Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 13 (1968) (Pécs, 1971)
Helytörténet - Kőhegyi, Mihály: Baranyai jobbágysérelmek. Dráva menti községek kérvényei az 1848-as országgyűléshez
BARANYAI JOBBÁGYSÉRELMEK 235 egy jobbágytelek. A földesúri kisajátítás egyik módja tehát az volt, hogy a földet jobb minőségűnek felttüntetve azt magasabb osztályba igyekeztek soroltatni és ezzel együtt a telkek nagyságát csökkenteni. Németmárok esetében is ez történt. Az lirbóri rendezés alkalmával másod- és harmadrendűnek állapították meg földjeiket, minthogy azok igen soványak voltak. Pótlásul minden telek után 2 hold földet kaptak még. 1819-ben azonban ismét regulázta az Uradalom a helység határát és akkor már a földeket eggyel feljebb, azaz első- és másodosztályúvá minősítette át. Ennek egyenes következményeként a telkenkénti két holdat is elvette a jobbágyoktól. A jogtalan, a törvény kijátszásával történt foglalások Hirics esetében odáig vezettek, hogy pénzen kellett kenyeret venniök. A földesúri majorsági gazdálkodás éppen az úrbérrendezés után fejlődött nagyobb arányokban s így területi igénye érthető. 1 " 3 Sérelmei orvoslását hiába kereste a jobbágy, hiszen a felmérési eljárás a földesúr bírósága, az úriszék előtt folyt. 1 '"' A pereskedés így vajimi kevés esetben üthetett ki a jobbágy javára. 10 ' A felmérések kezdeményezője éppen ezért legtöbbször a másik fél volt. Az úriszék ítéletét felülvizsgálat végett ugyan fel kellett terjeszteni a megyei töirvényszékhez, majd innen a helytartótanácshoz, de mindez az esetek elenyésző kisebbségében hozott csak kedvező és igazságos fordulatot. Nem tudott ezen változtatni az 1836. évi törvénycikk sem." 1 " Nemhiába panaszolják a kisharsányiak, hogy a falujukban 1823-ban végrehajtott földmérés nagy kárukra volt s »minekutánna az uradalmi Törvény Széke előtt több ideig kerestük, ott semmit sem nyertünk, tovább a Megyei Gyűlésre adtuk, onnan iis eligazítottak semmivel,, mert úgy bántak velünk amint akartak, magok az Uradalmi Tisztek fojtatták még a Megyén is porunkét.« Maga Eötvös József sem 103 Wellmann Imre: A gödöllői Grasalkovich-uradalom gazdálkodása 1770—1815. Bp. 1933. 112. — Szántó Imre: A majorsági gazdálkodás uralkodóvá válása, a parasztság nagyarányú kisajátításának kezdetei. In Spira György szerk. : Tanulmányok.. . Bp. 1952. 221—293. m Eckhart Ferenc: Magyar alkotmány és jogtörténet. Bp. 1936. 105 Eble Gábor: Az ecsedi százéves úrbéri per története, 1776—1877. Bp. 1912. 106 Az 1836 :X. t.c. habozott elismerni, hogy az úrbéri rendezési perek révén « a jobbágyok kezeiben találtatott földmennyiség tetemesen megkevesült.« 107 Ez a folyamat anyagunkban is jól tükröződik. A vizsgált 15 község közül 7 panaszolja földjének kisebb-nagyobb mértékű elvételét, megcsonkítását. A telekszaporítások időszakát általában a napóleoni háborúk befejezéséig számíthatjuk, amíg a földesuraknak elsősorban munkaerőre volt szükségük. m A beköszöntő gyapjúkonjunktúra idején, amikor a legelő és a föld értéke nagyobbra nőtt, mint az emberi munkaerőé, a telkek szaporítása megállt, s ez a megmerevedés az 1838 utáni úrbéri rendezéseknél még fokozódott. m Ha néhol a telekszám növekedett is, — ezt természetesen, amennyiben egyáltalán előfordult, nem közlik a kérvények, — a jobbágyi kézen lévő földterület mennyisége változatlan maradt; illetőleg nagyon keveset változott. A használható földterületnek igen szűkiben lehettek. A Dráva melletti Hiricset sokszor elöntötte a víz, A megye a sorozatos csapások láttára határában közmunkával töltést húzatott, hogy a falut a pusztítástól megóvja. Mivel a hiricsieknek szűk volt a határuk, megkísérelték a töltés előtt fekvő, a Dráva árvizeinek továbbra is kitett urasági földeket megszerezni. 1808-ban azt kérik a földesúrtól, hogy engedje meg egy újabb, a Drávához közelebb fekvő töltés építését, amely a területet középszerű árvíztől megvédi. A Drávától így kicsikart földcsíkon kukoricát vetnének, ha az uraság megelégszik a termés kilencedével és három napi gyalogrobottal. A jobbágyok tehát áldozatok árán is hajlandónak mutatkoztak szántóföldjük növelésére, imég ha a termés betakarítása bizonytalannak is látszott. 11 " A vizsgált falvak telekszámainak alakulását 1767 és 1848 között 8 esetben ismerjük: 111 107 Eötvös József: Reform. Lipcse, 1846. 119. 108 Pach Zsigmond Pál: Az eredeti tőkefelhalmozás Magyarországon. Bp. 1952. 190—199. ™' T. M ér ey Klára: Somogy megye parasztsága és a földkérdés 1690—1848. Értekezések 1963. (A Magyar Tudományos Akadémia Dunántúli Intézete.) Bp. 1964. 238. 11,1 PÁL — Bírósági részleg — Űrbéri iratok, Hirics 1808. május 1-én kelt szerződése. 111 A táblázatot Ruzsás Lajos: A baranyai parasztság élete és küzdelme a nagybirtokkal 1711— 1848. Bp. 1964. 136—137. alapján állítottam össze.
