Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1967) (Pécs, 1968)

Néprajztudomány - Zentai, János: Alsómocsoládi hiedelemmondák

ZENTAIJÁNOS ludvérc, lodovér, lucvér, iglic, ihlic i(p. 228). Változatos az elnevezése a felsorolt néhány példában lis. Az irodalmi neve: lidérc, Baranyában alig ismeretes, illetve használatos. A megye legnagyobb részében' a ludvérc elnevezés az általános, de Ormánság keleti felén, és az ehhez csatlakozó kisebb területen, valamint a iDrávaszög egy részén ludvérc. Legtöbbször csak mitmit vagy mitmitke néven emlegetik, máskor ördög a neve — »ördöge van«, »ördög hordja neki a pémzlt« stb. (Láttuk a közölt mondákban sem egységes az elnevezés, váltakozva fordul elő: ludvérc, ördög, mitmitke.) Ha jól ímegnézzülk a példákban felsorolt alakokat, a, lidérenek, vagyis e néven ismert démonikus lénynek, három főbb (de még ennél is több) megjelenési formáját fedezhetjük fel. 1. Valamilyen tyúktojásból, bizonyos körülmények közlött kelti ki valaki. Az így keletkezett lény általában valami rendkívüli formájú csirke, madár (lásd a 2—7, 13/b, 14/b, d, péld.), vagy egyéb .apró szörny alak {lásd 2. példát). Gazdáját állandóan mit-mit kérdéssel ostromolja, (innét mitmit, vagy mitmitke elnevezése), az erre kapott parancsokat teljesíti (lásd 3, 4, 7, 13/b, 14/ia, d péld.). Gazdájával nemi kapcsolatot tart (lásd 7. példa). (Több példa felsorolása esetén természetesen ,több, de lényegbevágóan a. 'bemutatottakkal megegyező, azonossági bizonyítékot kapnánk.) Az e pont alatt isimertetett lidérc gyűjtőnév alatt számontartott természetfeletti lény hiedelme a legelterjedtebb Baranya megyében, itteni legismertebb neve: mitmit(-ke). De ez, mint a példákból kitűnik (és irodalmunk bizonyítja), ismert az egész magyar területen, 2. Másik, a lidérc fogalom alá sorolt lény, a tüzesemberrel tart rokonságot (de nem, az!). Ez hosszú, tüzes rúd-szerű tünemény, szikrázva száll a levegőben, repül be a kéményen, padlásablakon, kulcslyukon a házba (lásd 8—12, 13/a példáik). Ennek eredete nem olyan egyértelmű, mint az 1. típusé. Annak a hiedelmével szinte mindig együttjár az eredet — tojásból kel stb. —, ennék inkább csak megjelenése, léte szerepel a »történetekben.« Gyakran emberalakot vesz fel, amikor is nagyon tevékeny nemi életet él a kiszemelt ellenkező nemű emberrel, akire nézve ez nagyon káros kimenetelű. (L. 8—10, 12. péld.). A két felsorolt típus néha egybeolvad. Ezt példáink között is megtaláljuk (3. sz,). 3. A harmadik típus az ördögszeretővel rokon. Emberalakban jár, ló- (esetleg lud-) lába van. (L. 10, 12. péld.). Pusztító hatású nemi tevékenységet ez is folytat a (hatalmába keirülttel. Ez a típus gyakran megy át, azonosul a 2. számúval. E három főbb típus mellett jelentkezik még két ritkább változat. 4.) az incubus lény (lidércnyomás! — lásd 14/c péld.), és 5.) vámpírszerű lényként, amikoris a gyermek vérét szívja ki (L. 9. péld.). Nézzük meg most, hogy a közölt két lidércmonda hogyan helyezkedik el az imént nagyvonalakban felvázolt hiedelemikörben. A 2. sz. mondában a lidérc elnevezése mitmitke és ösrdög változatban fordul elő. Létrejöttéről a monda nem szól. Alakjáról világosan nem beszél az adatközlő, de >clZ «I tény, hogy észrevétlenül rongyok közé dughatta a gazdája, bizonyítja, kicsiny voltát. Egyéb ismérvei niegegyeznek a lidérc — ludvérc — mitmitke (1.) típuséval. Vagyis: teljesíti a gazdája kívánságát i(a (kiszabadító Galambos.naik sok pénzt hoz), gazdáját megvédi a golyótól, söréttől (lásd 3. sz. példa), a ráunt gazdája úgy tud tőle megszabadulni, hogy fábafúrt lyukba küldi, nyírfaékkél beszegeli (3. példában is). A 3. sz. monda lid érce ugyanezen típushoz tartozik. Itt az adatközlő a mitmitke és a ludvérc nevet használja felváltva. Ebben a mondában az .asszony hóna alatt kelti ki a fekete tyúk tojását, hogy ludvérchoz jusson. Alakja — bár nincs pontosan körülírva — minthogy egy üvegben elfér, »piros sipka vagy mii« van a fején, különös kicsi lényre /mutat. Gazdájától állandóan kérdi: mát? mit? Az adatközlő itt nem említi, hogy gazdája mit parancsolt neki, de rendkívül gazdagságát a falu lakossága a ludvérc tevékenységének tulajdonítja. Adatközlő a monda végén a ludvérc és gazdája közti nemi kapcsolatról tudósít, 'mégpedig annak hátrányos következményeiről is: »megkiinozik egymást«. Mind a két monda hiányos, sőt töredékes, de a kettő egymást jól kiegészíti, elég jól kimeríti az i(l.) típusú lidérc-lény minden ismérvét, sőt talán még ki is bővíti akkor, amikor a keltép közben jelentkezik шаг a létrejövő gonosz lény kellemetlenkedése: »mer sc'kat köllöt szenvedni neki, mikor kötötte ki; az má akkor kezd . . . bírni az erejével.«