Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 13 (1968) (Pécs, 1971)

Néprajztudomány - Dankó, Imre: Újtípusú kutak Pécsett és környékén

202 DANKÖ IMRE közvetlenül felhasznált anyagok közé. Igen leleményes módon, gazdag változatban használják fel. A legkülönfélébb építőelemeket (betonoszlopok, betondeszkák, gyűrűk stb.) házilag, maguk készítik belőle.

4 Itt, ezekkel az újtípusú kutakkal kapcsolatban is hasonló a helyzet. A pécsi és Pécs környéki kutak új típusú vízhúzó szerkezeteiben új anyagok, a technika korábban ismeretlen, jobban mondva a népéletben el nem terjedt mozzanatai, eredményei felhasználásának lehetünk a tanúi.. Ezek az új vízhúzó szerkezetek új anyagból (vas) magasfokú technikai felkészültséggel készülnek. A képeken is bemutatott vízhúzó típus az emlékezet szerint a századfordulón jelent meg először a pécsi bányásztelepek kútjain. Az azóta eltelt hat évtized alatt általánosan elterjedt és sokban módosult. A legkorábbi példányok egyetlen, mélyen a földbe ásott, de különlegesebben meg nem erősített, a kút kávája magasságában körülbelül 45°-ban meghajlított vasrúdból, csődarabból vagy sínből állottak. A hajlított rész végén beágyazott egyszerű csigával, amelyen át kötelet vezettek egy, a hajlításnál, tehát a káva magasságában elhelyezett, a nyélhez erősített kerékhez. Ez a kerék hajtás közben a tengelyére tekerte a kötelet. A tekerés irányától függően aztán a kötél végére erősített vödör vagy fölfelé vagy lefelé mozgott. Az eltelt idő alatt ezen az alapon több változás, módosítás történt. Ma a legkimunkáltabb darab már betontőkével megerősítve áll a földben. A nyél a méghajlítás alatt csapágyakon elfordítható, a kerékhez kisebb-nagyobb fémtengely járul, amire kényelmesen tekeredhet fel a vékony drótkötél. A kerékhez szerelten alkalmaznak egy kilincskereket is, hogy a vödör ne zuhanhasson le, a tengelyre feltekert kötél ne szaladhasson meg. Ennek a szerkezetnek a tartására, a nyél vagy rúd mégha jlítása alá, külön tartó vázat szerelnek. Az így kialakult vízhúzó szerkezet teljes egészében vasból készül. Ez a fajta vízhúzó szerkezet nem új végső fokon a népi technikában. Alapja egy módosult hengerkerék, ami az úgynevezett kerekeskutaknak is szerkezeti alapja. A kerekeskutak egyszerű, fából készült hengeréhez és sokszor fából készült kerekéhez viszonyítva itt új egyrészt az, hogy a hengert és a kereket technikailag jobban egyesítették, összeszerelték, azonos anyagból készítették. Ezáltal kisebbé vált, lehető volt nem a kút szája fölött elhelyezni. Üjítás egy kis átmérőjű csiga közbeiktatása, melynek a mozgatása a nagyobb átmérőjű kerék segítségével igen könnyűvé teszi a vízhúzást. Teljesen új mozzanat és leginkább árulko4 Dankó Imre: Házformák Hajdúnánáson. Ethnographia LXXV. (1964.) 58—94. Csiga K

öteliengely Съарадц ЦЦ| \ T—-—

~- КШм*еък*гек iaLpcsapaqíj eionlab A pécsi-pécskörnyéki újtípusú kút, illetőleg vízhúzó szerkezet hátulról dik a civilizáció vívmányainak, a technika eredményeinek széleskörű elterjedéséről, népi felhasználásáról az, hogy sok nyél vagy rúd elfordítható. Ez vagy közvetlenül a betonláb fölött vagy kissé magasabban alkalmazott csapágy (talpcsapágy) segítségével lehetséges. Nagy haszna van, mert a vödörből a vizet nem a kút szája fölött kell átönteni edényekbe, hanem kényelmesen a föld felett. Ráadásul még olyan magasságban is — mert a vödör magassága könnyen szabályozható, állítható — ahogy az egy adott helyzetben a legkényelmesebb, legkönnyebb. Ez az elfordíthatóság nagymértékben veszélyteleníti a kút kezelését és igen jelentős mértékben [megkönnyíti a kerti locsolást. Ugyanis locsolás helyett árasztanak. Az elfordítható kútrúd segítségével könnyen öntik a kimert vizet az elosztócsatornákba vagy éppen egy, a kút közelében elhelyezett tartályba. Az új kúttípus kialakulása, fejlődése és elterjedése érdekes társadalmi összefüggéseket mutat. Az a körülmény, hogy bányász lakosság körében alakult ki, a bányatechnika fejlődése következtében módosult, fejlődött és hogy az