Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 13 (1968) (Pécs, 1971)

Néprajztudomány - Sarosácz, György: Baranyai délszláv népszokások. II. Temetkezési szokások a sokacoknál és bosnyákoknál

162 SAROSÁCZ GYÖRGY talok sírkeresztjére néha öt díszkendőt is tettek. Napjainkban is megvan a drávaimenti sokacoknál a díszkendő, selyemkendő és selyem-kötény felszegelése, a bosnyákoknál és néhány isokac faluban már csak a korosztályokat jelző díszkendőket találjuk. A fejviseleti díszek felszegelése a 30-as évek táján a népviselet eltűnésének a kez1 étével lassan eltűnik. A templomi keresztre a sokacok és a bosnyákok egyaránt díszkendőt kötnek. Ezeket a díszkendőket a szertartás befejezése utána pap és a kántor kapja. A szertartás befejezése után a temetőben a megboldogult kikísérők a sírok között szétoszlanak. A hozzátartozók és a rokonság a sírgödör elhantolását megvárják, majd valamennyien letérdepelnek és hangosan imádkoznak. Nagy fájdalom esetén mégegyszer elsiratják: »Hogyan térjünk otthonunkban, amikor a szobánk üres?« С— Kako cemo doma poci, kad nam sóba prazna?) Hazaérve a drávamenti sokacoknál és bosnyákoknál a halotti tort főző asszonyok egyike megkérdezi: »Mit üzent a koma, nagymama, nagynéni stb? (— Sta nam je prorucio кит, bába, ujna itd.?) ^Együnk, igyunk és vidámak legyünk! (— Da jedemo г pijemo, da se veselimol) A ház küszöbét addig senki nem léphette át, amíg kezet nem (mosott. A drávamenti sokacok a kézmosó vízbe egy forró téglát, a bosnyákok és a falusi sokacok parazsat tettek. Mohácson kezet cserépdarabbal mostak. Kézmosás után a kezet nem volt szabad megtörölni. A parazsat a háztető fölött kellett átdobni, hogy »tiszták és egészségesek legyenek«. A halotti tort komaasszonyok, a rokon és a szomszéd asszonyok készítik. Baromfi, vagy húslevest és töltöttkáposztát főznek, húst, kalácsot és fehér kenyeret sütnek. Amennyiben baromfit vágnak, annak mindig páratlan számúnak kell lennie. Mielőtt az asztalhoz ültek, gyertyát gyújtottak, felálltak és hangosan imádkoztak. Helyenkint a megboldogult helyét szabadon hagyták, imásodk az edényeket éjjelre nem szedték le az asztalról. Egy tányérban ételt, pohárban italt hagytak, hogy azokat a megboldogult hazalátogatása alkalmával üresen ne találja. Marázán az ételt és az italt még aznap a sírhalomra vitték ki. Amennyiben az étel és az ital az asztalról, avagy a sírhalomról eltűnt, »azt a megboldogult megette, illetve megitta«. A harmadik ételnél, rendszerint a töiltöttkáposztánál, ismét felálltak és hangosan imádkoztak, majd az evést tovább folytatták. Az asztaltól való távozás előtt ismét imádkoztak. Másnap reggel a közvetlen hozzátartozók és a rokonság néhány tagja a megboldogult sírjánál látogatást tesz. A látogatók mindig páratlan számban mentek. Németiben a látogatáson a sírásók is részt vettek. Egyes falvakban előbb a megboldogult lelkiüdvösségéért szolgáltatott misén vesznek részt. A sírhalomnál imádkoznak, majd azt beszentelik és távoznak. A sírokat a temetőben egész éven át, különösen húsvét, halottak napja előtt, és ha temetőnek új halottja van, akkor a szomszéd sírokat és a megboldogultat kikísérők hozzátartozóinak sírjait ugyancsak »felfrissítik«. A sírokra különböző virágokat, orgonát, örökzöldet, citrusfát, szilvát, cseresznyét, meggyfát és diót ültettek. A gyümölcsfákról azt tartották, hogy azok ültetésére azért volt szükség, hogy a temető gyermekei ne járjanak gyümölcsöt lopni. NaDJainkban virágot, örökzöldet és citrusfát ültetnek. Virágvasárnap alkalmával felszentelt barkát visznek ki a temetőbe, egyes falvakban nagycsütörtökön, másutt húsvét délutánján. A barkát a sírkereszt mellé tűzdelik. A halottak napját mindenszentek délutánján tartják. Ilyenkor az asszonyok, lányok, gyermekek koszorúkat és virágokat visznek. A sírokon a megboldogult lelkiüdvösségéért gyertyák égetése mellett imádkoznak. A férfiak este a pincékben (krvi vatajn — »vért jognak«) — bort isznak, és minden megboldogultért harangoznak. Az étel és az ital sírokra való kihordásának nyomait még megtaláljuk. Az ételt a sírhalomra, az italt a keresztnél, a megboldogult fejénél öntötték ki. A sírok látogatásakor a hozzátartozók szenteltvizet visznek magukkal. A sírhoz érve előbb a fakeresztet megrázzák, ezzel jelzik, hogy a megboldogultnak látogatója érkezett, majd letérdepelnek és imádkoznak. Távozás előtt a sírt beszentelik és sírkeresztet ismét megrázzák. Ezzel távozásukat jelzik. A temetőben lévő hozzátartozók rendszeres látogatásáról és sírkereszt megrázásából azt tartják, hogy a megboldogultnak a túlvilági élet így könnyebb. A módosabb gazdák a megboldogultak részére sírkövet állítanak. A sírkövet Pécsett, Siklóson, Mohácson és Mecseknádasdon készíttették. Egyesek a sírkőbe fényképet is rámáztatnak. A szöveget a sírkövekre 1930-as évekig szerb-horvátul írták, napjainkban már vegyesen.