Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 13 (1968) (Pécs, 1971)
Néprajztudomány - Sarosácz, György: Baranyai délszláv népszokások. II. Temetkezési szokások a sokacoknál és bosnyákoknál
BARANYAI DÉLSZLÁV NÉPSZOKÁSOK 165 Ovde pocivá u miru Bozjeim Jaga Hosu Rodj. Ferkov 1919—1960. Laka joj zemlja bila! Ja sam u zivotu svakome, svako dobro htela. Iznenada je mené mladu, Zemlja cvijetom pokrila. S Bogom mili muze i sinovi. Mi cemo se snaci u nebeskoj basci. Spornen podigli muz Stipo i sinovi. Itt nyugszik Istennél békében Hosszú Ágnes. Született Ferkov. 1919—1960. Könnyű legyen neki a föld! Én életemben mindenkinek, minden jót akartaim. Váratlanul engem a föld, P'iatalon virággal takart. Isten veletek kedves férjem és fiam. Mi még a mennyek kertjében találkozunk. A sírkövet állíttatta férje István és fiai. (Versend) Ovde pocivá u miru bozjem Kata Kovac Zivela 28 god. Umrla je 1949. god. 1. aprila U crnoj zemlji telő imoje véne U rajskoj basci cvice bérem Dolazi te cesto mome grobu Tu je vasa cerka daleko u roblju Spornen od аре i marne Zalu te braca Laka ti zemlja! Itt nyugszik Istennél békében Kovács Katalin Élt 28 évet. Meghalt 1949. április 1. A fekete földben porlad az én testem, A mennyek kertjében a virágot szedem A síromhoz gyakran gyertek, Messzi rabságban van itt a lányotok. Emlék apától és anyától. Gyászolják testvérei. Könnyű legyen néked a föld! (Versend) Ovde upociva Marko Koblar Zivio je 38 godina Umro je 17. Veljaca 1950 godine Ko kod prodje pokraj groba moga, Nek se seti moga mladog dóba Nek se seti moga dobra dila Ko ja i spornen ostavljam svima Ovaj spomenik je zadnji dar od moje zene i od moje djece. Itt nyugszik Koblár Marko. Élt 38 évet. Meghaut 1950. február 17. Bárki elmegy a sírhalmom mellett, Az én fiatal éveim jussanak eszébe, Emlékezzen az én jó tetteimre, Amelyet mint emléket hagytam mindenkinek. Ez sírkő utolsó ajándék az én feleségemtől és gyermekeimtől. (Monyoród) Ovdje pocivaju u miru bozjem Markovié Duka i Pero Umrli su, Duka u 9. godini 2 marta 1945. Pero u 11. godini 5. marta 1945. Mili apo i mamo! Nemojte tugovati ni suze roniti Bog nam je to sudio Kao drvo koje gubi usee svoje tako si majko izgubila sinove svoje Bogu se molite za nas Ovdje cemo doeekati Vas. Spornen od ape i mame. Mi smo ovdje u Bozjoj basci dva brata, koje nas ubila granata. Itt nyugszanak Istennél békességben Markovics György 9. évében, 1945. március 2. Péter 11. évében, 1945. március 5. Kedves apám és anyám! Ne bánkódjatok, könnyeket ne hullassatok. Isten rendeltetése volt ez. Mint a fa, amely leveleit elhullatja, Ügy hullattad el anyám a két fiadat. Értünk Istenhez imádkozzatok. Itt megvárunk benneteket. Emlék apától és anyától. Mi a két testvér itt vagyunk Isten kertjében, akiket a gránát ölt meg. (Monyoród)
