Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 13 (1968) (Pécs, 1971)
Helytörténet - Fancsovits, György: Adatok a pécsi, baranyai hadifoglyok és internacionalisták életéről, tevékenységéről visszaemlékezéseik, naplóik alapján (1914–1921)
266 FANCSOVITS GYÖRGY selhetetlenné vált a bérből, fizetésből élők élete. 21 (6—7. kép.) A dualista történelmi-társadalmi »keret« 1916-tól kezdve — az életszükségletek sorvadó értékével együtt —• megcsuszamlott. Az állam rendeletözönétől már amúgyis megszédülve, kezdték azt közömbösen, majd nem komolyan venni. Lelki, valamint az adott erkölcsi normák felbomlásának egyre súlyosabb jelei mutatkoztak. Az újságokban, a rendőrségi és orvosi statisztikákban megszaporodtak az öngyilkosokról vagy öngyilkossági kísérletekről, lopásokról, betörésekről szóló adatok. Néhány példa: »öngyilkos fiatal leány«, »20 betörés 4 hónap alatt Pécsett«, »vasúti kocsik csonkítói«, »bujkáló népfölkelő kötelesek újabb szemléje«, »veszekedő katona«, »38 éves 19. honvéd gyalogezredi katona vonat elé vetette magát, okként a család utáni vágyakozást említik«, »Lopás, sikkasztás, orgazdaság«. Jellemző eset: mivel kezdhették volna premier műsorukat a imozik, mint a »legaktuálisabb« témával, a háború borzalmaival. Az Urániában játszott film hirdetése szerint: »a kinotechnika a legcsodálatosabb módon világítja meg egy modern háború összes borzalmait . . .«! a A bizonytalanság és rettegés, a borzalom és az egész háborús pszichózis feszültséget okozott az emberekben. Ha valami megszerezhető volt, vagy megszerezhetőnek vélték, azért az emberek valóságos közelharcot folytattak, verekedtek, durváskodtak, spekuláltak stb. A polgári liberális Pécsi 'Napló leírását idézzük: »A jobbérzésű polgárság alig 'mehet a piacra. A csürhe szidja a kalapos dámákat és a kalapos dámák szidják a kendős asszonyokat, akik elárasztják a piacokat és olyan erőszakosak, tolakodók, mintha a város, sőt az egész világ ő érettük volna .. . Mint a sakálok esnek most a piacra a hadisegélyesek. Nekik kell a csirke, a tejfel, a saláta, minden jó falat, pedig talán a száraz kenyér is elég lenne a nehéz időkben azoknak, akiket a sors szegénységre kárhoztatott. Csakhogy ma a szegény is úr akar lenni, a szegény is jómódban akar élni és irigyli a vagyonosok jólétét. Felfordult bolond világ! Szigorúbb rendszabályok kellenének és vasmarok a zabolátlanok megfékezésére«. 23 ' 21 Szabó Ferenc visszaemlékezésében említi: »A háború alatt az életüket a harctéren feláldozó katonák családtagjainak egy része kapott a várostól nagyon kevés filléres támogatást... az anyák zúgolódtak a nagyon is sovány támogatás miatt.« JPM HO. Adattár. 167/62. 22 Dunántúl, 1914. szeptember 26.; Dunántúl, 1917. novemberi számok; Dunántúl. 1917. októberi számok; Munkás, 1917. januári számok. 23 Pécsi Napló, 1916. május 13. Igen, felfordult, de nem »bolond«, hanem könyörtelen világ, amit tudomásul kellett venni s ahol már a mélyben, a felszínen pedig tüneteivel készült valami új, valami »szokatlan«. A politika és a város A háború első időszakának helyi politikai életét, általában a »szélcsend« jellemezte. Országos tünet volt ez. A nacionalizmus és a militarizmus kezdetben sikeresen elnyomta a józanabb hangokat. A mindent elárasztó propaganda sokakat megtévesztett. A helyi burzsoázia nagyjából egy nézeten volt, s magáénak vallotta azokat a polgári elveket, amelyek a háború szükségességét, elkerülhetetlenségét hirdették. Valamiféle »tisztító vihart« láttak a háborúban, amely képes arra, hogy a Monarchia túl »fülledt« légkörét megszünteti. Azt tartották, hogy az erőtlen dekadencia, elpuhultság korát a nagy »indulatok, lelkesedések, önfeláldozások és erőfeszítések kora« ifogja felváltani. Furcsa módon a háborútól, annak győzelmes befejezésétől várták a Monarchia újjászületését, a Monarchiát alkotó népek kölcsönös és jobb megértését, nyilván a magyar burzsoá-szupremácia erősebb pozícióit is. Egészen nyilvánvalóan téves és reménytelen elképzelések voltak ezek, hiszen a Monarchia belső ellentmondásai sokkal mélyebbek és összetettebbek voltak annál, mintsem a háború képes lett volna azt eltüntetni. Éppen ellenkezőleg, kiélezte, elmélyítette — mint fentebb utaltunk rá — a dualizmus általános és helyi ellentmondásait, belső tartalmát. Sőt a fronton is, az arcvonalakon is súlyos ellentmondásokat idézett elő. Hock József (pécsváradi) volt 19-es pécsi honvéd elbeszélése szerint 1916 nyarán súlyos bajok mutatkoztak az egész fronton harcoló osztrák—magyar—cseh származású csapatok közlött. Zászlóalja is a nemzetiségi csapatok közötti torzsalkodás »áldozata« lett. 24 Munkásmozgalom a háború alatt A mindent elárasztó militarizmus passzivitásra kárhoztatta a munkásmozgalmat, pártját és szervezeteit. A bányászság katonai fegyelem alá került. Köreikből, egyleteikből »elfolyt« az élet — tagjaikat behívták katonának. 2 " 24 Hock József elbeszélése (Pécsvárad). A pécsváradi Művelődési Ház Honismereti Szakkörének gyűjtéséből. 25 Hock József: A pécsi természetbarátok turista egyesületének jelentősége a munkásmozgalomban. Pályázat (kéziratban), Pécs 1966. A természetbarátok munkás csoportja 1911. márciusában alakult Pécsett, a Zrínyi utcai Munkás Otthonban. Az alapítás Kisgadó Géza szabómunkás nevéhez fűződik. »Az első világháború erősen akadályozta a fejlődést. A férfi tagok nagyrésze bevonult...« A be-
