Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 13 (1968) (Pécs, 1971)

Helytörténet - Kőhegyi, Mihály: Baranyai jobbágysérelmek. Dráva menti községek kérvényei az 1848-as országgyűléshez

BARANYAI JOBBÁGYSÉRELMEK 231 mintha csak s kizárólag Bécstől várhatna javulást a jobbágyság."' A galíciai események hullámai még alig ültek el, amikor 1847. november 12-én a király ünnepélyesen megnyitotta az országgyűlést, melynek alsótábláján Pest megye egyik küldöttjeként Kossuth Lajos is helyet foglalt, aki az országgyűlés kezdetétől az ellenzéknek vezére lett.

6(i Ekkor még semmi sem jelezte, hogy ez a gyűlés a rendiség utolsó országgyűlése lesz, az egységes magyar nemzetet megteremtve, annak sokszázados reményeit alkotmányos úton, forradalomtól támogatva végre-valahára meg fogja valósítani. Az országgyűlés kezdeti szakaszán azonban inkább konzervatív túlsúlyról lehetett beszélni.'

17 A követek az alsó táblán nem egyéni pártállásuknak, elgondolásuknak, hanem a kezükbe adott utasításoknak megfelelően foglaltak állást egyes kérdésekben. Saját elképzelésük felvetéséről aránylag ritkán lehetett csak szó."

8 A megyék különbözőképpen kívánták megoldani az úrbér kérdését. Mindössze 7 megye (Gömör, Liptó, Nyitra, Pozsony, Szabolcs, Trencsén. Zólyom) utasításában találjuk az állam közbenjöttével, tehát állami támogatással eszközlendő örökváltság követelményét. A közbülső megoldást keresők mellett 8 megye — közöttük Baranya és a szomszédos Bács — mindenféle kötelező, a földesúr akaratától független megváltási törvény ellen nyilatkoztak, tehát az 1840. évi törvény alapján óhajtottak maradni, sőt egyesek kifejezetten ragaszkodtak a »szabad alku«-hoz.

C9 Az úrbéri kibontakozás kérdése tehát az utasítások szerint is siralmasan indult az országgyűlés tárgyalásai során. Joggal jelenthette hát m Ferenczi Zoltán: B. Wesselényi Miklós kiadatlan levelei Kossuth Lajoshoz. Bp. 1903. — Ferenczi Zoltán: B. Wesselényi Miklós levelei Vörösmarty Mihályhoz. Irodalomtörténeti Közlemények, 1900. 361. — Szádeczky Béla: Báró Jósika Sámuel erdélyi kancellár (1805—1860.) Kolozsvár, 1912. 06 Bellaágh Aladár: Visszaemlékezés az 1847—48iki országgyűlés megnyitására. Magyaroszág, 1907. nov. 7. — Kovács Lajos: Az 1847-iki országgyűlés megnyitása. Budapesti Hírlap, 1881. 106. sz. 67 Az 1847. évi november 7-én megnyílt országgyűlésre egybegyűlt NM. Fő- és T. Rendek névsora és lakásaik. Pozsony, 1847. — Vahot Imre: Az utolsó pozsonyi országgyűlés legtöbb tagjának jellemzése. In Vahot Imre szerk.: Országgyűlési emlék. Politikai, történeti és szépirodalmi almanach. Bp. 1848. 45—57. 08 Irinyi József: Az országgyűlés rendezéséről. Pest, 1847. — Prónay Sándor: Az országgyűlés elrendezéséről. Pest, 1830. — Szalay László: Évenkinti országgyűlés, s utasítási rendszer. Pesti Hírlap, . 1897. febr. 21, 28, márc. 7. — Székely József: Kossuth és a parlamentarizmus. Egyetértés, 1886. 85. sz. 09 Szabó István: Kossuth és a jobbágyfelszabadítás. Századok, 1952. 561. 70 Horváth Jenő: Blackwell A. F. angol ügynök magyarországi küldetései. Budapesti Szemle, 1902. II. 107. Blackwell angol diplomata a pozsonyi országgyűlésről, hogy amíg Európában valami rendkívüli dolog nem történik, aligha fognak ebben az ügyben eredményre jutni.

70 A derék angol talán álmában sem gondolt arra, hogy alig két hónap múlva a forradalom vihara rázza meg hazánk politikai életét és a jobbágyfelszabadítás ólomlábakon mozgó kérdését egycsapásra megoldja. Az országgyűlés akadozó tárgyalásai közben sűrűn érkeztek forradalmi rezdülésekről hírek.

71 Szicíliában forrongások kezdődtek,

72 a felsőausztriai és stíriai osztrák tartományokban parasztlázadás tört ki, a francia forradalom pedig lemondásra kényszerítette Lajos Fülöpöt.

73 Mindez nagy lökést adott az ellenzéki követek tevékenységének és egyúttal megbénította a konzervatívok cselekvését, letörte ellenállásukat. Az alsótábla március 6-án lefolytatott úrbéri vitája ugyan még arról tanúskodik, hogy az úrbéri viszonyokból való kibontakozás kérdése hosszas huzavona után lényegében egyhelyben topog/'* ám a győztes bécsi forradalom híre,

75 a rettegett és örökkévalónak hitt Metternich elkergetése,

7

" fejvesztett menekülése,

77 végső kifejlése felé sodorta a jobbágyfelszabadítás ügyét. Március 14-én a kerületi ülésben, melyen Kossuth bejelentette Metternich bukását, Szentkirályi Mór, a kerületi ülés választott jegyzője, aki néhány nappal ezelőtt az örökváltság törvényjavaslatának megszövegezésére kapott megbízatást, most előhozta az ügyet,

78 ámde a másnap Bécsbe utazó küldöttség felirati javaslatának tárgyalása minden más tárgyalást háttérbe szorított.

79 így azután a március 15-én reggel 71 Egyedül a konzervatív Fiáth Ferenc gondolta, hogy az eseményeknek nem kell különösebb jelentőséget tulajdonítani. Báró Fiáth Ferenc: Életem és élményeim. Bp. 1878. II. 92. 72 Kovács Lajos: Gróf Széchenyi István közéletének három utolsó éve 1846—1848. Bp. 1889. II. 41. — Kónyi Manó: Lónyay Menyhértnek 1847/8-i naplója. Budapesti Szemle, 1896. 86. k. 23. 73 V. Waldapfel Eszter: A forradalom és szabadságharc levelestára. Bp. 1950. 87. '"' A vita: Budapesti Híradó, 1848. márc. 7., 8. 75 Pozsonyi levél március 14-ről. Pesti Hírlap, 1848. március 18. 16 Bibi Viktor: Metternich der Dämon Österreichs. Leipzig—

Wien, 1936. — Cecil Algernon: Metternich, 1773—1859. London 1933. — Groos K.: Fürst Metternich. Stuttgart—Berlin, 1922. — Herman Arthur: Metternich. London, 1932. 77 Molnár Erik szerk.: Magyarország története. Bp. 1964. I. 484. — Srbik Heinrich Ritter v.: Metternich, der Staatsmann und Mensch, I—

II. München, 1925. 78 Pesti Hírlap, 1848. márc. 18. 79 A szöveg már március 3-án elkészült, ám módosításokat még ezután is javasoltak az egyes követek. A felirat szövegét a 122. számú országgyűlési röpív tartalmazza. Széchenyi módosítását Spira György: 1848 Széchenyije és Széchenyi 1848-a. Bp. 1964. 345—350.