Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1967) (Pécs, 1968)
Helytörténet - Parádi, Nándor: Két XVI. századi török miniatúra a mohácsi csata jelenlétével
KÉT XVI. SZÁZADI TÖRÖK MINIATŰRA A MOHÁCSI CSATA JELENETÉVEL P ARADI NÁNiDOR A magyar történelem tiragiükus és egyik legsúlyosabb következményű eseménye a mohácsa csatavesztés volt. A Mátyás halála után elkezdődött rohamos banyialtilás; a központosított állam szétbomlása, a főurak és a köznemesség hatalomért marakodása, a parasztháború leverése, a török elleni védekezés elhanyagolása és összeomlása a vereség árnyékát vetette előre. Ez a káros és bűnös politika az ország három, részire szakadását, hadszintériré válását, a, toraik hatalom, terjeszkedését, óniásii területeik pusztulását és elnéptelenediését, az önálló magyar államiság elvesztését okozta. A [mohácsi csata közvetlen előzményeit és a csata történetét, a korabeli magyar és törők források elemzésével több kutató részletesen feldolgoz! ta. Legutóbb éhhez a kérdéshez a régészeti kutatás szolgáltatott lényeges és eddig ismeretlen adatokat. Papp László a csata területén végzett ásatásának eredményéit is magában foglaló több tanulmányában a csata helyéről és történetéiről az eddig vallott nézeteiket néhány fontos kérdésiben módosította 1 . A csatáról alig egy-két koiraibeii ábrázolás maradt fenn. Közülük a legfontosabbat, Dselálzáde Musztaifa, I. Szulejmán szultán történetírójának .»Tiabakát-ül memálik ve deretsák-ülmieszálik« (Az országok osztályai és az utak felsorolása) с művét illusztráló miniatiurát kell említenünk 2 (1. kép). A könyv szerzője a csata közvetlen résztvevője volt s a szemtanú hitelességével írta le 1 Tanulmányainak fő érdemét — a csatáiban elesett katonák tömegsírjának pontos feltárásán kívül — elsősorban a csatahely körülhatárolásában, Brodarics István téves helységmegjelölésének felismerésében és ennek helyes megoldásában láthatjuk. Papp L., A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1960. 197—251.; U. a,, A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1962. 199—219.; Az újabb kutatások vázlatos összefoglalása: U. a., Műemlékvédelem 10 {1966) 96—103. Bernde L., HK U. f. 13 (1966) 532—566. a csatahely és a téves helységmeg jelölés kérdésében Papp L. megállapításait nem fogadja el. 2 Szendrei J., Magyar Hadtörténelmi emlékek az Ezredéves Országos kiállításon (Bp. 1896) 166-4L68., 534. kép.; Mohácsi Emlékkönyv 1526. Szerk. Lukinich Imre (Bp. 1926) A könyv fedőtáblájának belső oldalát illusztrálja.; Cennerné Wilhelmb G., Magyarország történetének képeskönyve 896—1849. (Bp. 1962) 89. az egymással szembenálló bet hadsereget, de a kutatás a imiiniaturáról is ugyanezt állapította meg 3 . A Dselálzáde Musztafa művéből régóta számontantott ábrázolás mellett néhány évvel ezelőtt egy újabb maniaturát közlőitek 4 '(2. kép). Történelmünknek e tragikus eseményére vonatkozó anyagot a következőkben ezzel, a magyar kutatás előtt eddig kevéssé isimért ábrázolás ismertetésével szeretném bővíteni. A mohácsi csata újabban közzétett ábrázolását, I. Szulejmán szultán tetteiről 'és életének főbb eseményedről szóló »Hünernáme« (Hőstetteik könyve) с kódexe tartalmazza 5 . Ez a könyv az Oszmán-ház történetével III. Murád szultán uralkodásával bezárólag foglalkozó négykötetes sorozat második kötete. A sorozatot — így köztük az I. Szüle j mámnál- foglalkozó 'második kötetet is — Szejjid Lobman bin Hüszejin bin-el Asuri el-Uirmavi, a szultáni udvar krónikása gyűjtötte össze 6 . Művének I. Szulejmán, II. Szelim és III. Murád szultánra vonatkozó részéhez levéltári 3 Szendrei J., i. m. 166—168.; Ambrózy Gy., A magyar csatakép (Bp. 1900) 57—58.; Cennerné Wilhelmb G., i. m. 89. — Dselálzáde Musztafa művének eredeti példányát nem ismerjük. A bécsi Nemzeti Könyvtár Hist. Ősim. 41. számú kötetét Ibrahim bin Ali 1575-ben Szolnokom másolta. — Karatay, F. E., Topkapi Sarayi Müzesii Türkce Yazmalar Katalogu I. (A Top Kapu Szeráj Múzeum török kézírású könyveinek katalógusa) (Istanbul 1961) 220—221. Dselálzáde Musztafa Cselebi művének egy másik példányát 674 katalógus szám alatt közli. Top Kapi Sarayi leltári száma E. H. 1427. Karatay szerint ez a példány az eredeti mű XVII. századi másolata. Dselálzáde Musztafa munkája I. Szulejmán történetét a nagy uralkodó trónralépésétől (1520) 1554—5'5-ig öleli fel. A szerző 1567-ben halt meg. 4 Ettinghausen, R., — Ipsiroglu, M. S., — Eyuboglu, S., Turkey ancient miniatures (Unesco World Art Series) (New York 1961) XVIII. t. 5 A 4. számú jegyzetben említett művön kívül a Hünernáme 'mohácsi miniaturáját Celál Esad Arseven, Türk Saniatí Tarihi (Török művészettörténet) (Istanbul é. n.) II. kötet, II. füzet 215. képen közölte. 6 Az Urániából származó Szejjid Lokmant II. Szelim szultán 1569 márciusában sahnamedzsi (történetíró, krónikás) tisztségébe emelte, ahonnan 1596ban elmozdították és defterdárrá (számadáskönyveik vezetőjévé) nevezték ki. További sorsáról annyit tudunk, hogy 1601-ben még életben volt. Erre vonatkozóan: Babinger, F., Die Geschichtsschreiber der Osmanen und ihre Werke (Leipzig 1927) 164—.
