Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 13 (1968) (Pécs, 1971)

Néprajztudomány - Bosnyák, Sándor: A moldvai csángók mondáiból

A MOLDVAI CSÁNGÓK MONDÁIBÓL 171 Eredetmondák 1. A világ teremtése. Amikor az Isten teremtette a fődet, akkor hát az ördögvei ketten vótak. Az ördögvei ket­ten vótak és lekűtte az ördögöt a tenger fene­kire, hogy az ördög hozzon ki fődet. Akkor lement a tenger fenekire és markolt fődet, dehát amíg kijött, addig kimosta a markából a víz, nem lett főd. — Na hosztál-e? — aszongya. — Hát nem hosztam — aszongya —, kimosta a víz a kezemből. — Jó van, menny vissza — aszongya — hozzá. Akkor megint visszament, akkor se hozott, akkor se vót. Hát akkor még harmadikszor visz­szakütte, hogy akkor hozzon fődet. Na de hát akkor se hozott, mert a markából kimosta a víz. Na de hát asz monta az Isten őszencsége, hogy: — A körmeidet kapard ki. Kapard ki a kör­meidet, má hosztá fődet — aszongya — hosztá a körmeid koszt. Na akkor kikaparta a körmei közül a fődet, akkor lett egy kevés főd. Akkor az Isten el­keszte nyomkodni, nyomkodni, hat napig. A hat nap akkorát nyomkotta, hogy egyik lábát re ja tehette arra a kevés fődre. Na akkor az a főd mindig nőtt, nőtt, nőtt, nőtt tovább. Hát megent hat napra annyira nőtt, hogy hát ők ketten le tuttak fekünni. És mikor lefe­küttek este, akkor jött a hetedik nap, hogy megpihennyenek. Akkor lefeküttek. Hát az ör­dög mit gondolt magába, —- mos már főd is van és akkor az Isten őcsencségit belöki a vízbe, hogy fullaggyon el a vízbe —. Lökte, lökte, s lökte, egész hosszú éjen lökte. Arnennyiszer lök­te,, annyira nőtt a főd utána. Nőtt a főd, nőtt a főd, de az Isten őcsenesége nem esett bé a vízbe. Na de akkor, hát reggé felébrettek, fel­keltek. — Na — aszongya az Isten őszencsége —, hát mit csinátá az éjjel — aszongya — mindig lökdöste — aszongya — nem tuttá alunni? — Hát dehogynem, tuttam — aszongya —, de olyan rosszul feküttem — aszongya —, mindig foroktam — aszongya. — Jó van — aszongya — mos má van hely, má megnőtt a főd. Hát, hogy megnőtt a főd, most asz mongya, hogy mos má ember es kell a fődre. — Hát csak csinájj egy embert — aszongya az ördögnek az Isten őszentcsége —, csinájj embert. — Hát csinálok — aszongya. Megrúgott egy gaj fődet, lett egy béka be­lölle. A béka ugrálni kezdett. Akkor az Isten őszencsége es megrúgott egy gaj at, abból lett egy ember. Na akkor az embervei elkezdett be­szélgetni. Beszélgettek ottan, akkor osztán, így mongyák, hogy így lett az ember a fődre. Máris György 2—4. Miért reng a főd? Asz mongyák az öregek, hogy négy angyal tárcsa a fődet. Akkor, mikor a négy angyal meg­fáradnak, s mikor változtassák meg a vállikot, akkor reng a főd. így hallottam az öregektől. Máris György A fődet három angyal fogja s mikor átváto­zódnak azok az angyalok, akkor mozog a főd, akkor van a fődrengés. Másik angyalok mennek helyettük, leváltyák egymást. Gyurka Mihályné Azért reng a főd, hogy három cethal a világot tárcsa, s azok amikor megmozdulnak, akkor reng a főd. Dehát igaz legyen-e, nem-e, én ezt halltam, s ennyit tudok mondani. Simon Józsefné 5—6. A csobán kapcája. Ügy szokták mondani, hogy vót egy juhász és a juhásznak megvizűt a lábán a kapca. Akkor ő kiteregette a tüskékre a kapcaj it és akkor, há nem akartak száradni meg a kapcáji. Akkor mekfenyegette a bottyával a Hódat és a Hód felszipta a juhászt, birkástól, mindenestől. Azóta ott áll a juhász a Hódba a birkákval együtt. Máris György Asz monták az öregek, hogy a csobán elment éjjel legeltetni a juhait s akkor kiterigette a kapcájit egy csipkebokorra, s nem akart szá­radni s akkor káromkodott, hogy métt nem süti a Hód. Akkor aszonták, hogy a Hód felszipta birkástól, juhostól, mindenestől a csipkebokor­ral ászt a csobánt. Dávid Illésné 7. A villámlás oka. Asz monták, hogy a sárkán hordozza a felhő­ket, akkor asztán a zörgés, a farkával hajcsa szét a felhőket és akkor szétszórja az esőt, ak­kor esik az eső. A nagy villámlások, a farkával, mikor így csapkod ide-oda. Az öregek így mon­ták. Л ; Máris György

Next

/
Oldalképek
Tartalom