Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 13 (1968) (Pécs, 1971)

Helytörténet - Tóth, Tibor: A juhtartás szabályozása a mernyei uradalomban

JUHTARTÁS MERNYËN 251 nőségétől függően ritkábban kaptak sót az állatok, ha a jártatott terület szikes volt, 5—6 hetenként. Hágatás és elletés Ha a múlt század első felének juhászattal foglalkozó szakirodalmát átforgatjuk, kiderül, hogy az egyik legvitatottabb kérdés a hágatás, illetőleg a bárányozás optimális időpontjának a megválasztása volt. A. hágatással kapcsolatosan három időpont (július és augusztus; október és november; március és április) vetődött fel leggyakrabban/'

1 Nagyváthy október elejét tartotta a legoptimálisabbnak/'

2 A tárgyalt Utasítást készítő Dombrády 1838-as javaslataiban a márciusi hágatást propagálta.™ Niki Alajos pedig hosszas érveléssel, pontos és részletes számításokkal az évenkénti kétszeri hágatás mellett tört lándzsát/''' Uradalmunkban az Utasítás kiadását megelőzően általában szeptember 30—október 6. között kezdték a hágatást. A tenyészkosokat szeptember közepéig összegyűjtve a göllei gazdaságban tartották,, és a két héttel kijelölt időpont előtt osztották csak szét őket. A rendelkezésire álló két hét alatt a kosok a legelőre nem jártak, hanem akolban tartva tápdús takarmányokkal, elsősorban zababrakkal erősítették azokat.'" A szaporulat minőségét, de különösen az arányát erősen befolyásolta az egy kosra jutó anyák száma. Ebben a vonatkozásban az uradalom meglehetősen kedvezőtlen helyzetben volt. A hágatásnál vigyáztak ugyan arra, hogy azonos osztályzatú állatokat eresszenek össze, az aránytalanság azonban mindenképpen meddősödést eredményezett/'" A göllei és a cmernyei kerület hágatási táblái 1837-ben, az Útmutatás elkészítésének évében így alakultak/'

7 41 Niki Alajos: Nézetek a birkatenyésztés körül. Magyar Gazda. 1845. máj. 27. 42. sz. 711. 1. 42 Nagyváthy: im. 149. 1. 43 SML. Mernyei urad. ltára. Officiosa. 1770— 1852. Tiszttartói véleményes javaslat 1838. 44 Niki: im. 711—718. 1. 45 SML. Mernyei urad. ltára. Rationes oeconomiae. 1827—1841. 1828. szept. 7-i, 20-i, illetőleg 1829. aug. 23-i tisztiülés jkv. 40 Nagyváthy: im. 148. 1. egy kosra 15—20 anyát számít. Egy szászországi uradalomban 1804-bein 25—30 anya jutott egy kosra, (Angyalffy: im. 1831. márc. 13. 330—331. 1.) a sárospataki és a regéci uradalmakban 1:13 volt az arány. (Oláh József: A sárospataki és regéci uradalmak állattenyésztése a XIX. század első felében. Agrártörténeti Szemle. 1962. 1—2. sz. 243. 1.) 47 SML. Mernyei urad. ltára. Conscriptiones. Juhászat. 1824—1890. Osztály 1V1C1 kos anya kos anya I. 2 131 4 220 II. 7 117 6 348 III. 10 305 2 330 IV. 5 104 3 301 V. 1 202 5 242 Öszszesen 25 859 20 1441 A kedvezőten arány előnytelen hatását tovább rontotta, hogy a kosok egyréisze csökkent tenyészképesiségű volt. így pl. a fenti göllei táblázathoz fűzött megjegyzés szerint az I. és II. osztályú kosok mind öregek voltak, és kívánatos lett volna a kicserélésük. Az Utasítás alaposan részletezi mindazokat a teendőket, amelyek a hágatás és az elletés folyamatában döntően fontosak voltak. A hágatás optimális időpontját — érdekes módon Dombrády egy évvel később már más álláspontot képviselt — elvileg július és szeptember hónapokra tette. Számolva azonban a hideg akiokkal és téli takarmányszükséggel gyakorlatilag mégis az október végét tartotta megfelelőnek. Korlátozottan ugyan, de a kétszeri elletés gondolatának is teret engedett. Az október végén meddőn maradt anyákat márciusban ismét kos alá bocsátották. A felügyelet hatékonyságának emelése mellett itt nyilván szerepet játszott a tenyészkos-állomány fentebb érintett helyzete is. Fedeztetésre elvileg csak tökéletesen kifogástalan kosokat engedtek használni, és ezeket állandóan, naponként tüzetesen átvizsgálták. Ahogy már szóltunk róla, a hágatás megkezdése előtt két héttel már nem mentek a kosok a legelőre — legfeljebb csak a közeli területekre és rövid ideig — hanem darabonként napi 8 dl zabot és megfelelő mennyiségű, elsőrendű szénát kaptak. Hágatásra csak teljesen kifejlet kosokat használtak,''

8 a toklyók beállítására csak tiszttartói engedéllyel kerülhetett sor. A hágatásnak mindkét formáját alkalmazták: volt ahol elrendelték a kézi hágatást, volt ahol a kosokat a tenyészanyák közé szabadon beengedték. Az utóbbi esetben a kirendelt apaállatokat megfelezték és 3—3 naponként cserélték őket. Ahol pedig a kézi hágatás dívott, ott annak befejeztével 2 hétig még szabadon is engedtek kost az anyanyájba 100:1 arányban. A hágatás időtartama az elletés hoszszas elhúzódását elkerülendő — sohasem tarthatott 6 hétnél tovább. Ezután a megfogant anyákat a meddőktől különválasztva különleges felügyelet és gon43 Nagyváthy: im. 148. 1. szerint a tenyészanyagnak legalább 2 évesnek kell lennie.