Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 13 (1968) (Pécs, 1971)

Néprajztudomány - Zentai, János: Két adat Ormánság népének régi életéből. Almabor és almaecet készítés – Külü

KÉT ADAT ORMÁNSÁGBÓL 193 A sajtár egy dongás faedény volt. Két átellenes dongája meghosszabbítása képezte a fogantyút. (Neve: fertájos, — az akó negyed része (innét a neve), tehát kb. 14 1 űrtartalmú. (9. k.) 9. Sajtár — fertájos. (Rekonstrukció-terv: Zentai, iajz: Monori.) Egy adat Szaporcáról is, a nyomórudas sajtó bizonyára még kezdetlegesebb formájáról. Ez az adat ugyanazon adatközlőtől (Pál Lajos) való, mint a járgánykezdemény-törő. Azzal kapcsolatban használták. Ez is lényegében egy vályúszerűen kivájt rönk, a törkölyláda négy darab deszkából van összeállítva. Minthogy e szerint rések nincsenek, a deszkákat kifúrták, hogy a lé kifolyhasson. Nyomórudas sajtóról emlékezik meg (be is mutatja képen) VAJKAI (p. 3ö2. 1907.) A sajtók fejlettebb fokát képviselik a csavaros rendszerűek. A kisebb méretűek egycsavarosak, (10. k.) de ahol iparszerűen űzték az almatörést, sajtolást ott alkalmazták a kétcsavarosat is. A csavaros sajtó alsó részének — tehát a tulajdonképpeni sajtolónak — szerkezete teljesen megegyezik a ínyomórudaséval. Minthogy a nyomószerkezet itt egybe épült a sajtóval, van még egy felsőrész is. Ez pedig a következő: az alaprönkre, az alsófára, két végén egy-egy felfelé álló erős gerenda van szerelve. Ezeket ifelül egy ugyancsak erős gerenda köti össze. Ebbe a felső fába van belefúrva a csavarmenet, tehát ez a csavartok. Ebben forog a csavarorsó. Az emelőrúd helyett itt ez gyakorolja a nyomóerőt a törkölyládában lévő falapra, melyet gyakran pap-nak neveznek. A csavarorsó közepe táján tehát a felsőfa alatt, ahol már csavarmenet nincsen vagy lyukak vannak fúrva az orsóba vagy vaskarikák vannak erősítve. Ezekbe beledugnak egy rudat, gyakran elhasznált kocsitengelyt, s ennek segítségével forgatják a csavarorsót. (Alul-hajtós rendszerű!) A felsőfa gyakran nem volt rögzített, hanem forgatható a két oldalfában. Ez azért volt előnyös, mert ha ürítették a törkölyládát, nem kellett a csavart teljesen felhajtani, hanem a felsőfa által félre lehetett billenteni. Ez a billenő főfás rendszer. Ilyen volt a kómesi egy-orsós, az adatközlő apjának saját készítménye. A Drávapiski két-orsós, rögzített főfás volt. Ezek a csavarorsós sajtók — prések — különben borvidékeinken legtöbbnyire általánosak. A kisebb sajtókat könyebb volt egyik helyről a másikra vinni. Használaton kívül így beállíthatták száraz helyre is. De a több mázsa súlyú kétorsósakat bajos lett volna ide-oda szállítani. Ezeknek állandó helyük volt. A drávapiskiit — az adatközlő emlékezete szerint — nagy teknővel fedték le, amikor nem használták, így védték az eső eillen. A bogdásai fölé kis tetőt szereltek. (11. k.) A megtört almát ezeken a satókon satóták le. A kisajtolt léből lett azután a bor vagy ecet. A visszamaradt törmelék, melyből a levet kisajtolták: a törkő (törköly). Ezt disznókkal etették meg vagy ha túl sok jött össze a trágyagyadombra szórták. Sajtója persze nem volt mindenkinek. A kisebb mennyiségű házi szükségletű bor készítésekor vagy kölcsön kértek egy könnyű sajtót vagy elvitték egy ismerőshöz, ott sajtoltak. Magától értetődő, hogy a nagyobb, iparszerű törőknél már díjazásért történt a munka. Az almatörésért, kisajtolásért, általában a lefolyt lé tized részét szokták adni a gazdák a törő tulajdonosának. Drávapiski, Zaláta esetében határozottan ezt állítják. Viszont a kémesi adat10. Egyorsós almasajtó. 11. Kétorsós almasajtó. Okorág. Bogdása.