Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 13 (1968) (Pécs, 1971)

Helytörténet - Kőhegyi, Mihály: Baranyai jobbágysérelmek. Dráva menti községek kérvényei az 1848-as országgyűléshez

BARANYAI JOBB ÁGYSERELMEK 229 fizetési haladék,

39 az ún. kistized eltörlése,''" továbbá a len- és kender-kilenced szokásának módosítása,

41 a robotmunka 20, illetve 10 krajcáros megváltási öszegének aránylag alacsonyra való megállapítása,''

2 a hosszú fuvar eltörlése, illetve robottal való pótlása,'*

3 az adózásra, tartozásokra és szolgálatokra a földesúrral történő örökös kötés engedélyezése''''; mindezek vitathatatlanul fontos eredmények, de magukban véve még nem alkalmasak arra, hogy döntő módon javítsanak a jobbágy helyzetén, ha a dézsmaszedés és robotolás rendszerének megváltoztatása csak papíron létezett. Legjelentősebb előnyt csak a legelőelkülönítésről és tagosításról szóló törvény jelentett a jobbágyságnak. Mérlegre téve most már az 1832—36-os országgyűlés jobbágy védelmét célzó törvényeit, láthatjuk: a reformbarát törvényhozóknak valóban az volt az igyekezetük, hogy a Mária Terézia-féle urbárium hiányosságait pótolják és a szabályozatlanság nyújtotta lehetőségekkel visszaélő földesuraknak túlkapásait egységesen szabályozzák. Sajnálatos módon azonban egyes esetekben magukban a törvényszövegekben voltak olyan részek, amelyek ellentmondásait újfent ki tudták használni a földesurak. Ezek a szakaszok miaudén bizonnyal Deákék és Kölcseyék akarata ellenére kerültek a törvényszövegekbe.

45 Ami azonban a leglényegesebb volt: a jót célzó törvényhelyek hatásának érvényesülését sok esetben és sok helyen a végrehajtás gondatlansága, illetve részrehajlása akadályozta. Mindent összevetve megállapítható, hogy az 1832—36. évi országgyűlés törvényei a jobbágyság helyzetén aránylag keveset javítottak, inkább csak a jobbulás lehetőségét teremtették meg. Az 1839/40. évi országgyűlésen végre a magyar törvénytárba került a szabad egyezségre bízott önkéntes örökváltság, amit az előző országgyűlésen elbuktattak.

46 A magyar jobbágyság felszabadítása felé ez jelentette az első komoly lépést. Akár akarta az udvar és az uralkodó osztály, akár nem, a gazdasági átalakulás egyre kikerülhetetlenebbé vált.

47 A kormány politikája ebben az időben egy olyan szakaszhoz érkezett el, amelyben Bécs részéről az ellenzék agitációját mérsékelt reformokkal, de a rend39 1836 :IV. te. 12. §-a. 40 1836 :VII. te. 4. §-a. 41 1836:

VII. te. 2. §-a. a 1836 :VII. te. 5. §-a. 43 1836 :VII. te. 7. §-a. 44 1836:

VIII. te. 2. §-a. « p

resz

iy Elemér: Kölcsey és Deák. Pesti Hírlap, 1938. 202. sz. '

,0 1840. országgyűlésen alkotott törvény czikkelyek. Pest, 1840. 47 Konkoli Thege Pál: 1840-dik évi országgyűlés. I—II. Pest, 1847. szer lényeges elemeinek megtartásával akarták közömbösíteni.

48 így történt azután, hogy a jobbágyvédő irányzatnak sikerült kiharcolni az önkéntes örökváltság törvénybe iktatását. Hamarosan kiderült azonban, hogy a kormánynak és a konzervatív nagybirtokosoknak kár volt az örökváltság e formájától annyira berzenkednie ós ellene évek során át harcolnia. A gyakorlat ugyanis azt mutatta, hogy a jobbágyok nem tudtak élni az örökváltsággal. Nemcsak azért, mert a földesurak tetszésük szerinti magas árat szabhattak a váltságért, hanem elsősorban azért, mert az országban leküzdhetetlen pénzszűke uralkodott és pénzkölcsönhöz jutni éppen a jobbágynak sikerült legkevésbé.

40 Nagy Károly, gróf Batthyány Kázmér jószágkormányzója, a maga idejében feltűnést keltő, de névtelenül megírt könyvében egy esztendő után azt állapította meg, hogy az örökváltság nem akar mozdulni, mert a törvény nem adott pénzt a jobbágynak s nem adott szorgalmat, hogy pénzt keressen.

50 Erdélyi János évek múlva seim tudott mást megfigyelni, mint hogy »az örökváltság eredményét kevesen használhatják, mivel a jobbágyság legnagyobb részben pénztelen s nem mindenik földesúrnak van kedve ingatlan földbirtokát ingó vagyonná átváltoztatni, két év alatt csupán 7 község váltotta meg magát.«

51 Az Antiúrbérváltság írója pedig még 1846-ban is »írott malaszt«-nak mi48 Wertheimer Eduárd: Der ungarische Reichstag von 1839—40. (Nach ungedruckten Akten). Pester Lloyd, 1901. január 26—27. sz. — A gyűlések anyaga: Fels. Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyares Csehországok e néven ötödik apóst. Királyától szab. kir. Posony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország közgyűlésének jegyzőkönyve. I—

III. Pozsony, 1839—1840. — Ballagi Géza: Az 1839/40diki országgyűlés visszhangja az irodalomban. Bp. 1890. 49 Jellemző például, hogy Pest megyének — Fáy András előterjesztése nyomán — 1839-ben a megyei takarékpénztár felállításáról hozott határozatában ezeket olvashatjuk: »Falukat lehet bejárni nálunk, míg egy parasztgazdára akadunk, kinek csak száz pengő forintnyi félretett tőkepénzecskéje is volna... szűk termés vagy balcsapás esetében az éhenhalástól csak úgy bír menekedni, nemcsak földtelen zsellér, de legtöbbnyire házhelyes gazda is, hogy vonó marháját, juhát, szőlőjét vesztegeti el, vagy lelketlen uzsorásoktól szed fel nagy kamatokra pénzt kölcsön, mit esztendőkön keresztül is alig bír kínosan visszafizetgetni...« Fenyvessy Adolf: A Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület ötven éves története 1839— 1889. Bp. 1890. I. számú melléklet. — Szabad György: Hitelviszonyok. In: A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában. (Szerk. : Szabó István) Bp. 1965. 184—245. 50 [Nagy Károly]: Daguerréotyp. Pozsony, 1841.105. 51 Erdélyi János: Nemzeti iparunk. Pest, 1843. 133—134.