készítettek. Géczi tervéhez Kiss Géza leírását és rajzait vette alapul.

1 A Kiss Géza által közölt rajz azonban egy kései, minden bizonnyal már átalakított házat ábrázolt olyan részletekkel, amik soha sem váltak általánossá. Az elkészült tervet Varga Lajos, mielőtt engedélyeztette volna, megmutatta e sorok írójának, aki ifj. Kodolányi János észrevétele alapján is, azt tanácsolta, hogy a tervei 1 Kiss Géza: Ormányság. Sylveszter. Budapest, 1937. 26—30.