Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 13 (1968) (Pécs, 1971)

Néprajztudomány - Bosnyák, Sándor: A moldvai csángók mondáiból

174 BOSNYÁK SÁNDOR 24. Az ördög nyoma. Egy fijatal menyecskének az embere elment katonának. Elment katonának. Hát nagyon szerette a férjit a menyecske és mindig gondolkozott, gondolkozott, hogy hát hogy lehetne ö meg. A katona ugye hát nem ment haza. Hát annyira, hogy megjelent estelente otthon a katona. Megjelent — és beszélgetett az emberivel, mongyuk úgy, hogy az embere vót, de közbe az ördög vót. És asz monta, hogy — egy másik szomszédasszonnak asz monta, hogy — hazajárt az ember éjcaka. — Hát ne beszéj. — Hazajárt — aszongya —, beszélgettem vele, iminden. Hát eccer es így, máskor es így. Aszongya az öregasszony,, hogy : — Hát tényleg — aszongya — hát mindenkor hazajön hozzád — aszongya —, hát mért nem áll meg egy nap, hogy lássuk meg mink es. — Nem — aszongya — csak hazajött este és megyén vissza. —• Na — aszongya — tudod mit csináj? Szitáj hamut az ajtó nyílásba, szitával, ne taposs rajta, szépen szitáj hamut — aszongya —, és mikor bejön aszongya — akkor lássuk meg a nyomát. Hát akkor megint bejött az ördög ahhoz a menyecskéhez, îmegint beszégettek. Na az ördög elment, akkor a nyoma ottmaradott a hamuba. De az egyik lába lúdláb vót, a másik meg emberláb. Na erről megismerték, hogy az ördög. Na akkor asz monta az öregasszony: — Na most (mást csinálunk. Hosztak egy orsó fonalat, akkorát, hogy hát az meggyig megy, az az ördög? Aszongya, — tővel gombolja be a ruhájába. Ez odament, az asszony, ugye beszélgettek, begombolta a ruhájába a tővel. Az orsó fel vót helyezve szépen. Amikor ment el, akkor a cérna ment utána. Övitte a cérnát. Akkor bement a cérna a kócslikon a templomba, s amikor ők odamentek, benésztek a templomba, akkor az ördög az oltár felett vót és rágott egy emberfejet. Máris György 25. Az ördög halála. Ászt a tojást, ami a tyúkná a lekküsebb tojás, akkor ászt hordozza kilenc hétig a hónya alatt, az kikel és abból lesz egy ördög. Akkor annak az ördögnek parancsolhat mindent. Akkor parancsolt az örödögnek, hordott pénszt, hordott észt, ászt, mindent. Jól meggazdagodott az ember. Na akkor asztán mi csinájj

on, hát többet nem vót mit hordani, akkor az ördög megölte vóna az embert, de így má hogy mogmentőggyék az ördögtől az az ember, akkor ászt monta, hogy csinájjon telefont* homokból. S az ördög ászt nem tudott csinálni a homokból. Akkor kihasatt az ördög, s így mekszabadult az ember az ördögtől. Máris György 26. Az ördögök muzsikája. Egy bácsi mesélte, hoty hát ő lefekütt a fészerbe a kocsiba. Tizenkét óra előtt hát hallja, hogy rikojcsa neki: — Ferenc, Ferenc, Ferenc, gyere ki, gyere ki ! Hát ő felugrott a kocsiból kiment. Ott az ajtójuk előtt vót egy nagy árok, ilyen vízmosás. Mikor kimegy oda az árokhoz, hát ott annyira zenélnek, zenekar van ottan, trombitások, hát ő — azok a zenészek mentek elől és ő táncolt utánuk. Vitték, addig vitték, ameddig a kakasok nem szóltak. Amikor a kakasok rnekszólaltak,' elment körülbelül olyan két kilóiméterre. Akkor megebredt, hát az erdő szélin van egy árokpartyán, csupa víz, ki vót merülve, mektáncoltatták az ördögök. Polgár József 27. A lidérc látogatása. Vót egy ember, sok gyereke vót. Vót vagy öt gyermeke. Az asszonyát úgy hittak, Marikának. Nem akart dógozni menni sehova. Lusta ember vót. Az asszony szegény búsult, örökké monta neki: —• Anti, menny el valahova, keressél valami dogot. Dógozzunk, me nincsen mibül megéljünk. Gyerekeink sokan vannak. Valamerre mennyen — örökké monta. — Há hova mennék én el? Hol kapjak én munkát magamnak? Nem találok sehol. —• Mennyen Anti, valahol talál. Na, egy este asz mongya: — Na asszon — aszongya — készíccs fel engem éccaka — aszongya — me én hajnalba megyek, megyek dógozni. Akkor az asszony megörül. Feltarisznyázta szépen, felkészítette. Mikor hajnal vót, aszongya: — Na immá én elmegyek — aszongya — dógozni. — Jó van. Elbúcsúzott, elment, az asszon kikísérte. Mikor kikísérte, olyan szép csillagos üdő vót, szép hódvilág. Csendes üdő. —• Na — aszondja az asszon — hála Istenné^ immá elment — aszongya —• visszamegyek, lenyukszom a gyerekek mellé. Lenyugodott a gyerekek mellé. Nem tőt belé két óra, há nyílik az ajtó, jő bé. * T. i. drótot. ]